A bórhiány betegséget hallva a növénytermesztők elsőként a cukorrépa és a gyökérzöldségfélék szívrothadásos betegségére gondolnak, pedig a bórnak mint egyik legjelentősebb mikrotápelemnek a hiányából számos egyéb növekedési és fejlődési zavar adódhat több zöldségfélén és szántóföldi növényen, amelyek könnyen összetéveszthetők más tápelemek hiánytüneteivel!
Növényélettani szerepe
A bór növényélettani szerepe sok vonatkozásban tisztázott és ismert. A merisztéma sejtek differenciálódását, megnyúlását segíti, sejtfalak finomszerkezetének kialakulását szabályozza, ezzel magyarázható, hogy hiánya gyakran a fiatal hajtások csökött növekedését okozza.
A bór több formában segíti a növények termékenyülési folyamatait, mindenekelőtt a pollen csírázásának, a pollentömlő képződésének indukálásával, de magánál a virágképződésnél, a szövetek differenciálódásánál is meghatározó jelentősége van. A bórral jól ellátott növények vízháztartásukat jobban tudják szabályozni, a szárazságot jobban elviselik.
A bórból századnyi, ötszázadnyi annyi van a termesztett növényekben, mint a fontosabb makroelemekből, ugyanakkor jelentős különbség is van a növényfajok között! Az egyszikűek kevésbé bórigényesek, mint a kétszikűek. (A búza leveleinek bórtartalma mindössze 5-10 µg/g bór, szemben a cukorrépáéval, amelyik 40-100 µg/g szárazanyag.)
A kétszikűek közül „bórigényeseknek” mondhatók a gyökérzöldségek, a káposztafélék közül a brokkoli és a karfiol, a gyümölcsök közül az alma és a körte, valamint a szőlő.
Hiánya következtében leáll a növényen belüli szénhidrát transzsport, ebből adódóan egyes szervekben felhalmozódik, másokban szénhidrát hiány mutatkozik, ami lassúbb fehérjeszintézishez vezet.
Bór a talajban
A bór a talaj összetételétől függően egy könnyen lekötődő, ugyanakkor könnyen kimosódó tápelem is, ami nehézzé teszi a növények számára ideálisnak mondható, növény által könnyen felvehető bórmennyiség fenntartását.
A talaj pH-jának növekedésével fokozódik a bór megkötődése a kolloidok felületén, ami azt eredményezi, hogy magas pH esetén egyre kevesebb marad a könnyen felvehető bórból a talajoldatban.
A mész és bór antagonistái egymásnak, ebből adódóan az erősen meszes talajokon és rosszul végzett meszezést követően hiány léphet fel. (Ha az 1 ppm bórra jutó könnyen felvehető kalcium mennyisége meghaladja a 350-400 ppm-t akkor nagy a valószínűsége a hiánytünet kialakulásának.)
Az utóbbi években egyre gyakrabban tapasztalható száraz időjárása is oka lehet a bórhiánynak. Egy része turmalin kristályok formájában erős kötődésben, a növények számára nehezen hozzáférhetően van a talajban, így a növénytáplálásban gyakorlatilag nincs szerepe.
A hozzáférhető bór lényegében bórsav, azaz anionos forma, ami víz jelenlétében a jó felvehetőségét jelenti, ugyanakkor ezzel magyarázható a bór könnyű kimosódása is a laza, szerves anyagban szegény talajokból.
Bórhiány okozta levélklorózis és kísérő tünetei
A bór növényfajonként eltérő formában mutatkozik, a tünetek között hasonlóság nehezen mutatható ki. A megjelenés helye szerint alapvetően két tünetcsoportot lehet elkülöníteni, a vegetatív részeken (levél, szár) és generatív szerveken jelentkező szimptómákat.
Abból adódóan, hogy a bór az idősebb levelekben erősen lekötődik, és a növényen belüli mozgása minimális, a hiánytünetek kezdetben a fiatal növényrészeken mutatkoznak.
A vegetatív részeken tapasztalható tünetek: A hiányban szenvedő növény levelei enyhén megsárgulnak, a főerek kevésbé, az erek között szövetek jobban. Maga a levéllemez megvastagszik, merevvé és törékennyé válik. Súlyos hiány hatására a csúcsi részek elhalnak, a fiatal hajtások elszáradnak.
Az újabban fejlődők a levelek hónaljából törnek elő, de idővel ezek is elpusztulnak. Emiatt a növény nem, vagy csak nehezen képes vegetatív szakaszból generatívba jutni (pl. paprika, paradicsom, uborka). A hiány ún. elsődleges endogén auxintöbbletet vált ki, és erre vezethető vissza minden morfológiai és habitusváltozás.
Generatív szerveken jelentkező tünetek a virágképzéssel és terméskötődéssel kapcsolatosak. Mivel a bór a bibére kerülő pollen csírázására, tömlőfejlesztésére van hatással, abból adódóan hiánya a virágpollen alapvető funkcióját, a bibe megtermékenyülését akadályozhatja.
