A nagyüzemi termesztésből kiszoruló, választékbővítő fajok iránti érdeklődés folyamatosan megfigyelhető a termelői piacokon, főleg a fővárosban és környékén. A különleges, akár nemzetközi ízeket a magyar konyhával ötvöző szakácskönyvek, főzőműsorok olyan alapanyagokkal ismertetik meg a bátor szakácsokat, amelyek gyakran nem könnyen szerezhetőek be.
A változó, átalakuló fogyasztói igényekkel a piacnak lépést kell tartania. Erre egy jó példa az elmúlt évekből a batáta, más néven az édesburgonya, amely ma már kisebb élelmiszerboltokban is szerepel az állandó kínálatban. Eközben olyan fajok, mint például a csicsóka vagy a spenót, amelyek, bár nem ismeretlenek, újra népszerűvé váltak.
A spenót egy korai, mind hagyományos, mind ökológiai termesztésben, szabadföldön vagy hajtatásban is termesztett zöldségnövényünk. Hazánkban azonban közel három hónapra (két tavaszi és egy őszi) korlátozódik a termesztése, hozama pedig még intenzív technológia mellett is mindössze 20 t/ha körül alakul. A spenóthoz nagyon hasonló felhasználású faj, a hazánkban sajnálatos módon kevéssé ismert és kedvelt levélzöldség növény a mángold (Beta vulgaris var. cicla). A mángold termesztése a spenóttal szemben kevésbé idényszerű, és ami talán még fontosabb, lényegesen magasabb hozammal jár, hiszen akár 50-80 t/ha levél is szedhető az állományból.
A mángold Európában őshonos faj, a Földközi-tenger partvidékéről származik. A kontinensen és hazánkban is több száz éve jelen volt a termesztésben, de idővel feledésbe merült, így napjainkban főleg csak házi termesztése jellemző, és kereskedelmi szempontból nem jelentős a faj. Jelenleg elsősorban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában ismertebb, Svájc és Franciaország a nagyobb fogyasztói, de még ezekben az országokban is csak kis felületen történik a termesztése.
Növénytani jellemzők
A kétéves, lágyszárú növény első évben fejleszt fás karógyökeret és levélzetet, második évben magszárat nevel és magot érlel. Mivel a fogyasztott része a levele, ezért a gyakorlatban egyéves növényként termesztjük. A spenóttal ellentétben a meleg, napos időjárást kedveli, 25-30 °C-on levelei erőteljesen növekednek, de erős lehűlés hatására akár az első évben magszárat növeszthet. Virágzata gomolyos fürt, amelynek szerkezete és virágzásbiológiája igen hasonló a cékláéhoz. Termése gomolyban álló csalmatok, amelyben tokonként általában 2-6 darab apró, fekete mag található.
Mángold növény
Táplálkozás-élettani jellemzők, felhasználás
A mángold gazdasági értelemben vett termése a fényes, zöld, fajtánként különböző árnyalatú, bordázott lombja. A színes levelű fajták között találunk enyhén pirosas-lilás lombszíneket is. A feltűnő, széles, erős, fajtától függően fehér, sárga vagy piros levélnyél is felhasználható. A levélnyél akár önmagában is, a spárgához hasonló módon elkészítve (és egyben ezt a népszerű, de erősen idényjellegű zöldséget helyettesítve) fogyasztható. A levelek nyersen kissé kesernyések, de hőkezelés hatására ez eltűnik, és végül egy, a spenótéra nagyon emlékeztető, de annál lágyabb, édeskésebb íz alakul ki. Főleg a főzve történő fogyasztása jellemző, de jellegzetes ízével nyersen is jól alkalmazható egy új ízként. A színes levelű változatok ráadásul nem csaj ízük, de különleges és tetszetős kinézetük miatt is ajánlhatók. Légmentesen záródó edényben a levelek 5 napig is megőrzik frissességüket. A spenóthoz hasonlóan előkészítve, blansírozva, pürésítve és fagyasztva pedig 12 hónapig is tárolható. A magyar piacon azonban a spenóttal ellentétben csak friss zöldségként található meg, fagyasztott formában nem értékesítik.
