Intenzíven termesztett fűszerpaprika tápanyagellátása, II.

Tápanyagok megválasztása

Alaptrágyának monoműtrágyák mellett a kombinált és a komplex készítmények egyaránt számításba jöhetnek, döntő, hogy összetételük (tápelem-arányuk) illeszkedjen a talaj tápanyag-tartalmához és a növény tápanyag-igényéhez („mint kulcs a zárba”).

Alaptrágyaként ősszel nitrogént csak a pentozán hatás megelőzése miatt adunk (!) – választáskor figyelembe veendő a talaj pH értéke és mésztartalma.

Foszfor pótlására leginkább a szuperfoszfát, mint monotrágya jöhet számításba, ezzel nem kizárva sok szántóföldi növénynél is alkalmazott összetett PK és NPK készítményt.

Kálium műtrágyák esetében szükséges megemlíteni a paprikanövény klórérzékenységét. Tapasztalat az, hogy alaptrágyának adva a kálisók (kálium kloridok) klórtartalma nem okoz növénytoxikus hatást, a klór a téli csapadék hatására a gyökérzóna alá mosódik, ezért alaptrágyaként adva – főleg laza talajon – nem okoz káros hatást. Indító és fejtrágyának viszont előnyösebbek a káliumnak a klórmentes szulfát vagy a nitrát sói.

Magnéziumtrágyázás

A magnéziumtrágyázás fűszerpaprikára gyakorolt kedvező hatását számos kísérlettel sikerült bizonyítani, az eredményeket a termesztési gyakorlat is igazolta. A magnéziumos N és P műtrágyák esetén a feltüntetett magnéziumtartalom mindössze 1-2 %, általában nem elegendő a magnéziumszegény talajok feltöltésére, ebből a célból a nagyobb magnéziumtartalmú kálimagnéziák (pl. K:Mg = 30:10%) jöhetnek számításba.

Sokak a magnéziumtrágyázás hallatán egy mikroelem-lombtrágyázásra gondolnak, pedig a fűszerpaprika fentiekben részletezett fajlagos magnéziumigénynek egyszeri levélen keresztüli kezeléssel nem lehet eleget tenni.

Lombtrágyázás

A lombtrágyázás, mint kiegészítő trágyázás jöhet számításba, az alapvető megoldást a talajba juttatott trágya jelentheti. (Meg kell említeni, hogy hazai talajaink nagyobb része magnéziummal jól ellátott, és gyakran az öntözővizek is sokat tartalmaznak belőle.)

A trágya kiválasztásakor a magnéziumsó összetételét (magnéziumnitrát, -klorid, -szulfát, -karbonát), oldhatóságukat, és a talaj pH-t kell figyelembe venni. Míg a dolomit és egyéb magnézium-karbonát tartalmú műtrágyák csak savanyú közegben fejtik ki hatásukat, addig a szulfát és a nitrát típusúak a talaj kémhatásától független is érvényesülnek, jól oldódnak.

Lombtrágyának – alacsony só-indexük miatt – perzselés veszélye nélkül, nagyobb adagban is adhatók. A keserűsó (MgSO₄) növényvédő szerekkel is jól keverhető, 0,5%-os töménységben levélre a perzselés veszélye nélkül permetezhető, bár a gyártók és a forgalmazók 5%-os koncentrációt is javasolnak a zöldségféléknél, így a fűszerpaprika esetében is. Termesztői tapasztalat alapján jobb hatásúnak mondható és hatékonyabb a többszöri, de hígabb koncentráció (0,5%) alkalmazása.

Adjunk vasat is

A vas mint növényi tápelem átmenet a makro- és mikroelemek között, hatását tekintve inkább a mikroelemek csoportjába sorolható, viszont a növényben mérhető mennyisége alapján a makroelemekhez, azaz a növényekben a nagyobb mennyiségben felhalmozódó elemekhez áll közelebb.

Termőtalajok vastartalma általában magas, talajtípustól függően 0,5-5% között változik, de a jól oldható és növények által felvehető vastartalom ennél lényegesen kevesebb, aminek mennyiségét elsősorban a kémhatás és az oxidációs-redukciós talaj-viszonyok (talaj levegőzöttsége) határozzák meg.

