Az agrokémiában ismert jelenség a tápelemek szinergizmusa, amikor a talajban vagy a tápközegben lévő ionok egymás felvételét, és növénybe épülését elősegítik, illetve az antagonizmus jelenség (ionantagonizmus), amely esetén az egyik elem a másiknak a növénybe jutását megakadályozza, illetve a növény szervezetén belül egymás növényélettani funkcióját zavarják, akadályozzák.
Az intenzív kertészeti kultúráknál (pl.: zöldséghajtatás, görögdinnye alagutas termesztése, támrendszeres konzervuborka és paprikatermesztés, bakhátas sárgarépa művelés, szamócahajtatás, csepegtetős-tápoldatos gyümölcsültetvények) gyakran olyan tápanyagellátással összefüggő fejlődési zavarok, hiánytünetek mutatkoznak, amelyekkel többnyire csak szélsőségesen rosszul táplált növények esetében lehet találkozni. Ezeknek a növényeken tapasztalható tápanyaghiány-jelenségek okát a talajvizsgálatok nem mindig támasztják alá, sokszor tápelemekben bőségesen ellátott talajokról van szó.
Minden növényi tápelem esetében fennáll az az eset, hogy egy-egy túladagolása valamelyik másik elem élettani funkcióját zavarja. Tágabb értelemben ilyen eseteknek számítanak a magas mésztartalom okozta mikroelem hiánybetegségek, vagy bizonyos esetekben a burgonyaféléknél (paprika, paradicsom, padlizsán), a levél zöldségféléknél (fejes saláta, endívia saláta) és a káposztaféléknél (kínai kelnél, fejes káposzta) tapasztalható kalciumhiány jelenség is, noha általában a talaj mésszel jól ellátott.
Sok esetben a már-már közhelyként hangoztatott harmonikus tápanyagellátás csak az elméletben valósul meg, a tápanyagadagok számításánál, a műtrágyák megválasztásánál és a tápoldatok összeállításánál kevésbé veszik figyelembe és alkalmazzák a tápelem arányok szigorú törvényét.
Aránytalanság előidézése
Két tápelemnek, a káliumnak és a magnéziumnak egymáshoz való viszonya, mennyiségük aránya jó példa arra, hogy egy határon belül segítik egymás felvételét, és kedvezően hatnak a növényben lejátszódó élettani folyamataikra, de ha a talajban műtrágyázással aránytalanságot idézünk elő, hiányt, fejlődési zavarokat indukálunk köztük.
A zöldségfélék, de általában a kertészeti növények káliumigénye, mint makroelemé magas, nem egy esetben (pl. káposztafélék, paradicsom, gyökérzöldségek) hektáronként meghaladja a 250-300 kg/ha K2O-t. A termésképzéshez szükséges magnézium mennyiség is jelentős, szabadföldi kultúrák esetében megközelíti, esetleg meg is haladja az 50 kg-ot, de hajtatásban, hosszú kultúráknál (pl. paradicsomnál 10-11 hónapos hajtatás), elérheti a dupláját is (1. táblázat).
Növény | Termés (t/ha) | MgO(kg/ha) |
Borsó | 4-6 | 40-50 |
Bab | 10-14 | 50-60 |
Csemegekukorica | 15-20 | 45-50 |
Fejes káposzta | 70-80 | 55-85 |
Karfiol | 30-35 | 45-50 |
Fejes saláta | 40-60 | 20-25 |
Étkezési paprika | 30-40 | 45-50 |
Konzervuborka | 50-60 | 40-50 |
Görögdinnye | 60-80 | 60-80 |
Cékla | 20-25 | 30-35 |
Zeller | 20-30 | 30-35 |
Retek | 10-20 | 20-30 |
Sárgarépa, | 40-50 | 30-35 |
Petrezselyem | 40-50 | 30-35 |
Paradicsom | 90-100 | 45-50 |
Vöröshagyma | 25-35 | 30-35 |
Fokhagyma | 15-20 | 30-40 |
A magnéziumról, mint növényi tápanyagról téves felfogás alakult ki, a bórral, a mangánnal vagy a cinkkel egy csoportba, a mikroelemek közé sorolják, és ennek megfelelően lombtrágya formájában, vagy tápoldatba keverve kis mennyiségben használják.
(A lombozatban felhalmozott mennyiség alapján sem lehet mikroelemnek nevezni, a gyümölcsfélék 0,25-0,5%-ban, a zöldségfélék esetében nagyobb a szóródás, 0,25-0,8%-ban tartalmaznak magnéziumot, a hüvelyes takarmányokban kétszer-háromszor annyi van, mint a gabonafélékben.) Azokat a kritikus értékhatárokat, amelyek közelében már akut tünetek megjelenése és terméskiesés is várható, a 2-es táblázatban ismertetjük.
