Ez különösen gond a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztés területén, ugyanis a kertészeti ágazatban számos kifejezetten magnéziumigényes növény található, amelyek magnézium-ellátása a következőkből adódóan fokozott figyelmet igényel:

• A kertészeti növények fajlagos magnéziumigénye (1 tonna termés előállításához szükséges magnézium mennyisége) általában nagyobb, mint a szántóföldi növényeké, hosszú tenyészidejű (8-11 hónapos), hajtatott, tápoldatos termesztésű fajok (pl. paradicsom, paprika) esetén, meghaladja a 100 kg/ha-t, de intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben is 40-60 kg/ha.
• A magnézium jelentős része a lombozatba épül be, amely ellentétben a szántóföldi növényekkel, nem mindig kerül vissza szántáskor a talajba, például zöldséghajtatás, ahol növényvédelmi okok miatt megsemmisítik vagy komposztálják.
• A kertészeti talajok magas N-, P- és K-ellátottsága miatt, a harmonikus és kiegyensúlyozott tápanyagellátás érdekében magasabb szintű Mg-trágyázást tesz szükségessé.
• A kertészeti üzemek jelentős része magnéziumban szegény homokon helyezkedik el (Pest- és Bács-Kiskun megyében primőr zöldségtermesztő körzetek, Nyírségi és a Duna-Tisza közi gyümölcs- és szőlőültetvények).
• Gyakran tapasztalható a gyenge vízminőségből, a kedvezőtlen talajkémhatásból, a magas talaj-kálium és mésztartalmából, továbbá a magas EC értékből adódó lassúbb és nehezebb magnézium felvétel miatt a növényben a magnézium rossz érvényesülése (relatív tápanyag-hiány betegségek kialakulása).

Zöldségfélék magnéziumhiányra visszavezethető klorotikus tünetei

A magnéziumhiánya, tekintettel arra, hogy reutilizálható tápelem (hiány esetén a növényen belül képes átrendeződni), az idősebb, illetve a középtáji leveleken mutatkozik először. Levélsárgulást okozó hiánytünetek – növényfajtól függően – megjelenési formájukat tekintve háromfélék lehetnek:

A levél széle felöl egyre nagyobb, és egyre élesebben kivehető klorotikus foltok alakulnak ki, amelyek a levél főerének irányába húzódnak (1. kép).

A levéllemeznek a levélnyél irányából induló, legyező alakú sárgulása, amely levélerek vagy a levélnyél közelében, a főerek között alakul ki. Zöldségfélék esetében gyakori (paprika, burgonya, tojásgyümölcs, paradicsom, uborka, sárga- és görögdinnye, spárgatök, patisszon, cukkíni) (2. kép.)

Az egyszikű növények levelein hosszanti irányban először apró pettyek, foltok, majd ezek összemosódásával narancssárga csíkok képződnek a levélnyél irányából (3. kép). A tünetet alakzata miatt „gyöngysor”-nak is nevezik. Gabonafélék magnéziumhiány képe, de a hagymaféléken és a csemegekukoricán is ilyen formátumot mutat.

A színelváltozás tünetei az idősebb leveleken jelennek meg először, de eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól, ritkán a legalsó, sokkal inkább a középtáji vagy a szár alsó kétharmadának környékén elhelyezkedő leveleken mutatkozik. A szimptómák idővel a középső, majd a fiatal levelekre is áthúzódnak.

A sárgás elszíneződésre jellemző, hogy nem fakó sárga, mint a káliumhiányé, hanem élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös tónusú. Ez árnyalat alapján a levéllemezen már kialakult, klorotikus tünetet jól meg lehet különböztetni a káliumhiány szimptómájától.

Magnézium a növényben

Magnézium a klorofill centrális része, nélkülözhetetlen elem a fotoszintézisben, mindemellett részt vesz a nitrogén vegyületek szintézisében és a foszfor-anyagcserében. Többnyire a növény lombozatában, és a magvakban (szemtermésben) halmozódik fel (1. táblázat).

Növényszerv	Magnéziumtartalom %
Szemtermés	34
Hajtás	6
Levelek	32
Szár	21
Gyökérzet	7

Az egyes szervekben tárolódó magnézium aránya a többi tápelemhez képest fajonként eltérő. A hüvelyes takarmányokban kétszerannyi van magnéziumból (0,4-0,5%), mint a gabonafélékben (0,12-0,18%), míg a gyümölcsfélékben 0,25-0,5% található.

