Növényvédelem
Növényvédelem

Inváziós kártevők: a burgonya cisztaképző fonálférgei

Inváziós kártevők: a burgonya cisztaképző fonálférgei

Agrofórum Online

A burgonya cisztaképző fonálférgeit – a közönséges burgonya-fonálférget Globodera rostochiensis (Wollenweber) Behrens és a Globodera pallida (Stone) Behrens fajokat – azokban az országokban, ahol jelentős a burgonya termesztése, a termelés első számú ellenségének tekintik.

Károsító fajok és jelentőségük

Felszaporodásuk a burgonya termesztését ellehetetlenítheti. Az Európai Unióban a kultúrák közül a burgonya növényegészségügyi szabályozása az egyik legszigorúbb, amelyben a burgonya fonálférgek igen nagy súllyal szerepelnek.

A burgonya-fonálférget Wollenweber 1923-ban különítette el a répa-fonálféregtől, és nevezte el Heterodera rostochiensis-nek a megtalálás helyéről, Rostockról. A Heterodera pallidat először csak, mint a Heterodera rostochiensis agresszív rasszának tartották. Stone 1972-ben kettéválasztotta, és új fajként írta le a Heterodera pallida-t. Behrens 1975-ben új génuszba, a Globodera nembe helyezte át a két fajt.

A burgonya cisztaképző fonálférgei és kedvelt tápnövényük, a burgonya a dél-amerikai Andokból származnak. Valószínű, hogy az 1850-es években hurcolták be Európába a burgonyavész elleni rezisztencia-nemesítéshez használt andoki burgonyagyűjteménnyel együtt, de a fonálférget 1881-ig nem vették észre. Azóta a Globodera rostochiensis minden földrészen széleskörűen elterjedt, a Globodera pallida eddig 55 országban fordul elő, a kontinentális éghajlatú területeken, illetve a trópusi országok mérsékeltebb klímájú régióiban (1. kép).

1. kép: A Globodera rostochiensis elterjedése
(Forrás: EPPO)

Hazánkban a G. rostochiensis megjelenését első ízben 1981-ben, Alsónémediben mutatták ki. A következő években Keszthelyen 1983-ban, majd Dejtáron 1991-ben jelezték gócszerű előfordulását. A növény- és talajvédelmi hatóság munkatársai 1995-ben kezdték meg a károsító országos felderítését. A több ciklusban végzett felderítés nyomán Magyarországon több megyében gócszerű jelenlétét állapították meg a Duna–Tisza közén Nyársapát, Ócsa, Bugyi, Nagykőrös térségében, Galga-menti területeken, valamint egyes Szabolcs megyei térségekben. Pontszerűen több helyen is előfordul, jellemzően a Dunától keletre eső országrészben. 2002-ig Magyarországon 512,1 hektárt találtak fertőzöttnek. A 2002-2016 közötti időszakban a felderített fertőzött terület nagysága 5,66 ha-ral növekedett. A G. pallidat 2001-ben Pest megyében, Palkovics Ágnesnek sikerült először kimutatni. A faj 8 hektáron, alacsony fertőzési szinten fordult elő, azóta újabb lelőhely napjainkig nem került elő.

A vetőburgonya-termesztő területek mindeddig mentesnek bizonyultak a burgonya cisztaképző fonálférgeinek fertőzésétől. Az áruburgonya termesztő területeken az előfordulás gyakorisága Közép- és Észak-Magyarországon a legnagyobb, elsősorban a házikerti, háztáji és kisüzemi területeken, a gyakori utántermesztés, vagy monokultúra miatt.

Kártétel

A két faj gyakran együtt fordul elő. Azon túl, hogy külsőleg is rendkívül hasonlóak, károsításuk és fejlődésmenetük is szinte teljesen megegyezik.

A burgonya fonálférgek fő gazdanövénye a burgonya, ezen kívül a paradicsomot és a tojásgyümölcsöt károsítják, de több, a Solanaceae családba tartozó gyomfaj gyökerein is megélnek (pl. Solanum nigrum, Datura stramonium, Hyoscyamus niger).