Noha számos előnyös táplálkozás-élettani jellemzője van (pl. alacsony kalóriatartalom mellett antioxidánsok és C- és B6-vitamin, alfa- és béta-karotin tartalom stb.), azt is meg kell említeni, hogy a mángold a sóskához és rebarbarához hasonlóan oxálsavat tartalmaz, amely egy vesekő képződésre hajlamosító vegyület.
Környezeti igények
Mivel nem sok szakirodalmi forrás áll rendelkezésre a mángold környezeti igényeivel vagy termesztéstechnológiájával kapcsolatban, ezért a leírások a mángold környezeti igényeit legtöbb esetben a vele egy családba tartozó, nagyobb jelentőségű és ismertebb cékláéhoz hasonlítják. Az egyik lényeges különbség azonban, hogy a mángold hőigénye alacsonyabb, mint a cékláé, akár hidegtűrő növénynek is nevezhető, mivel hótakaró alatt akár át is telelhet. A mángold fényigénye magas, fényszegény körülmények között a leveleket mérete csökken. Jól bírja a hosszúnappalos és magas hőmérsékletű körülményeket, még ekkor sem megy magszárba.
A tápanyagutánpótlás tervezésénél szintén a céklát vehetjük iránymutatónak, annak ellenére, hogy az utóbbi esetében nem a levél, hanem a gyökér a fogyasztott rész. A levélzöldségek esetében ajánlott nitrogéntrágyázás biztosítja a levelek intenzív fejlődését.
A mángold vízigénye nem magas, a folyamatos és jó minőségű terméshez azonban szükséges a kiegyenlítettem nedves talaj és pára biztosítása. A sorok takarása fóliával vagy mulccsal hozzájárul a megfelelő talajnedvesség viszonyok biztosításához és a terület gyommentesen tartásához.
A növény nem különösebben igényes a talajra, de a magas hozam érdekében a középkötött, mély termőrétegű, jó vízelvezető képességű, tápanyagban gazdag és kissé savanyú (pH 6,0-6,8) talajokon történő termesztés ajánlott.
Termesztés
A helyre vetéssel történő szaporítás előnye, hogy az enyhébb késő tavaszi fagyok nem tesznek kárt az állományban. A hozamra azonban negatív hatással van a tartósan alacsony hőmérséklet, így április előtt nem ajánlott elkezdeni a vetést. A palánták nevelése februárban kezdhető fűtött fóliaházban, így az állomány májusban ültethető. A vetés mélysége 3-4 cm, az ajánlott sortávolság 35-50 cm, a tőtávolság 30-35 cm. A kelési idő 8-14 nap.
A fejlődő állomány növényápolási munkái közül ki kell emelni a gyomirtás fontosságát. Később a nagyméretű levelek elegendő árnyékot vetnek a talajra és meggátolják a gyomnövények kelését, fejlődését.
A mángold fontosabb kártevői közé tartoznak a levéltetvek, földibolhák, poloskák, aknázómolyok és a csigák. Gombás betegségek közül a cerkospóra levélfoltosság előfordulásával kell számolni, amely jelentős veszteségeket okozhat, különösen a nyár végén, amikor a magas hőmérséklet magas páratartalommal párosul, és a nedves levelek lassabban száradnak fel.
A mángold cerkospórás levélfoltossága
Az állomány szedését a vetés után 60-70 nappal lehet kezdeni és ez egészen a fagyokig folyamatosan végezhető, amíg az állomány általános egészségi állapota ezt lehetővé teszi. A külső leveleket kézzel, határozott mozdulattal törjük le, vagy késsel vágjuk le. Mindenképpen ügyelni kell rá, hogy a szedés során ne sérüljön a hajtáscsúcs, illetve, hogy ne szedjük túl a töveket, mert az a növények legyengüléséhez vezet.
