A koraiság, a változó piaci igények, valamint a jobb minőség iránti kereslet még azoknál a zöldségfajoknál is a termesztés szerkezetének a megváltoztatását, a szabadföldi termesztésről a hajtatásra történő átállást kényszerítette ki, amelyeket hagyományosan, évszázadokon keresztül, és jó eredménnyel szabadföldön műveltünk.
Gondoljunk a friss fogyasztású paprikára, mely a szabadból bevonult az üvegházakba és a fóliák alá, vagy a karós primőr paradicsomra, de az ilyen jellegű irányváltása megfigyelhető már más növények esetében is, minta például a fűszerpaprika, a sárgadinnye, és sorolhatnánk még néhány példát.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy vannak zöldségfajok, melyek környezeti igényükből adódóan eredményesen csak zárt térben termeszthetők. Főleg meleg és magas pára szükségletük, kiegyenlített klíma igényük bizonytalanná és gazdaságtalanná teszi a szabadföldi művelésüket.
Ilyen vonatkozásban ide tartozik a tojásgyümölcs vagy az ismertebb nevén a padlizsán, ami új zöldségfajnak semmi esetre sem nevezhető, de elfelejtettnek, mellőzöttnek igen.
Környezeti igénye
A padlizsán kifejezetten melegkedvelő növény, optimális hőigénye – megfelelő fényviszonyok mellett – 25 °C, ami ugyan még nem tenné különlegessé, mivel hasonló vagy azonos a paprikáéval vagy a görögdinnyéjével.
De eredményes termesztésének másik feltétele a hosszú tenyészidejéből adódóan a 6,5 hónapon keresztüli fagymentesség, ami még a melegedő klímaviszonyok esetén sem garantálható több év átlagában.
5-6 °C az a kritikus alsó hőmérsékleti határ, ahol növekedése leáll, pollenképződése megszűnik. Az elfogadható (gazdaságos) termésmennyiség és minőség további feltétele a termésképzés idején, legalább 3 hónapon keresztül tartó 20 °C közeli napi középhőmérséklet.
Legalább 10-12 órás megvilágítást igényel! Palánta korban 6-8 órán át minimálisan 5000 luxot (270-300 J/cm2/nap), termésképzés idején 12-16 órás megvilágítást és 10-20 000 lux fényerőséget (540-1200 J/cm2/nap).
Nemesítők munkájának köszönhető, hogy vannak kifejezetten hajtatásra nemesített fajták, amelyek nemcsak a fűtés nélküli fóliák áprilisi hasznosítására alkalmasak, de az üvegházakban téli ültetésre is, azaz gyengébb fényerő és rövid nappalokon is jól kötnek és biztonságosan teremnek.
Vízigénye több vonatkozásban hasonlít, vagy meg is haladja az étkezési paprikáét. Transzspirációs együtthatója 400, azaz 1 kg szárazanyag előállításához ~400 liter vizet használ fel. Egy kifejlett növény a meleg nyári napokon 2-3 liter vizet is képes elpárologtatni, más szerzők tapasztalata szerint vízigénye a leghosszabb júniusi napokon a 6 litert is megközelíti, számolva az egyéb, talajon keresztül történő veszteséggel is. Nem bírja a levegőtlen, vízzel telített talajokat, ilyenkor előbb fiatal levelei kisárgulnak, majd szára és gyökere felreped, a sérüléseken baktériumos és gombás betegségek telepednek meg.
Hajtatásához a magas vízigénynek megfelelő, jó szerkezetű, mélyrétegű talajra van szükség, amely intenzív öntözés mellett sem válik levegőtlenné. pH igényét illetően nincs lényeges különbség a többi Solanaceae (Burgonyafélék) családjához tartozó fajhoz képest (paprika, paradicsom, burgonya), a közel semleges talajokat kedveli.
A gyökérzetének nagy levegőigénye és a koraiság miatt is a gyorsan melegedő, lazább talajokat (homok, homokos vályog) kell számára előnyben részesíteni, az elvárt humusz tartalom ~5%.
