A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság rangos szakmai-ipari elismerését, a Szász Kálmán-díjat a közelmúltban a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Növénytani Tanszék habilitált adjunktusának ítélték oda. Kutatásainak legfőbb célpontja a torma, melynél endofiton-növényi metabolit interakciókat, illetve a torma növény posztharveszt változásait kutatja. Gonda Sándorral a kutatás jelenlegi helyzetéről, annak gyakorlat hasznosíthatóságáról beszélgettünk.
Gyógyszerészként miért választotta ezt a kutatási területet?
Mindig is meghatározó volt számomra a biokémia iránti érdeklődés, az is viszonylag hamar egyértelművé vált számomra, hogy növényi hatóanyaggal szeretnék foglalkozni, ez a mi területünkön a gyógynövény és drogismeret tárgyat jelenti, a drog alatt a szárított növényi részeket értjük. A kémiai analitika szintén érdekelt, ezek együttesen meghatározták a kutatási irányomat. Ezenkívül a családom kötődik a mezőgazdasághoz, de engem maga a növénytermesztés nem érdekelt. Abban viszont biztos voltam, hogy valamiképpen a növényekkel szeretnék foglalkozni. Az egyetemen PhD témának növényi hatóanyagokhoz kapcsolódó témát választottam, a lándzsás útifű volt vizsgálatom tárgya. 2013-ban érkezett egy tormával kapcsolatos megkeresés, amely meglehetősen önálló kutatási témává, pályázatok alapjává nőtte ki magát.
Milyen megkeresés volt ez?
Egyszerűen fogalmazva, felkértek bennünket arra, hogy állítsuk elő a torma növény esszenciáját. Ebben a technológiai fejlesztésben vettünk részt. Ezzel párhuzamosan kutatási pályázatot adtam be, ami alapvetően – úgy szoktam fogalmazni – a növények normál flórájáról szólt. Ahogy az emberi bélben is vannak jótékony hatású mikroorganizmusok, úgy a növények belsejében, a sejtek között is élnek olyan gombák, baktériumok, amelyek jótékonynak tekinthetőek, a növény immunválaszát egy megfelelő helyre segítenek balanszírozni. Ezekkel a gombákkal akartam foglalkozni, akkoriban még inkább azzal a céllal, hogy hátha találunk valami egzotikus-érdekes „jószágot” a tormában, és akkor ebből a gomba által fermentált hatóanyagot mi tiszta formában előállítjuk. Ez az egykori cél azóta kicsit háttérbe szorult.
De maga a téma valamilyen formában megmaradt…
Igen, mint téma, az endofiton fonalas gomba megmaradt, ezeknek a biológiájával foglalkozom.
Miért maradt továbbra is a torma vizsgálatánál?
Azért, mert egy rendkívül jó modellnövény. A csípősségért felelős hatóanyag egy nagyon jó gombaölő szer is, ezen sokkal relevánsabban lehet megvizsgálni a növény-gomba interakciót, mint a sztenderd modellnövények esetében. Az is vonzott minket, hogy, ha szükség van rá, akkor alkalmazott kutatással is összekapcsolhatjuk ezt a témát. Azóta ez meg is történt. Elsősorban alapkutatást végzünk, amelynek primer kimenetele a tudományos publikáció, de sok kapcsolódásai pont van a való élethez is. Sok lábon áll, miért pont a torma, szerencsén is múlt, hiszen sikerült kutatásai pályázatot nyerni, így a kutatás finanszírozása biztosított.
Említette, hogy a gyakorlati területen is kamatoztathatóak lesznek a kutatás eredményei. Mondana erre példákat?