A lárvák és a kifejlett egyedek a burgonya gyökerein szívogatnak. Erős fertőzés esetén a növények satnyák, a lombozat sárgul, alulról felfelé fonnyad. A beteg tövek egyre kevesebb és kisebb gumót képeznek. A károsítás hatására rövid, bojtos gyökérzet alakul ki, amely később elhal. A növények virágzása és a gumóképződés akár két héttel is késhet. A legsúlyosabb esetben, a legfertőzöttebb, jellemzően a művelési iránnyal megegyező ellipszis alakú foltokban kipusztul a burgonya (2. kép).

2. kép: A közönséges burgonya-fonálféreg súlyos kártétele következtében kipusztult folt Dejtáron
(Fotó: Pesti János)

Az alacsony szintű fonálféreg-fertőzést, kedvező körülmények között a növény látható károsodás nélkül elviseli. Magas egyedszám esetén a termésveszteség a fajta tenyészidejétől is függően 30-80 %-os is lehet.

Morfológia

Mindkét fajt a jelentős ivari dimorfizmus jellemzi. A hím megnyúlt, fonálszerű, kb. 1 mm hosszú. A nőstény csak fiatal korában ilyen alakú, vedlései során megvastagodik, gömb alakú cisztává alakul, amelyben a megtermékenyítés után 200-300 db tojás képződik.

A G. rostochiensis ciszta 0,2-0,9 mm nagyságú, fehér, aranysárga, majd barna színű, nyaki részén egy ujjszerű kitüremkedéssel (3. kép).

3. kép: A Globodera rostochiensis fehér és sárga cisztái
(Forrás: Internet)

A G. pallida fejlődése során kimarad az aranysárga színű fázis, a ciszták a fehér színt követően barna cisztává alakulnak, valamint a ciszták mérete, és a vulva régió alakulása is eltérést mutat (4. kép).

4. kép: A Globodera pallida fejlődésében kimarad a sárga fázis
(Forrás: Internet)

A lárvák a cisztában képződött tojásokból még a cisztán belül kikelnek (5. kép), csak az első vedlés után hagyják el azt. Ekkor még fonálszerűek, 400-500 µ méretűek, jól látható, kitinizált szájszuronnyal rendelkeznek. A két faj között a J2 lárvák szuronygombjainak alakja és a szurony hossza között van eltérés.

5. kép: A cisztákban a tojások belsejében már a kikelt lárvák vannak
(Forrás: Internet)

Életmód

A kártevőnek évente 1 nemzedéke fejlődik. Ciszta alakjában telel át a talajban. Tavasszal a cisztából a burgonya gyökérváladékának hatására kikelnek a 2. stádiumú, ún. inváziós lárvák. A gyökérzónában a hajszálgyökereken szívogatnak, majd befurakodnak a gyökérbe, ahol a sejtfalakat feloldva, óriássejtek alakulnak ki, mintegy éléskamraként, hogy a nőstények kifejlődéséhez elegendő táplálékot biztosítsanak. A károsító ezzel nemcsak tápanyagot von el a gazdanövénytől, hanem anyagcsere-forgalmi zavarokat okoz a növény szállítórendszerében. A hímek a 4. vedlés után elhagyják a gyökérzetet.

Nem táplálkoznak, feladatuk a nőstények megtermékenyítése. A megtermékenyített nőstények először megduzzadnak, felszakítják a bőrszövetet, csak a feji végük marad a gyökérben. A későbbiekben egész testük anyagát felhasználják a tojások fejlesztésére. A ciszták a fehér-sárga-barna (fehér-barna) átmenetek után leválnak a gyökérről, a talajba kerülnek. A telet diapauzában töltik. A talajban zömmel a felső 30 cm-es rétegben helyezkednek el, de 80 cm mélységig is előfordulhatnak!

A burgonya-fonálféreg egyedfejlődésének időtartamát elsősorban a klíma, a talajadottságok és a gazdanövény befolyásolja. Magyarországon az első tojásrakó nőstények kifejlődését 1997-ben Elekesné és társai az ültetés után 82-88 nappal figyelték meg, a fonálféreg fejlődési ideje azonban évjáratonként, termőhelyenként és fajtánként eltérhet. A ciszták gyökéren való megjelenése a burgonya virágzásának idejére esik.