Tápanyagigény vonatkozásában is a paprikához és a paradicsoméhoz áll közel, az előzőeknél valamivel nagyobb a nitrogénigénye. Fajlagos tápanyagigénye, azaz 1 tonna termés előállításához szükséges tápanyagmennyiség:
- nitrogén (N): 3,7 kg/t
- foszfor (P2O5): 0,6 kg/t
- kálium (K2O): 4,6 kg/t
(Megjegyzés: paprikánál N: 2,4 kg/t; P2O5: 0,9 kg/t; K2O: 3,5 kg/t és paradicsom esetében N: 2,4 kg/t; P2O5: 1,0 kg/t; K2O: 4,5 kg/t)
A három makroelemen kívül meg kell említeni a hajtatásban gyakran tapasztalható magnéziumhiány betegséget, ami a nagyobb magnéziumigényre utal. Fényhiányon és az aránytalan N/K tápoldatozáson kívül rossz terméskötődését a bór hiánya is kiválthatja.
Fajtamegválasztás szempontjai
A gazdasági értelemben vett termése a húsos bogyótermés, amely alakban és színben igen változatos. Nálunk többnyire a 20-25 cm hosszú, megnyúlt, körte alakú, fényes, lila színű, 300-400 g terméstömegű fajtákat keresik, míg más országokban, főleg Nyugat- és Dél-Európában fehér, sárga, cirmos; nagyobb és egészen apró; tojás, gömb, és banán alakú fajtákat is termesztenek és forgalmaznak.
A hazai piac az alábbi fontos követelményeket támasztja a padlizsán fajtákkal szemben:
- sötétlila szín és tükörfényes felületű termés,
- alakja csepp, illetve körte legyen,
- elvárt bogyó nagysága 300-400 gramm,
- íze ne legyen keserű,
- lassan puhuljon, kedvező legyen a pulton tarthatósága,
- fényszegény időben is jól kössön,
- rövid tenyészidejű legyen és
- a könnyebb ápolás és szedés érdekében a tüskementesség.
Szaporítás, palántanevelés, ültetés
Hosszú tenyészideje miatt szabadföldön, és hajtatásban is csak palántáról lehet szaporítani. Magvetése, tűzdelése és ültetése lényegében megegyezik a paprikáéval és a paradicsoméval.
Áprilisi végi, azaz fűtés nélküli hajtatáshoz január végén szaporítóládába (60×30 cm), sűrűn vethető (500-600 növény/láda). A gyorsabb gyökeresedés és a jobb regenerálódás miatt már két szikleveles-két lombleveles kor közötti fejlettségben kell tűzdelni 7×7 vagy 8×8-as tápkockákba, esetleg 10-es cserepekbe. Palántanevelés időbeosztása az alábbiak szerint alakul:
- vetéstől – kelésig 7-10 nap
- vetéstől – tűzdelésig 3-4 hét
- vetéstől – ültetésig 8-11 hét
- (vetéstől – szedésig 18-23 hét)
Fűtetlen fóliák alá – a kési fagyok miatt – nagy biztonsággal csak április legvégétől, május elejétől ültethetők. Hajtatásban 80-90 cm körüli sortávolságot javaslunk, érdemesebb az ikersoros elrendezést alkalmazni, ami az ápolási munkákat (talajlazítás, növényvédelem, gyomlálás, levelezés) jelentősen megkönnyíti. Kései hajtatásnál, minta a május végi kiültetés is, 3-4 db/m2 növényt javaslunk elhelyezni.
Számításba jöhető sor- és tőtávolság variációk:
- normál soros elrendezés esetén:
- sortávolság 80-90 cm
- tőtávolság 35-40 cm
- ikersoros elrendezés esetén:
- sortávolság 90-100+50 cm
- tőtávolság 35–40 cm
Ápolás és betakarítás
Kiültetést követően, legkésőbb, ha a szár elérte a 30 cm-t, kezdjük meg a növények felkötözését. A zsineget a szárhoz lazán, nagy hurokkal kössük, mert a tövek a hajtatás során jelentősen megvastagszanak.
3 növény/m2 sűrűség esetén két szárat hagyhatunk meg, amelyeket külön-külön zsinegre vezetünk. A hajtatott padlizsánt metszeni kell, szükséges az oldalhajtások folyamatos eltávolítása, mert ha azokon is a bogyók nagyszámban kötnek, a termések elaprósodnak.