A zöldségfélék ilyen tekintetben fajonként nagy szórást mutatnak (2. táblázat). Zöldségfélék kifejlett levelében 0,2-0,3%-os koncentráció alatt várható a magnéziumhiány jelentkezése, azaz a klorotikus tünetek fellépése.

Zöldségfaj	Magnéziumtartalom %
Zöldbab	0,25-0,7
Zöldborsó	0,25-0,6
Uborka	0,5-1,0
Sárgarépa	0,4-0,8
Karalábé	0,25-0,5
Fejes saláta	0,35-0,6
Paradicsom	0,35-0,8
Paprika	0,3-0,7
Vöröskáposzta	0,25-0,5
Spenót	0,35-0,8
Vöröshagyma	0,15-0,25
Spárga	0,15-0,3

A magnéziumhiány lassítja az asszimilációt, zavart okoz az anyagcsere folyamatokban, termés helyett a levelekben halmozódnak fel a cukrok és a keményítő. Egyes növénycsoportok esetében a terméscsökkenés mellett a következő minőségi elváltozásokkal is kell számolni:

• A nitrátreduktáz enzim működése gátolt, ebből adódóan növekszik a termésben a nitráttartalom. Ez különösen veszélyes az olyan nitrát-felhalmozásra hajlamos fajok esetében, mint a fejes saláta, spenót, karalábé, retek vagy a sárgarépa.
• Lassul (csökken) a karotin képződés, ami az A vitamin elővitaminja (sárgarépa, sütőtök, levélzöldségfélék, gyümölcsök).
• A cukorrépa, csemegekukorica termésében csökken a cukorképződés.
• Az anyagcserénél fellépő zavar miatt, lassul a fehérjeképződés, és az egyes aminosavak képződésében is aránytalanságok lépnek fel (hüvelyesek).
• Azáltal, hogy más kationokhoz hasonlóan (például kálium és kalcium) erősíti a sejtfalakat, javítja a tárolhatóságot, a szállíthatóságot (pl. burgonya), és növeli egyes fajoknál a betegség-ellenálló képességet.

Ilyen jellegű megfigyeléseket burgonyánál, almánál, sárgarépánál, céklánál és petrezselyemgyökérnél végeztek. Pillangósoknál, így a borsónál és babnál elősegíti a nitrogénmegkötő baktériumok fejlődését és serkenti azok tevékenységét.

Magnézium a talajban

Talajok magnéziumellátottsága változó, míg a homoktalajaink, mindenekelőtt a savanyú homokok magnéziumban szegények, addig az erdőtalajaink, a mezőségi és réti talajok gazdagok, öntözővizeink magnéziumtartalma elegendő, nem egy esetben túl magas.

Ha a talajok magnéziumban ilyen jól ellátottak, joggal vetődik fel a kérdés: Mi az oka a gyakran tapasztalható magnéziumhiány tünetek jelentkezésének?

A tünetet, a hiányt kiváltó okok talajtól, termesztési körülményektől és a termesztett növényektől függően eltérőek, a számos kiváltó okból alapvetően négy magnéziumhiányt gyakran előidéző tényező emelhető ki:

• magnéziumszegény talajok, (homoktalajok szőlő és gyümölcs ültetvényei, egyes homoki, primőr zöldségtermesztő körzetek),
• kedvezőtlen talajviszonyok (rossz talajszerkezet, kedvezőtlen vízháztartás, savanyú talajkémhatás),
• kedvezőtlen időjárási viszonyok (egyre gyakrabban jelentkező szárazság, de erősen csapadékos időjárás esetén fennállhat a talajból történő kimosódás) és
• egyoldalú NPK trágyázás, konkurens (antagonista) ionok jelenléte, amelyek a magnézium felvételét zavarják (erősen meszes talajok, szikesedésre hajlamos területek, magas talaj pH). 

Intenzív zöldségtermesztést folytató gazdaságokban – ahol szakszerű talajművelést és öntözést folytatnak, a felsoroltak közül sokszor az ionantagonizmus, azaz az egyoldalú NPK trágyázás az oka a magnéziumhiánynak.

A gyorsabban mozgó ionok pl. hidrogén (H+), kálium (K+) kiszorítja a lassúbb mozgású, magnéziumot, előidézve ezzel enyhébb vagy súlyosabb hiányt.