A ciszta, amely nemcsak átvészelő alak, hanem nagy szerepet játszik a károsító továbbterjedésében is, főleg a vetőburgonyára tapadt földdel terjed. A talajművelő eszközökre, betakarító gépekre, szállító eszközökre, emberek, állatok lábára tapadt földdel, állati ürülékkel is terjedhet, de a szél és a víz is új területekre juttathatja. Terjedése tehát alapvetően passzív, az inváziós lárva ugyanis a talajban maximum 1 métert mozog.

A fonálféreg az alkalmazott vetésváltás időtartamától függően, átlagosan 20 évvel a kár észlelése előtt kerül a talajba. A fertőzéseket nem lehet a kezdeti stádiumokban észlelni, mivel a talajban nagyon kicsi a fonálféreg-populáció sűrűsége ahhoz, hogy talajminta-vételi módszerekkel ki lehessen mutatni.

E fonálférgek túlélési stratégiája igen fejlett. Gazdanövény hiányában akár 20 évig is fennmaradhatnak a talajban tartós diapauzában. A cisztába zárt tojások rendkívül ellenállóak a környezeti hatásokkal szemben. Kiszáradt állapotban is évekig fennmaradnak. Hidegtűrésük is jelentős, a tojások és a még ki nem kelt lárvák a –35 oC hőmérsékletet is elviselik. Az oxigénhiányos környezethez is ezen a módon alkalmazkodnak.

A burgonya cisztaképző fonálférgek kimutatásának és fajmeghatározásának módszerei

A károsító jelenlétének kimutatása a burgonyagyökerek vizuális vizsgálatával lehetséges, melynek során a növény gyökérzetét ásóval óvatosan kell kiemelni, majd nagyítóval tüzetesen átvizsgálni. A teszt elvégzésére a virágzás kezdetétől rövid idő áll rendelkezésre, mert a ciszták gyakran már a barna szín elérése előtt „elengedik” a gyökeret, és a talajba hullnak (6., 7. kép).

6. kép: Fiatal fehér és sárga rostochiensis ciszták burgonya gyökerén
(Fotó: Terman Nikoletta)

7. kép: rostochiensis sárga ciszták a gyökereken virágzáskor
(Fotó: Terman Nikoletta)

A legjobb módja a fonálférgek kimutatásának a talajmintákból való kinyerés. A legmegfelelőbb időpont a talajmintavételre a betakarítás után van, amikor a talaj felső 5 cm-es rétegéből, minél több mintavételi pontból érdemes mintázni. A fonálférgek kinyerése flotációs módszerrel történhet, Fenwick kannával is, de a Schuilling-féle centrifugás módszer lényegesen biztonságosabb, pontosabb (8. kép).

8. kép: Globodera ciszták talajmintákból való kinyerést követően
(Fotó: Pesti Jánosné)

A fajhatározás, a ciszta és a második stádiumú lárva alaktani bélyegei alapján morfológiai, illetve többféle molekuláris biológiai, PCR módszerekkel történik. A molekuláris technika jól meghatározott körülmények között biztonságosan használható.

A ciszták morfológiai fajhatározása a vulva-anus régió struktúrájának különbségein alapul. A vizsgálat elvégzéséhez gyakorlott nematológus szakemberre van szükség.

A Globodera fajok patotípusai

A két faj populációi eltérő genetikai struktúrájú egyedekből, ún. patotípusokból állnak. A Globodera rostochiensis fajon belül 5 patotípust (Ro1,2,3,4,5), a G. pallida fajon belül 3 patotípust (Pa1,2,3) különítettek el. A virulenciakarakter különbséget a kontinens különböző részeiről, az eltérő időpontokban, eltérő genetikai összetételű populációkból való behurcolás okozza. Helyesebb ezért a virulenciacsoport elnevezés használata. A „patotípusok” elkülönítése a vad Solanum fajokban található rezisztenciagénekre adott virulenciaválaszok alapján történik. A tesztek kidolgozása még folyamatban van, ezek egy része költséges, illetve hosszadalmas eljárást igényel.