A bórhiány tünetei
A zöldségfélék egyes szervein, a növényfajtól és a hiány mértékétől függően, különböző tüneteket indukál a bór hiánya:
- Gyökérzöldségeken (sárgarépa, zeller, petrezselyem gyökér, cékla, retek, stb.) a levelek törékenyek, a gyökér alapi részén a fiatal levelek sűrűn helyezkednek el, fejletlenek, világosak, sárgák, idővel rózsaszínűvé, majd vörössé válnak, az elszíneződés a levélalap felé terjed. A répatesten mély repedések képződnek, közepén fekete üreg keletkezik (szívrothadás), amelyben sötét színű, nyálkás váladék jelenik meg (1. kép).
- A karfiol és a brokkoli fiatal levelei törékenyek, a levélnyélen és a torzsán hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges. Az elpusztult tenyészőcsúcs következtében, erős az oldalhajtás képződés. A rózsán előbb világos, majd később sötétbarna, lilásbarna foltok jelennek meg, maga a rózsa laza, széteső.
- A paprika hosszanti növekedése – ami a folytonnövő fajták esetében különösen feltűnő – leáll, a tenyészőcsúcsa elszárad, ezzel szinte azonos időben a levelek a fonák irányába pödrődnek. Súlyos esetben a levelek erezete vörösesbarna lesz, a főerek erősen megdagadnak. A bórhiányban szenvedő paprika olyan növényre emlékeztet, amelynek a tetejét letördelték.
- A fejes káposzta termésének torzsálya üreges, ebből adódóan rosszul tárolható (2. kép)
- A paradicsom esetében is a tünetek a hajtásokon, a legfiatalabb leveleken jelennek meg először, világos színű elmosódott foltok formájában. A levelek kicsik maradnak, deformálódnak, a szélük a fonák irányába pödrődik. Súlyos esetben a levelek barnára színeződnek és elhalnak. A levélnyelek, a levélnyelecskék és a levelek is törékennyé, pattinthatóvá válnak. A gyökerek fejletlenek, barnák, a termések deformáltak, aprók, gyakran megrepednek. A termés felületén apró, vékony repedések és elhalások figyelhetők meg (3. kép).
- Az uborkán a hiány a fiatal levelek színének változásával és a hajtásnövekedés leállásával kezdődik. A levelek merevek, törékenyek lesznek, az oldalhajtások növekedése fokozatosan leáll, a szár ízközei megrövidülnek. A hajtás – akárcsak a gyökerek tenyészőcsúcsa – megreped és elszárad, de a termés felülete is hosszanti irányban megrepedezik.
- A fejes salátán – attól függően, hogy a fajta hajlamos-e az antociánosodásra – a fiatal levelek sárgulásával, illetve barnás lila elszíneződésével kezdődik a betegség. A levelek érintésre durva, kemény, törékenyek, kanalasodnak. A levél szélén, annak közelében kisebb-nagyobb barna foltok keletkeznek, amelyek fokozatosan összeolvadnak, elhalt szövetcsíkot képeznek.
- A fejes káposzta termésének torzsálya üreges, ebből adódóan rosszul tárolható.
Bórhiány megszüntetése
A bór pótlása lehetséges gyökéren keresztül, de lombtrágyázás útján is, tekintettel arra, hogy más mikroelemekhez hasonlóan a bór hatása levélen keresztül jól érvényesül. Ennek ellenére a bórhiány megelőzésére kell törekedni, ugyanis a beteg növényen a hiánytüneteket megszüntetni nehéz, a legtöbb esetben lehetetlen (pl. szívrothadás, karfiol rózsák barnulása stb.).
A számításba jöhető lombtrágyák többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak, előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak. Megelőzésre és gyógyításra sok esetben más mikro- és félmikro-elemekkel kombinált készítményeket is javasolnak, amelyek tápelemei levélen keresztül jól kifejtik hatásukat (pl. keserűsóval kombinálva), elősegítik a bór növénybe jutását.
Gyökéren keresztüli bórtrágyázás más alaptrágyákhoz kevert bórral történik (pl. bórszuperfoszfát) illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. Intenzív kertészeti kultúrák esetében alkalmazásra kerülő vízben tökétesen és gyorsan oldódó komplexek, más mikroelemek mellett rendszerint bórt is tartalmaznak.
Nem árt az óvatosság! Az ellenőrzés nélküli, éveken keresztül végzett bórtrágyázást még olyan területen sem javasoljuk, ahol korábban bórhiány mutatkozott. A bór túladagolásával súlyos mérgezés alakulhat ki, kevés a mennyiségbeli különbség a még kedvező hatású és a már mérgező adag között.
Trágyázási tanácsokban gyakran felhívják a termesztők figyelmét a bórmérgezés veszélyére. (Tünetei: idősebb levelek szélén kialakuló klorotikus foltok, ezt követően sárga csík, majd beszáradó szövetek).
A bórtúladagolás veszélye miatt, még a legbórigényesebb kultúrák esetében is (pl. gyökérzöldségfélék) 2-5 kg/ha/év-nél nagyobb adag lombtrágya formájában nem tanácsolt, azt is több részletben, megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os adagokban célszerű kipermetezni.
