Jövőre minden bizonnyal a megemelkedett energiaárak jelentősen befolyásolják majd a primőrzöldségfélék termesztését, azon belül is különösen hatni fognak a palántanevelés költségeire. Nemcsak a palánta-előállítás lesz drágább, várhatóan a maga a technológia is fog a magasabb kiadásokhoz kisebb-nagyobb mértékben igazodni.
Korábban a melegigényes fajoknál (paprika, paradicsom, padlizsán) széles körben alkalmazott, sok kézimunkát igénylő tűzdelést, várhatóan újra többen fogják választani a viszonylag könnyen gépesíthető, közvetlen cserépbe, vagy a tápkockába történő vetés helyett. Így a palántanevelés magas hőmérsékletet igénylő része lerövidíthető, kisebb helyen, sűrű vetéssel, nagyobb növénysűrűséggel, szaporító-ládákban megoldható (ládánként ~500-600 db. növény). A következő szakasz, amely a palánták megnyúlás miatt valamivel alacsonyabb hőmérséklet tartását teszi csak szükségessé, kevesebb fűtéssel megoldható. Vagyis a palántanevelés magas hőmérsékletet szükségessé tevő szakasza a kevesebb fűtést igénylő rovására lerövidíthető, bár maga a tűzdelés egy-két nappal az egész palántanevelési időt megnyújtja.
A tűzdelés, vagy ahogy sokan ismerik pikírozás, kritikus része a palántanevelésnek, gazdaságosság miatt sem mindegy, hogy a tűzdelt palánták hány százaléka lesz életképes, vagy pusztul el, esetleg a megkívántnál gyengébben fejlődik.
A tűzdelés eredményessége több tényezővel is összefüggésben van, ezek közül is kiemelendő a közeg (tápkockaföld, cserépföld) minősége. Öntözés és tápanyagellátás szempontjából nehézséget jelent maga a tápkocka vagy a cserépföld kis mérete. Akkor jó a tűzdeléshez alkalmazott közeg (földkeverék), ha a csírázó magvak és a fiatal növények számára sok vizet, könnyen felvehető tápanyagokat és elegendő levegőt tartalmaz. További, a jó szerkezetre vonatkozó kritériumok: az alacsony térfogattömeg, tartós és stabil szerkezet. Ennek leginkább a mesterséges gyökérrögzítő anyagok mellett (kőgyapot, perlit, égetett agyagszemcsék) a felláptőzegek felelnek meg pH beállítás, azaz meszezés után. Tekintettel arra, hogy természetüknél fogva tápanyagokat nem tartalmaznak, tápanyagfeltöltésük folyamatosan, tápoldatozással, vagy lassított hatású (retardált) műtrágyák bekeverésével oldható meg. A tűzdelést közvetlen követő napokban, a pikírozással járó kisebb-nagyobb gyökérsérülések miatt csak vizet, vagy nagyon híg tápoldatot célszerű használni.
A tápkockaföldet jól lehessen nedvesíteni (újranedvesíteni), bár az említett felláptőzegek, és az azokból készült földkeverékek – szemben a hazai síkláptőzegekkel – még kiszáradás után is jól nedvesíthetők. A tápkocka vagy a cserépföld, amibe tűzdelünk, de a szaporítóláda földje is, ahonnan a palántákat kiszedjük, „sárosan” nedves legyen, azaz tűzdelés előtt a gyökérrögzítő közeget alaposan öntözzük be, töltsük fel vízzel.
Tiszta tőzegek esetében nem kell fertőzéstől, növénytoxikus anyagoktól (talajfertőtlenitő szer maradvány, klór, stb.) tartani, az ilyen jellegű hibák és veszélyek inkább a földkeverékeknél fordulnak elő, ahol szerves trágyát, komposztot is kevernek a tápkocka földjéhez.
Fontos a gyors gyökeresedés miatt a tűzdelés időpontjának jó megválasztása. Kisebb gyökérzet esetén kisebb a sérülés veszélye, mint idősebb korban, amikor már a talajt a gyökérzet erősebben átszőtte. Egyébként is a fiatal szervezetek regenerációja jobb és gyorsabb, mint az idősebbeké, ami igaz a növényekre is. Sokan 3-4 leveles korban tűzdelnek, ami helytelen, tapasztalatok egyértelműen a korábbi, két-szikleveles – két-lombleveles kor közötti időszakot igazolják, azt tartják optimálisnak.
A tűzdeléskor ügyelni kell a gyökerek elhelyezkedésére, ne gyűrődjenek vissza, lehetőség szerint függőlegesen helyezkedjenek el, amit legkönnyebben azzal érünk el, ha nagyra méretezett lyukba helyezzük a palántát. Mélyen tűzdeljünk, a sziklevelek alatt legfeljebb 0,5 cm szárrész maradjon a föld felett. A közeg tömörítése, nyomkodása helyett, a tűzdelést követő alapos öntözéssel mosassuk a talaj a gyökerekhez.
A sok fény és a meleg közeg fontos kritériuma a jó eredésnek. A jobb fényviszonyok érdekében tiszta üveget, jól átlátszó fóliát, korszerű üvegházakban pótmegvilágítást alkalmazhatunk. A talaj hőmérséklete a paradicsom esetében 15-160C, paprikánál és padlizsánnál 16-180C ajánlott, a hideget jobban tűrő fajoknál (fejes saláta, káposztafélék) legalább 8-100C legyen. Léghőmérsékletet az 1. táblázat értékeinek megfelelően szabályozzuk!
Az optimálistól eltérő léghőmérsékleten nevelt palánták esetében gyakori a rendellenes virágszövet-differenciálódás, illetve virágképződés. Fényhiány esetén, magas hőmérséklet mellett nevelt növények rendellenes fürtöket fejleszthetnek, kevés, kisméretű, rosszul termékenyülő virág képződik, gyakran ebből adódóan a termések is deformáltak.
Fontos a tűzdelést követő rendszeres szellőztetés két ok miatt is:
- szárazabb levegőben kevésbé fertőznek a gombás és baktériumos betegségek és
- a felgyülemlett oxigénben a szén-dioxid hiánya miatt lelassulnak az asszimilációs folyamatok.
Nem spórolható meg a nagy fényigény miatt a palánták szétrakásával járó magasabb fűtési-többlet. Ha a növények levelei összeérnek, azaz már árnyékolják egymást, célszerű nagyobb távolságra helyezni a cserepeket vagy a tápkockákat. Azokban a kertészetekben, ahol rendelkezésre áll a cserepek/tápkockák mozgatásához szükséges kézimunkaerő, ott nemcsak egyszer, akár 2-3 alkalommal is sor kerülhet a növények szétrakására. Az ültetést megelőző héten lehetőleg már 15-20 tápkockánál (cserépnél) több ne legyen négyzetméterenként. A szétrakást indokolják a növényvédelemi munkák is, amelyeket egy nagyobb térállású, levegősebb állományban sokkal eredményesebben lehet megvalósítani.
