A céklát sokan ismerik és fogyasztják, házikertekben saját felhasználás céljából termesztik, az ipar számára nagyobb árutermelő gazdaságokban állítják elő.
Termőterülete 400-600 hektár között változik, az éves megtermelt mennyiség 10-15 000 tonna, aminek döntő részéből az ipar savanyúságot, kisebb mennyiségben ivólevet, valamint az élelmiszeriparban használatos színezőanyagot készít.
Botanikai besorolása
Elsősorban megvastagodott répatestéért, de újabban salátákba kevert színes leveléért is termesztett cékla (Beta vulgaris ssp. esculenta var. rabra L.), a libatopfélékhez (Chenopodiaceae) tartozik, közvetlen rokona a cukorrépának, őshazája a Földközi-tenger környéke.
Kétéves növény, első évben tőlevelekből álló levélrózsát és gumót, a gazdasági értelemben vett termését fejleszti, a második évben nevel magszárát. Virágai hímnősek, virágzata fürtgomoly, idegen termékenyülő, termése a gomolyban található csalmatok, benne 2-3, de gyakran 4-5 szem apró, sötétbarna maggal. Ezermagtömege 13-22 gramm, csírázóképességét száraz helyen tárolva 3-4 évig képes megtartani.
Termesztésének környezeti feltételei
Környezettel szemben különös igényeket nem támaszt, ebből adódóan az egész ország területén biztonsággal termeszthető. A 19 °C-ot igénylő zöldségfélék csoportjába soroljuk, de az ettől eltérő magasabb és alacsonyabb hőmérsékleten is elfogadhatóan fejlődik. Túl korai vetése nem javasolt, mert fejlődésének kezdeti szakaszban érzékeny a hidegre, ilyen esetben gumóképzés nélkül magszárba indul. 8-10 °C-on, 7-8 nap után kezd csírázni, illetve kelni.
Fényigénye nagy, az árnyékos környezet (pl. köztestermesztés) kevésbé a termés tömegére, inkább minőségére van kedvezőtlen hatással (színanyag- és cukorképződés).
Közepes vízigényű, de nyári másodvetése öntözés nélkül a rossz csírázási feltételek miatt nem javasolt.
Középkötött vályog és homokos vályog talajok a legalkalmasabbak a répatestek fejlesztésére, kötött, sekély talajon deformálódik a termés.
Fajlagos tápanyagigénye: 4,3 kg/t nitrogén (N), 1,5 kg/t foszfor (P2O5) és 8,0 kg/t kálium (K2O), jól mutatja az átlagosnál nagyobb káliumszükségletét, ami a magnéziummal együtt elsősorban a minőségre van hatással. Tárolhatóságát a sok nitrogén, pontosabban a káliumhoz viszonyított magas nitrogénarány rontja.
Fajtaválasztási szempontok
A fajtákat színük, a termésük mérete és alakja, kisebb mértékben a tenyészidő hossza szerint különböztetjük meg. Míg az ipar szeletelt formában jelentős mennyiséget dolgoz fel a hengeres alakúakból, addig a házkertekben szívesebben a gömb vagy megnyúlt gömb alakúakat vetik.
A mélyvörös tónus – bár vannak sárgára és fehér színre nemesítettek is – egyaránt követelmény a tárolt és a közvetlen feldolgozott céklánál. Alapvetően fajtatulajdonság a vörös színt adó betacianin tartalom, de egyes környezeti tényezők, mint ahogy a cukortartalmat is, a tápanyagok és a vízellátás is befolyásolja.
Termesztése, helye a vetésforgóban
Rövid tenyészidejéből adódóan jól beilleszthető a zöldséges, de a kombinált szántóföldi vetésforgókba is. Elsősorban másodnövényként termesztik, így vethető a korai gyökérzöldségek, rövid tenyészidejű káposztafélék, a korai burgonya, a borsó, a zöldhagyma vagy a fejes saláta és a spenót után. Az ipar is a másodvetésből származó céklát tartósítja.
Helyrevetéssel szaporítható. Ritkán előnövényként is vetik, ez legkorábban április végén esedékes. Másodnövényként nyár elején-közepén, azaz június végén, július közepén helyezzük talajba. Másodvetéseknél a vetés időpontjának megállapításához meghatározó, a tenyészidő hossza, ami megközelítőleg 100 nap, október közepére, a fagyok beállta előtt el kell érni a gumóknak a kívánt méretet.
Javasolt sortávolság 40-45 cm, vetésmélység 2-3 cm. A végleges tőtávolságot a 8-9 napos kelés után, 2-3 lombleveles korban egyeléssel úgy állítjuk be, hogy folyóméterenként 16-18 növény maradjon. 7-8 cm-nél nagyobb átmérőjű termések minősége gyengébb.
Ipar számára termesztik a bébi minőségű céklát is, amit sűrűre vetnek, szélesebb művelőút (50 cm) mellett, négy-öt 15 cm-es sort alakítanak ki, és tőtávolságnak 5 cm-t hagynak. Ilyen célból úgynevezett monogerm fajták használata javasolt, amelyek termésében csak egy-egy szem mag van, ebből adódóan nincs szükség az egyelésre.
Vetést és egyelést követő munkák
Ápolása egyszerű, gyommentesítésen, öntözésen és fejtrágyázáson kívül mást nem igényel. Nagyüzemi termesztésben a cukorrépánál is alkalmazott gyomirtó szerek használata engedélyezett. Kisüzemben talajlazítással járó kapálással, apró gyomok ellen sekély művelésű horolással tarthatjuk gyommentesen a területet.
Öntözéssel a kelést és a levélzet és termés kifejlesztéséhez szükséges vizet biztosítjuk. Nyáron elengedhetetlen a sekély, 5 mm-es kelesztő öntözés feltéve, hogy a magágy előkészítése megfelelően nedves állapotban történt. Tapasztalatok szerint 2-3 alkalommal történő 30 mm-es (30 liter/m2) vízadag fedezi a cékla vízigényét.
Lazább talajokon a kimosódás miatt indokolt lehet a fejtrágyázás (5 g N-hatóanyag/m2), de nem sóérzékeny, a nagyobb adagú műtrágyára nem rontja a csírázását, ezért vetés előtt a talaj tápanyag-ellátottságához számított műtrágyamennyiség starter formájában, egyszerre kiadható.
Betakarítás és tárolás
A céklát a fagyok előtt kell felszedni, a levelektől és a talajtól sérülésmentesen megtisztítani. A gondos tisztítás azért is fontos, mert a cékla gyökerén található, vele szimbiózisban élő mikroorganizmusok kellemetlen, földszerű ízt adó anyagot termelnek, ami tevékenységük a tárolóban, földdel szennyezett répa esetén, nedves körülmények között tovább folytatódik.
4-5 °C-on és 95% páratartalom mellett a sárgarépához vagy a gyökérpetrezselyemhez hasonlóan, hónapokon keresztül, jó minőségben tárolható.