Savanyú kémhatás esetén a talaj vasvegyületei jobban oldódnak, a pH emelkedésével (lúgosabb közegben) az oldékonyság csökken. Levegőtlen talajban a vas a növények által nehezebben felvehető vas III (Fe³⁺) ionná alakul át, míg az oxidációs viszonyok javulásával a könnyebben felvehető vas II ionnak (Fe²⁺) képződése az intenzívebb.

A nem ritkán fűszerpaprikán is tapasztalható vashiány általában a relatív hiány kategóriába tartozik, amikor van elegendő vas a talajban, csak a felvételét a magas mésztartalom (~5% felett), illetve a talaj tömörödése, túlöntözések alkalmával a talaj levegőtlensége okozza.

A növényen belüli mozgására jellemző, hogy elsősorban akropetálisan (gyökértől a hajtás irányába) vándorol, ebből adódóan a hiányával járó klorotikus tünetek is a legfiatalabb részeken, a hajtásokon jelentkeznek (1 kép).

Vasklorózis gyógyítására, vagy megelőzésére számításba jönnek a vastartalmú lombtrágyák. Így a régóta alkalmazott és jól bevált, olcsó vasgálic (vasszulfát) és a sajátos szerkezetű vas-kelátok, vas-komplexek, amelyek vízoldhatóságuknak és stabilitásuknak köszönhetően talaj- és lombtrágyázásra is egyaránt alkalmasak. Az erősen meszes talajokon a vashiányt megszüntetni nehéz, igazán hatásos és gyors megoldás nincs, ilyen talajon a fűszerpaprika termesztése nem javasolt!

Ritka a kénhiány

Ként a növényekben felhalmozódó mennyisége alapján, a hatodik legfontosabb tápelemként tartjuk számon. Hiánya, ami kismértékben hasonlít a nitrogénéhez – azzal a különbséggel, hogy kezdetben a fiatalabb leveleken mutatkozik – a fűszerpaprikán ritkán fordul elő.

Szerves anyagban szegény homokon és intenzív termesztésben, rosszul összeállított tápoldat használata esetén alakul ki legfeljebb. Magában ként trágyázás céljából nem adunk, noha a növényvédelemben gyakran kerül sor gombás betegségek és atkák ellen kénnel történő permetezésre és porozásra.

A növények kénigényét más tápelemek kísérőanyagaként visszük a talajba, illetve a tápoldatba. Sok kén van a kálium trágyákban, amennyiben a káliumot káliumszulfát  formájába visszük a tápoldatba, vagy kénsavas kálival fejtrágyázunk, nem kell a hiányával számolni. A foszfortrágyázásra általánosan használt szuperfoszfát is tartalmaz 12-14% ként, ami abból adódik, hogy a gyártás során a nyersfoszfátot kénsavval tárják fel.

Trágyamegosztás, a trágyázás időzítése és a kijuttatás módja

Minél nagyobb egy termesztett növény fajlagos tápanyagigénye, minél nagyobb a várható termés nagyságából adódó trágyaadag, minél hosszabb a tenyészidő, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, több részletben kell kiadni, amit tovább módosít a termesztési technológia és a talaj kötöttsége. Az említett szabály szemelőt tartása különösen indokolt a sóérzékenyebb fajok esetében, így a paprikánál is, bár a paprika fajták közül még a fűszer típusok a legkevésbé érzékenyek a sóra.

Az őszi gabonáknál indokolt, de a kései ültetésű zöldségfélék esetében, így a fűszerpaprikánál is helytelen gyakorlat az őszi alaptrágyához nitrogént adni, ezt a környezetvédelem is jogosan kifogásolja. (Olyan esetben indokolt lehet, ha jelentős mennyiségű szerves anyag került leszántásra, amelynek a bomlását elő kell segíteni.)

Helytelen gyakorlat az is, hogy a hosszabb tenyészidejű, jelentős mennyiségű káliumot igénylő zöldségfajok esetében, így a fűszerpaprikánál is, fejtrágya formájában nem adnak káliumot. Tápanyagmegosztás tekintetében a 1. táblázatban feltüntetett arányokat javasoljuk betartani.