Növénycsoport | Szárazanyag-tartalomra számított Mg% |
Paprika | 0,2-0,3 |
Paradicsom | 0,35-0,8 |
Zöldbab | 0,25-0,7 |
Borsó | 0,25-0,6 |
Uborka | 0,5-1,0 |
Káposztafélék | 0,25-0,5 |
Fejes saláta | 0,35-0,6 |
Spenót | 0,35-0,8 |
Vöröshagyma | 0,15-0,25 |
Spárga | 0,15-0,3 |
Két tápelem, a kálium és a magnézium úgy a talajból történő felvételkor, mint számos fontos élettani folyamatban, kölcsönösen segítik egymást, egy bizonyos határig nem mutatnak egymással szemben gátló hatást, azaz szinergisták.
De egy bizonyos arány felett ez a kapcsolat megszűnik, mindenekelőtt a kálium nehezíti, zavarja, esetleg blokkolja is a magnéziumnak a felvételét, a növényen belüli mozgását, élettani funkcióit (antagonizmus). Ezzel kapcsolatban különböző számok és adatok ismertek.
Káliumhiány vagy -túladagolás
Talajban a szőlőnél optimálisnak a kálium esetében K/Mg 3-7:1 arányt, a mész esetében a Ca/Mg 11-13:1 arányt tartják jónak, a zöldségféléknél a K/Mg 3-(4):1 esetében még nem alakul ki gátló hatás. Ugyanakkor tudott az is, hogy bizonyos területeken, ahol magas az öntözővizek magnéziumtartalma és a talaj túltöltött magnéziummal, kialakulhat a káliumhiány.
Zöldségtermesztésben ez utóbbi eset a ritkább, gyakoribb a kálium-túladagolásából adódó ionantagonizmus, ami a magnéziumhiányt kiváltja.
A gyorsabban mozgó hidrogén (H+) és kálium (K+) ionok, ha aránytalan mennyiségben, túlsúlyban vannak, kiszorítják a lassúbb magnéziumot, ezzel előidézve enyhébb vagy súlyosabb hiányt, terméskiesést.
Zöldséghajtatásban, nagyobb adagú szerves trágyák használata esetén (10-20 kg/m2) az ammónia-ion (NH4+), mint konkurens kation, magában is akadályozhatja a magnézium felvételét. Ezzel szemben a NO3-nitrogén ionok kedvezően hatnak a magnézium felvételére (szinergisták).
A mész egy bizonyos határig segíti, azon túl akadályozza a magnézium növénybe jutását. Ezért van az, hogy a meszezés, amíg a talajoldat H+-ion koncentrációját csökkenti (pH-t javítja), elősegíti a magnézium felvételét, de egy határ felett adagolva, vagy ha a talaj mésztartalma meghaladja az 5%-ot, már gátlón hat.
A magnéziumhiánynak alapvetően két esetével találkozhatunk a termesztés során:
- kevés van a talajban (abszolút hiány) és
- a fent említett, leggyakrabban kálium okozta ionantagonizmus (relatív hiány).
Sokakban a lombtrágyázás, mint jó lehetőség, mint egyetlen trágyázási forma merül fel, pedig a már említett, viszonylag nagy magnéziumigényt „csak” lombtrágyákkal nem lehet biztosítani. A lombtrágyázás – leszámítva a magnéziummal jól ellátott talajokat – mint kiegészítő trágyázás jöhet számításba, megoldást alapvetően a talajba juttatott trágya, a gyökéren keresztül felvett magnézium jelentheti.
Talajon keresztül történő trágyázás
A trágyák kiválasztásakor a hatóanyagtartalmukat, oldhatóságukat, és a talaj pH viszonyait kell figyelembe venni. Míg a dolomit és magnézium-karbonát műtrágyák csak savanyú közegben fejtik ki hatásukat, addig a nitrát és szulfát típusú magnéziumtrágyák a talaj kémhatásától független is érvényesülnek, általában jól oldódnak, só-indexük alacsony.
A magnéziumos mono és összetett NPK műtrágyák esetén a magnéziumtartalom mindössze 1-2 %, ami sokszor nem elegendő a magnéziumban szegény talajok feltöltésére. Ilyen esetben – főleg kertészeti kultúrák alá – speciális, magas magnéziumtartalmú talaj-műtrágya készítmények jöhetnek elsősorban számításba, amelyek magnézium-sók (pl. magnéziumszulfátot) vagy káliummagnézium-szulfátok.
Lombtrágyázás
A levéltrágyázás nagy előnye, hogy kis mennyiséggel is hatásosan lehet beavatkozni a vegetációs időben akkor, amikor a növénynek leginkább szükséges a magnézium-kiegészítés, a levelek már magnézium klorózist mutatnak (1. kép).
Magnézium lombtrágyák, mint a talajtrágyák esetében is, lehetnek magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid összetételűek, de fontos kritérium, hogy vízben maradék nélkül, tökéletesen oldódjanak.
A magnézium-klorid kevésbé kedvező, mivel a klórra a legtöbb kertészeti kultúrára érzékeny. A nitrát- és a szulfátforma a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, nincs vagy minimális a perzselő hatásuk.
(Vezérkép: Emma1860/Pixabay)