Az őszi talajműveléssel egy időben kell a zöldségfélék foszforszükségletét biztosítani. Később, vetéskor vagy ültetéskor, illetve tenyészidőben körülményes, gyakorlatilag nem is lehetséges!
A három fő növényi tápanyagként emlegetett nitrogén, foszfor és kálium közül a foszfor az, amelynek hiánytünete a zöldségfélék levelén – eltérően a másik kettőtől, de több egyéb makro- és mikroelemtől is – csak lassan válik felismerhetővé, más tápelemekétől biztosan megkülönböztethetővé.
A foszforhiány következménye lehet a rossz gyökeresedés, a kési virágzás, és a terméskötés elmaradása is, amelyek mind a terméseredmények romlásához vezetnek.
Foszfor a talajban
A talajban a nitrogéntől és káliumtól eltérő módon viselkedik, ebből adódóan a talajok feltöltése, a felhasznált foszfor pótlása is más technológiával, más módszerekkel és ütemezéssel történik.
A talajban található foszfor nagyobb része (talaj ásványi összetételétől függően 60-70 %-a) ásványokhoz kötődve, szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható növénytáplálás szempontjából a szerves anyagok foszforkészlete sem, ami főleg a kertészeti talajokban számottevő.
A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával, ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható, és a szerves, valamint szervetlen részekhez erősen kötődő, a növények számára nem, vagy csak nehezen hozzáférhető között.
Ugyanakkor a bomlásból és oldódásból adódó foszforfeltáródás üteme, a felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs szinkronban a növények foszforfelvételével, ezért a növény igényét szerves és szervetlen foszfortartalmú trágyákkal szükséges kielégíteni.
Ez különösen vonatkozik az intenzív kertészeti kultúrákra, ahol lényegesen nagyobb és gyorsabb a foszforfelvétel üteme, mint a természetes úton képződő, a növény számára könnyen felvehető, a talajoldatban lévő foszfor.
A foszfor esetében is ismert az úgynevezett relatív tápanyaghiány, amikor a talajban megfelelő a foszforkészlet, csak annak felvételét bizonyos környezeti tényezők gátolják (pl. hideg talaj, kedvezőtlen pH viszonyok, nem megfelelő tápanyagarány, szárazság, sekély gyökeresedés stb.).
A foszfor erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális. Ha trágyakijuttatáskor túl mélyre dolgozzuk a talajba vagy túl sekélyen helyezzük el, a fejlődés kezdetén, keléskor, begyökeresedéskor kell a hiányának jelentkezésével számolnunk, ha csak a talaj felületére szórjuk, vagy sekélyen műveljük a talajba, tenyészidő későbbi szakaszában alakul ki.
Foszfor a növényben
A zöldségfélék foszforigénye fajtól, néhány zöldségféle esetében fajtától is függően eltérő, amit tovább módosít az adott feltételek mellett várható termésmennyiség is. Foszforból kevesebbet igényelnek a zöldségfélék, mint nitrogénből vagy káliumból, egyes fajok esetében megközelítőleg annyit, mint magnéziumból, ugyanakkor nagyságrenddel többet, mint a mikroelemekből (1. táblázat).
| Zöldségfaj | Fajlagos tápanyagigény* (kg/t) | Közepes termés esetén kijuttatandó tápanyagmennyiség (kg/ha) ** | ||||
| N | P2O5 | K2O | N | P2O5 | K2O | |
| Paprika | 2,4 | 0,9 | 3,5 | 96 | 36 | 140 |
| Paradicsom | 2,4 | 1,0 | 4,5 | 168 | 70 | 315 |
| Uborka | 3,0 | 1,5 | 4,0 | 150 | 75 | 200 |
| Borsó | 16,0 | 5,6 | 15,2 | 96 | 66 | 91 |
| Bab | 12,0 | 4,0 | 13,0 | 102 | 34 | 110 |
| Fejes saláta | 4,0 | 1,8 | 5,0 | 120 | 54 | 150 |
| Görögdinnye | 2,4 | 1,1 | 5,6 | 144 | 66 | 336 |
| Cs. kukorica | 10,0 | 4,0 | 11,0 | 150 | 60 | 165 |
| Sárgarépa | 4,3 | 1,8 | 6,0 | 215 | 90 | 300 |
| Fejes káposzta | 3,5 | 1,3 | 4,3 | 245 | 91 | 301 |
| Vöröshagyma | 3,4 | 0,9 | 3,5 | 102 | 27 | 105 |
| K. burgonya | 5,9 | 2,2 | 8,0 | 118 | 44 | 160 |
A foszforfelvétel üteme is eltér a másik két fontos tápelem, a nitrogén és a kálium hasznosításától. Általános értéknek tekinthető, ami fajonként kisebb mértékben változhat: a szárazanyag 25%-ának felhalmozásakor, már a teljes foszforigény 75%-a felvételre kerül.
Vagyis a zöldségféléknél a foszforigény a tenyészidő elején jelentős. Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajban.
Tanácsok a foszfortrágyázás megtervezéséhez és megvalósításához
A foszfortrágyázás során a következőkre kell különösen figyelemmel lenni:
- lassan mozog a talajban, erősen kötődik a talajszemcsék felületéhez,
- a tenyészidő kezdetén igényli a növény nagyobb mennyiségben, valamint
- a foszfortrágyáknak alacsony a sóindexe.
Abból adódóan, hogy erősen kötődik a talajhoz – talaj kötöttségétől és humusztartalmától függően évente 5-7 cm-t halad lefelé – kimosódási veszteséggel nem kell számolni. Ez tekinthető például a nitrogénnel szemben előnynek is, ugyanakkor hátrány is, amennyiben ősszel, a talajforgatás idején nem került sor a foszfortrágyázásra később, a tenyészidőben nem, vagy csak nagyon nehezen pótolható.
A zöldségfélék foszforigénye a tenyészidő elején jelentős, a mélyre szántott foszfort nem tudják hasznosítani. Ebből adódóan szükséges a foszfortrágya megosztása, nagyobb részét ősszel adjuk (80-90%), de kisebb mennyiséget az ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában szükséges a talajba dolgozni (10-20%).
A foszfortrágyák sóindexe alacsony, ebből adódóan nincs vagy minimális a perzselő hatásuk, nem zavarják a gyökeresedést, a kelést. Szükség esetén nagyobb mennyiség is adható belőlük, az említett starterkezelésen kívül nem szükséges további megosztásuk. (Tápoldatos termesztésben, csökkenő mennyiségben, de fejtrágya formájában is adnak foszfort).
Hiányát, a tünetek megjelenésekor – az említett okok miatt – csak lassan és nehezen lehet pótolni, kritikus esetben többszöri lombtrágyázással, vagy az intenzív zöldségtermesztésben használatos, jól oldódó, magas foszfortartalmú tápoldatozó műtrágyákkal lehetséges.