	Trágyaanyagok
	Nitrogén	Foszfor	Kálium
Alaptrágya	–	80 – 90	50 – 60
Indítótrágya	10 – 20	10 – 20	20 – 25
Fejtrágya	80 – 90	0-10	20 – 25

A fejtrágya időzítésnél fontos szabály, hogy folyamatos tápanyagellátást biztosítsunk a növény számára, azaz kisebb adagokkal minél gyakrabban fejtrágyázzunk, különösen humuszban szegény laza talajokon. A fejtrágya (tápoldat) összeállításánál az alábbiakat vegyük figyelembe: 

• Foszfort a tenyészidő elején igényli a paprika nagyobb mennyiségben, a tenyészidő végén már nincs jelentős foszforfelvétel.
• Nitrogént folyamatosan veszi fel, de a túl korai, erős „N”-indítás buja növekedéshez és terméselrúgáshoz vezethet! 
• Kálium a festékképzés miatt fejtrágyaként is fontos, de a tenyészidő végére lecsökken az igény.
• Magnéziumot folyamatosan adjuk növényvédő permetezések alkalmával lombtrágyaként.

A fejtrágyázások időpontját célszerű fenológiai fázisokhoz kötni, és akkor adni a fejtrágyát, amikor az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek. A paprika esetében az első terméskötéseket követő napokban ugrásszerűen megnövekszik a tápanyagfelvétel nitrogénből és káliumból. A fűszerpaprika tenyészidejét tápanyagigény alapján 3 szakaszra lehet osztani, a tápanyagok mennyiségét és arányát ennek megfelelően kell szabályozni:

• Kezdetben a gyökeresedés elősegítése érdekében (az ültetést követő 2 hét alatt) a nitrogénhez és a káliumhoz képest magas a P-arányú tápoldat használata célszerű. 
• A kiültetést követő 3-5 hétben (II. szakasz) jelentősen változik a paprikanövény tápelemarány igénye, a lombozat felépítéséhez több nitrogénre van szüksége.
• Az első szedés(ek) idején, az újabb hajtások képződésekor a nitrogénhez képest valamivel több káliumot igényel. Ezt követően az N:K arány lényegesen nem változik, esetleg a tenyészidő legvégén a kálium elhagyható.

Tápoldatos termesztés

Az utóbbi időben, az intenzív szabadföldi termesztéssel foglalkozó gazdaságok (pl. dinnyetermesztők) áttértek a hagyományos, szilárd műtrágyák használatáról a tápoldatos termesztésre, amit előnyös lenne a fűszerpaprika esetében is alkalmazni. 

A tápoldatos termesztés legfontosabb feltétele a jó minőségű öntözővíz (EC: 0,5-1,5 mS/cm) és a vízben tökéletesen, maradék nélkül oldódó mono (egy hatóanyagot tartalmazó), 3-4 hatóanyagot tartalmazó (N-P-K-Mg) és komplex műtrágyák.

Míg a növény egy bizonyos határon belül szelektálja a számára fontos tápelemeket és tápanyaghiány esetén átmeneti jelleggel átépíti szervezetében azokat, addig a tápoldat magas töménységével szemben „védtelen”.

A magas koncentrációjú tápoldat a gyökérrendszert, mindenekelőtt a hajszálgyökereket megperzseli, elpusztítja akadályozva ezzel a további víz- és tápanyagfelvételt (2. kép). A tápoldat EC értéke ne haladja meg a 2-2,5 mS/cm-t, azaz műtrágyától függően 0,2-0,4%-nál töményebb oldatot ne használjunk.

A fűszerpaprika termesztés technológiájának a tápanyagellátás csak egyetlen eleme, magában, megfelelő fajta, szakszerű növényvédelem, jó minőségű talaj és vízellátás nélkül nem fogja hozni a várt eredményt, de hangsúlyozni szükséges, hogy a kiemelkedő termésmennyiség, a jó minőség és termésbiztonság egyik alapvető feltétele! 

^{(Vezérkép: Skitterphoto/Pixabay)}