A veszélyes létszámra és a károsító környezeti igényeire vonatkozóan az elsősorban külföldi megfigyelésekre alapozó szerzők rendkívül változatos adatokat közölnek. Magas fertőzöttségi szintet is kompenzálhatnak a növény számára optimális környezeti feltételek. A hűvös, csapadékos klímát tartják optimálisnak, de a károsító Észak-Afrikában és a mediterrán országokban ugyanúgy jelen van, mint a skandináv államokban. Nógrád megyében, a Dejtár községben lévő gócban egyes években kifejezetten csapadékszegény, olykor aszályos körülmények ellenére is kialakult erős fertőzés. Nyilvánvaló, hogy a károsítás mértékét önmagában az egyedszám nem határozza meg, ez több biológiai, agrotechnikai, időjárási tényező függvénye.

Magyarországon a G. rostochiensis és a G. pallida zárlati kártevő, karantén státuszát a növény-egészségügyi feladatok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 7/2001.(I.17.) FVM rendelet 1. számú melléklet A rész II. szakasz a) 1. és 2. pontja szabályozza.

Védekezés

Ahol a kártevő az alkalmazott megelőző hatósági intézkedések ellenére már megtelepedett, onnan kiirtani nem lehetséges, ezért a védekezés célja a talaj cisztafertőzöttségének a kimutatási szint alá csökkentése. A burgonya cisztaképző fonálférgek ellen különböző védekezési eljárások integrált alkalmazása lehet eredményes: vetésforgó, a rezisztens fajták termesztése, csalogató növény termesztése és fumigánsok, ill. nematicidek alkalmazása.

A vetésváltás a populációkat évente átlagosan 30%-kal csökkenti. Hazai vizsgálatok is megállapították, hogy a fonálféreg gazdanövényeit nem tartalmazó vetésforgó 8. évétől a cisztaszám a kimutatási határon mozgott vagy az alá csökkent, de a 10. év után ültetett fogékony fajta próbatermesztésével ismét kimutatható volt a talaj fertőzöttsége. Kívánatos lenne ezért a burgonya legalább 5-6 éves forgóban való termesztése.

A vetésváltás elsősorban a felszaporodás megelőzősére, illetve alacsony fonálféreg egyedszám esetén elegendő.

A rezisztens fajták nagyobb mértékben csökkentik a talaj fertőzöttségét. Ezeken a fajtákon nem alakulnak ki a ciszták kifejlődéséhez szükséges óriássejtek, a nőstény éhezik, elpusztul. Használatukat korlátozza, hogy magas egyedszám esetén a lárvák táplálkozása miatt jelentős a kártétel mértéke, monokultúrás termesztésük pedig agronómiai szempontokból is helytelen, valamint más patotípusok kiszelektálódásához vezethet.

A nemesítés jóvoltából számos, a Globodera rostochiensis-szel szemben rezisztens fajta áll rendelkezésre. Ezekben az ellenálló képességért egyetlen domináns gén, a H1 gén a felelős.

Hazai kísérletekben, a fajták próbatermesztése során a talaj patotípus-készletét, valamint a fajták magyarországi viszonyokhoz való adaptációs képességét vizsgálták. Megállapították, hogy elméletileg bármely, államilag elismert rezisztens fajta alkalmas lehet Globodera rostochiensis-szel fertőzött területeken a fogékony fajták leváltására. Azt, hogy a fajták közül melyek bizonyulnak perspektivikusnak, az egyes fajtáknak az adott termőhelyen megmutatkozó agronómiai jellegzetességei döntik el.

A G. pallida-val szembeni rezisztens fajták száma lényegesen kevesebb. Termesztési értékük is lényegesen gyengébb. Ezeknél a fajtáknál a rezisztencia poligénikus, tehát több gén által meghatározott, így a nemesítés sokkal nehezebb és hosszadalmasabb eljárást igényel.