Nagyobb adagú szerves trágya használata esetén az ammónia-ion (NH₄+), mint konkurens, gyorsan mozgó kation magában is akadályozhatja a magnézium felvételét, de azáltal, hogy a közegre savanyító hatást fejt ki, a pH-n keresztül is oka lehet a magnézium relatív hiányának.

A mész és a kálium bizonyos határokon belül segítik a magnézium felvételét, de túladagolva konkurenseivé, antagonistájává válhatnak. Ezért van, hogy a meszezés, amíg a talajoldat H⁺-ion koncentrációját csökkenti (pH-t javítja), elősegíti a magnézium felvételét, de egy határ felett adagolva, ha a talaj mésztartalma meghaladja az ~5%-ot, már gátlón hat.  Ezzel szemben a NO₃-nitrogén ionok kedvezően hatnak a magnéziumra, azaz szinergisták.

A kálium esetében is ismert a jelenség, egy határon túl a szinergizmus antagonizmusba csap át, egy határig nincs gátló hatás, de bizonyos koncentráció felett blokkolja a magnéziumnak a növénybe jutását. Ezzel kapcsolatban a szakirodalom különböző arányokat közöl a mész, a kálium és a magnézium viszonylatában:

• szőlőnél kálium esetében K/Mg 3-7/1; mésznél Ca/Mg 11-13/1,
• zöldségféléknél a K/Mg 3-4/1, mésznél Ca/Mg 8-10/1 mondható ideálisnak.

Kezelési módok, hiány megszüntetés

A magnéziumtrágyázás kedvező hatását számos szántóföldi és kertészeti növényen végzett kísérlettel és a gyakorlatban is sikerült bizonyítani. Sokan csak a lombtrágyázást mint egyetlen megoldást ismerik, pedig a zöldségfélék teljes magnéziumigényét néhány lombra juttatott magnéziumoldattal nem lehet biztosítani. A lombtrágyázás, mint csak kiegészítő trágyázás jöhet számításba, megoldást alapvetően a talajba juttatott trágya jelenti.

A trágyák kiválasztásakor a hatóanyagtartalmukat, oldhatóságukat és a talaj pH viszonyait kell figyelembe venni.

Míg a dolomit és magnézium-karbonát műtrágyák csak savanyú közegben fejtik ki hatásukat, addig a szulfát típusú magnéziumtrágyák a talaj kémhatásától független is érvényesülnek, általában jól oldódnak, alacsony só indexük következtében a perzselés veszélye nélkül, nagyobb adagban is adhatók.

A növény szája a gyökere, a tápanyagokat elsősorban a gyökerén keresztül veszi fel. de vannak elemek, például a magnézium, amely levélen keresztül, lombtrágyázás útján is jól érvényesül, ennek ellenére törekedni kell a talajon keresztül történő, azaz a gyökér által hasznosuló tápanyagellátásra.

Vannak magnézium pótlása céljából gyártott műtrágyák, amelyek egyéb tápelemek mellett magas koncentrációban tartalmaznak magnéziumot. Például:

• kálisó:        4-6% MgO
• kálimagnézia:        6-10% MgO
• kieserit:     16-25% MgO
• káliumszulfát:       2% MgO
• Mg-ammóniumfoszfát:     14% MgO
• Mg-os szuperfoszfát:       2% MgO stb.

Sok esetben az összetett és komplex trágyák is tartalmaznak kisebb mennyiségben (1-2%) magnéziumot, illetve azok a nitrogén trágyák, amelyek dolomitporral vannak keverve. Az említett műtrágyák többnyire alaptrágyaként, talajba dolgozva adhatók, kisebb mennyiségben – szintén talajon keresztül – indító vagy fejtrágyaként.

A magnézium jól érvényesül levélen keresztül is. A levéltrágyázás előnye, hogy intenzív lombképződés idején (május, június) gyorsan és hatásosan tudunk beavatkozni a növények magnézium ellátásába.

A Mg-lombtrágyát többnyire három alapvegyület formájában forgalmazzák: magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid. A szulfátforma (keserűsó) a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, nincs perzselő hatása (5%-os töménységben is használható), jól oldódik, magnézium tartalma (MgO 16%).

Egyes növényeknél (káposztafélék, hagyma, paradicsom, gyümölcsök stb.) a szulfát formában jelenlévő kén további kedvező hatást fejt ki.

Széles körben használatos még a magnézium nitrát 15% MgO mellett 10-12% N-nitrogént is tartalmaz. Lombnövekedés idején különösen hatásos, a két tápelem egymás felvételét, illetve növénybejutását segíti.