A metszés módját a termesztő berendezés adottságai (légtér, magasság, fűtési szint) határozzák meg. Magas, jól fűthető berendezésben célszerű főszármetszést alkalmazni. Ez esetben az alsó terméskorona meghagyása után minden oldalhajtást eltávolítunk, és a főszárakat teljesen leterheljük, azaz minden kötést meghagyunk.
Az úgynevezett kaszkádmetszés a kisebb légterű, általában fűtés nélküli fóliák metszésmódja. Ilyen esetben, az alsó terméskoronát meghagyjuk, az ebből fejlődő szárakat 2-3 elágazás után visszavágjuk, majd a visszametszés alatti oldalhajtást a zsinegen tovább vezetjük.
A tojásgyümölcs hajlamos a dupla és tripla virágok képzésére, ebből adódóan szükséges a fürtmetszés, hogy ne apró, deformált, hanem piacképes termések fejlődjenek. A „fürtről” a mellék virágokat levágjuk, és csak a legerősebb virágot hagyjuk meg teremni.
Lehetőség szerint törekedjünk az alábbi léghőmérséklet és páratartalom értékek tartására:
- nappal napos idő esetén: ~ 26-28 °C
- borús időben: ~ 23-25 °C
- éjjel napos időt követően: ~ 21-22 °C
- borús időt követően: ~18-20 °C
Kora tavasszal, ültetés után a napi vízfelhasználása minimális, mindössze 0,1-0,5 liter/m2, később, a termésképzés idején, június végén, júliusban elérheti a 2-4 litert is.
A folyamatos és rendszeres öntözés mellett napi többszöri, 1-2 mm-es talajfelület nedvesítéssel szükséges a levegő párásítása is. A magas páratartalom elősegíti a szürkepenész terjedését, ugyanakkor az alacsony páratartalom fénytelen, parás felületű, hajszálrepedéses bogyót eredményez.
A padlizsán esetében 75-80%-os páratartalom tekinthető optimálisnak, amely értéken még a bogyó nem veszti el fényét, ugyanakkor még a szürkepenész fertőzése sem annyira veszélyes.
Tápoldatozása (fejtrágyázása) hasonló, mint a paradicsomé vagy a paprikáé. Kb. kéthetenkénti fejtrágyázás alkalmával 5 g/m2 N-nek és 10 g/m2 K2O-nak megfelelő mennyiségű, könnyen oldható, komplex műtrágyát jutassunk ki. Szükség esetén a növényvédő permetezések alkalmával magnéziumtartalmú lombtrágyát is használjunk a jellegzetes magnéziumhiánytünet megelőzésére.
Betakarítása az ültetést követő 60-80. napon kezdődik. Tavasszal heti, később heti kétszeri gyakorisággal szedhető. Az érett bogyó a kívánt méret mellett (300-400 gramm, van ahol ennél nagyobb terméseket 400-450 gramm keresnek a fogyasztók) a sötétlila színéről, tükrösségéről ismerhető fel. Legkorábban akkor szedhető, ha a kocsánytól a sötét elszínesedés megindul, de ilyen esetben néhány napos utóérlelésre is szükség van.
Célszerű a bogyókat késsel vagy metszőollóval eltávolítani, törés és tépés esetén a szár, de maga a bogyó is sérülhet, nem is beszélve a kellemetlenül szúrós csészelevelekről.
12-15°C-on (80%-os páratartalom mellett) akár két-három hétig is jó minőségben eltartható. A tenyészidő hosszától és a hajtatási technológia színvonalától függően hosszú kultúrás üvegházi hajtatás esetén 25-35 kg/m2 terméssel, kései ültetés esetén, fűtetlen fólia alól 10-15 kg/m2 terméshozammal számolhatunk.
Íze jellegzetes, kissé kesernyés, vitamintartalma alacsony, de ásványi anyagokban igen gazdag. Nálunk többnyire rántva, olajban sütve és pástétomnak elkészített formában fogyasztják.
(Vezérkép: jackmac34/Pixabay)