Azt azért tudni kell, hogy a kutatásban sokszor feltesszük a kérdéseket és mikor meglátjuk a kapott eredményeket, válaszokat, akkor bizony a fejünket vakarjuk… Száz százalékos ígéretet csak akkor tudnék mondani, ha blöffölnék, azt pedig nem akarok, a reményeimről tudok beszámolni. Vannak olyan irányú vizsgálataink például, hogy befolyásolja-e a növény csípősségét a talaj. Nagyon jó munkakapcsolatunk van egy négy hektáros tormaföld tulajdonosával. Ezen a területen különböző talajtípusok keverednek, az eleje homokos-laza a vége agyagosabb. Drónfelvétellel felmértük, hol helyezkednek el a különböző típusú talajok a területen. Az agrotechnológia ugyanaz mind a négy hektáron. Mi tehát azt vizsgáljuk, hogy a csípősséget lehet-e tervezni, vagy mi az a tényező, amely befolyásolja. Két év munkájával a hátunk mögött, nehéz konklúziót mondani, de az biztos, hogy szignifikáns jelenség van, több is mint amire én számítottam.
Foglalkoztunk technológiai megközelítéssel is. Ezt azért emelem ki, mert tipikus példája annak, hogy nem minden működik úgy, ahogy az ember elképzelte. Azzal kísérleteztünk, hogy különböző kezelésekkel megpróbáltuk a torma csípősségét – már a betakarítást követően – növelni. Egy nagyon ígéretes, úgynevezett pilot kísérlet eredményeit azonban a későbbiekben nem sikerült megismételni. El kell fogadnunk, hogy a csípősséget befolyásolni valószínűleg utólag nem lehetséges. Valószínűleg azért, mert részben vagy egészben a zöld részek termelik meg az ehhez szükséges hatóanyagot.
Jelenleg is folyik azonban egy kutatásunk, amely jelenleg úgy tűnik, eredményes lesz. A gombák-baktériumok esetében egy új területet vizsgálunk, egy rosszul definiált problémát, azt az elhalásos-barnulásos betegséget, amely piacképtelenné teszi a tormát. Ennek a hátterét is szeretnénk az elkövetkező években megvizsgálni, ehhez szükséges nagy számú nyersanyag, ugyanabból a táblából származó egészséges és beteg tormák vegyesen. Elképzelhetőnek tartom, hogy találok olyan baktériumot, gombát, amely felelős mindezért. Ez jelenleg persze spekuláció, de más növényfajok esetében lehet találni hasonló témával foglalkozó publikációkat, amelyek ezt a feltevést támasztják alá. Tehát, az a kérdés, miért következik be ez az elhalásos betegség. Lehetséges, hogy valamely mikroba meglétével, vagy hiányával fog korrelálni. Ha bebizonyosodik, hogy valamelyik mikrobával korrelál, akkor onnan egy kedvező, logikus lépés, hogy ezzel a mikrobával telepítjük le a tormát és elképzelhető, hogy így meg lehet akadályozni az elhalást. De ismétlem, a kísérlet jelenlegi szakaszában ez még csak szimpla feltevés.
A beszélgetésben több alkalommal elhangzott a többes szám, amellyel, gondolom, a kutatócsoport többi tagjára utal.
Kutatni egyedül nem lehet, ez csapatmunka. A mi csapatunk néhány fős, van köztünk roppant motivált PhD hallgató is, de komoly szerep hárul azokra a partnerekre is, akik a műszereinket üzemeltetik. A közvetlen vezetőség hozzáállása is meghatározó, befogadó klíma az új ötletekre, újdonságokra. Remélhetőleg ez majd az eredményekben is visszatükröződik.
gondasandor@gmail.com
| A Szász Kálmán-díj a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya által kezdeményezett, a Magyar Gyógyszerésztudományért Alapítvány által létrehozott és a Richter Gedeon Nyrt. által 1 000 000 forintos ösztöndíjjal támogatott elismerés. A díj névadója Szász Kálmán gyógyszerész (1910-1978), a hazai gyógynövénykutatás és a gyógynövény-alapú gyógyszergyártás kiemelkedő alakja, a Richter Gedeon Gyógyszergyár növénykémiai osztályának volt vezetője. |
