A január és a február a legkritikusabb időszak palántanevelés szempontjából. A hajtatás környezeti feltételei csak részben biztosítottak ahhoz, hogy jó palántát állítsunk elő, erősen kell fűteni, és a fény is gyakran kevés az életképes növények előállításához. Így aztán előfordul, hogy a fényhiány következtében későn jelennek meg a virágok, fejletlenek, a növények rosszul kötnek, a palánták megnyúlnak. Nemcsak a fény ereje gyenge – majdnem a fele a szükségesnek, azaz 3 000 - 4 000 lux – a naphosszúság, a megvilágítás is nagyon rövid.
Fontos feladat, hogy a rendelkezésre álló kevés fény maximálisan ki legyen használva, ugyan a pótmegvilágítást a palántabankok már nálunk is alkalmazzák, de kisebb árutermelő gazdaságokban nehezen biztosíthatóak a technikai feltételek, és a költségek megtérülése is bizonytalan. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a téli, kevés fényt mind a növény szolgálatába állítsuk?
– A palántanevelőt borító fóliát vagy üveget tartsuk tisztán, ha kell, a fóliát cseréljük le.
– Sok esetben az alacsony téli hőmérséklet, és a magas fűtési költségek a jobb hőszigetelés miatt, többszörös fólia réteg alkalmazását indokolnák. Azonban a több fóliarétegből adódó fényromlás miatt nem tanácsos kettőnél több réteget kialakítani, legfeljebb a kétszeres, ún. dupla takarás megvalósítása ajánlható.
– A palánták szétrakásával is sokat javíthatunk a fényviszonyokon. Ha a növények levelei összeérnek, azaz árnyékolják egymást, célszerű nagyobb távolságra helyezni a cserepeket. A szétrakás ellen szól a nagyobb tenyészterülettel járó fűtés költségnövekedés. Ezért a kertészetekben a palánták szétrakása nem egyszerre a tűzdelés idején, hanem két, esetleg három menetben történik a palántanevelés során úgy, hogy a levelek soha ne takarják egymást, ugyanakkor a túl nagy felületet se foglaljanak el feleslegesen. Az ültetést megelőző héten annyira szét kell rakni a növényeket, hogy négyzetméterenként 15-18 tápkockánál (cserépnél) több ne legyen. A szétrakást indokolják a növényvédelemi munkák is, amelyet egy nagyobb térállású, levegősebb állományban sokkal eredményesebben lehet megvalósítani.
A fényhiányhoz kell igazítani a többi környezeti tényezőt is. Alacsonyabb hőmérsékletet kell tartani, és kevesebbet öntözni, ellenkező esetben a palánták megnyúlnak.
A paradicsomnak, de az uborkának és a paprikának is nagyon sok későbbi fejlődési rendellenessége (terméselrúgás, abortálódott virágfürtök képződése, a hosszanti növekedés idő előtti leállás stb.) a palántakori fényhiányra és helytelen kezelésre vezethető vissza.
(Dr. Terbe István – Agrofórum Online)