A Nemzeti Fajtajegyzékre csak olyan új burgonyafajta kerülhet fel, amely rendelkezik valamilyen szintű fonálféreg rezisztenciával.

A csalogató növényes védekezési módszer alapelve, hogy a burgonya lombozatát még a ciszták kifejlődése előtt meg kell semmisíteni. Tehát a betakarítást, vagy a lombozat deszikkálását még ez előtt az idő előtt el kell végezni. Magyarországon ez az időszak május 20. és június 5. közé esik. Emiatt a módszer csak korlátozottan használható.

A kémiai védekezés a fonálféreg ellen régóta alkalmazott, hatékony eljárás, bár az EU igyekszik visszaszorítani a kémiai védekezés használatát. A ciszták élő tojástartalmának elölésére Magyarországon a dazomet hatóanyagú Basamid G, a metam-ammónium hatóanyagú Ipam 40 fumigánsokat engedélyezték. Környezetkárosító hatásukon és fitotoxicitásukon kívül rendkívül magas költségigényük is korlátozza használatukat. Csak magas fertőzöttség esetén, illetve az egyéb eljárások kiegészítéseként javasolhatók.

A nematicid hatású talajfertőtlenítőszerek az inváziós lárvák ellen, az ültetés előtt vagy az ültetéskor a gyökérzónába juttatva alkalmazhatók. Nem fitotoxikusak, ezért rugalmasan felhasználhatók. Hazánkban a fosztiazat hatóanyagú Nemathorin 10 G, és az oxamil hatóanyagú Vydate 10 G készítmények engedélyezettek.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Megelőző védekezéssel egészséges marad az állomány

2019. július 16. 11:56

A napraforgóra – de sok esetben a repcére és a szójára is – specializálódott gombák számára is egyre kedvezőbbek a szántóföldi feltételek.

A szárrozsda hazai felbukkanásáról

2019. július 2. 07:59

A szárrozsda meglehetősen későn jelent meg, így a tápnövényeinek számító kenyérbúzafajták túlnyomó többsége már túlságosan érett volt ahhoz, hogy a kórokozó megtámadja. Viszont a nagyon hosszú tenyészidejű fajták, hibridbúzák, illetve egyes szintén hosszú tenyészidejű pelyvás gabonák (tönke, tönköly) még eléggé zöldek most is ahhoz, hogy a szárrozsda rajtuk megtelepedjen.

Lehet egy gonddal kevesebb?

2019. június 20. 11:57

Hatékony kezelésekkel előzzük meg az amerikai kukoricabogár lárvák inszekticid rezisztenciájának kialakulását.

Veszélyes kártevők: Amerikai kukoricabogár

2019. június 19. 04:37

Az amerikai kukoricabogár a legjelentősebb kukorica kártevőink közé tartozik. A kártétele a hektáronkénti 5-10 q-tól a teljes termésveszteségig terjedhet. A lárva és az imágó egyaránt kártevő.

Peronoszpóra fajok jelentősége szántóföldi kultúrákban

2019. január 23. 04:36

A szerző célja, hogy a peronoszpóra eredetű betegségeken belül felhívja a figyelmet és ismertesse a szóján (Glycine max) károsító Peronospora manshurica, valamint az őszi káposztarepcét (Brassica napus L. convar. napus) és az olajretket (Raphanus sativus var. oleiferus) fertőző Peronospora parasitica kórokozó gombafajok jelentőségére, bemutatva tüneti megjelenésüket és a védekezési lehetőségeket.

Piretroid rezisztencia – Repcefénybogár

2019. március 29. 11:37

A rezisztencia tesztek alapján Magyarországon 2017-ben a vizsgált repcefénybogár populációk több mint 91%-a (a tesztelt 35 mintából 32 minta) rezisztens, vagy kifejezetten rezisztens besorolású.

Már megjelent az áprilisi Agrofórum!

2019. április 15. 17:04

Vajon mi áll a hazai burgonya termőterület drasztikus csökkenésének hátterében, melyek az ágazat fejlesztési lehetőségei, fellendülhet-e ismét a burgonyatermesztésünk?