Azt hiszem, kevés téma van, ami most jobban foglalkoztatná a szántóföldön gazdálkodókat, mint a csapadékhiány, az egyre jobban kibontakozó tavaszi aszály. A helyzet napról napra változik, különösen most, hogy a felmelegedés is megérkezett.
Általános kép
Nagyon nehéz most általánosságban fogalmazni az őszi kalászosok állapotáról. Rendkívül vegyes a kép, vannak területek, amelyek jelenleg még jó képet mutatnak, de egyre gyakoribbak azok, amelyeken már nyomot hagyott a csapadékhiány. A mostani állapotok sokszor vezethetők vissza még az őszre, a vetés környékén történtekre, a vetésidőre, a helyi őszi csapadékviszonyokra, illetve a téli történésekre. De jelenleg már nagyon élesen kezdenek elválni a talajok vízgazdálkodási tulajdonságai is, a növények állapota akár egy táblán belül is megmutathatja a rosszabb szerkezetű, könnyebben kiszáradó talajfoltokat. De, jelentős különbséget mutatnak az ősziárpa- és búzavetések is. A most (március 24.) látható kép országrészenként, termőtájanként, de akár táblánként is más és más, a leírtak a Dél-Alföldi helyzet egy szeletét mutatják.
Őszi árpa
Az általam látott területeken összességében gyengébb fejlettséggel mentek a télbe a szokásosnál az árpavetések. E körülménynek abból a szempontból van most jelentősége, hogy ennek köszönhetően kevés területen alakult ki a tél során az állományok – szinte már – megszokott erős sárgulása. A tél végéhez közeledve ugyan megindult a folyamat, de a február második felében tapasztalt kedvezőbb időjárási viszonyok között az állományok fejlődésnek indultak, kezdtek „bezöldülni”. Ez mostanra megállni látszik, az egyre fokozódó vízhiány és az ezzel összefüggő tápanyagfelvételi zavarok miatt az állományok újra besárgultak (1. kép), a leveleken stressztünetek jelentek meg, helyenként tömegesen száradnak le (2. kép).
Ezek kialakulását a reggeli fagyokkal tarkított lehűlési hullám is segítette. A barnuló foltok, amelyek helyenként szöveti elhalásba mennek át (3. kép), nem gombabetegségek tünetei, így ezek megjelenésekor gombaölőszeres permetezéssel nincs értelme beavatkoznunk.
Őszi búza
Az árpatáblákhoz hasonlóan a búzavetések esetén is nagy különbségek láthatók az általam járt területeken. Ez leginkább a fejlettségben mutatkozik meg. Még mindig vannak olyan területek, ahol még közel sem takarják a talajfelszínt a sorok, ami egyértelmű fejlődésbeli lemaradást mutat. Az összkép ennek ellenére annyira nem rossz, mint az árpavetések esetében, vannak jelenleg még jó képet mutató vetések is, jelentősebb levélszáradással csak elvétve, a lazább szerkezetű, rossz vízgazdálkodású talajfoltokon lehet találkozni (4. kép).
Azonban ez pillanatnyi állapot lehet csupán, mert a kifejezetten jól telelő, szépen fejlett búzaállományokban (5. kép) is megjelentek az első, egyelőre kismértékű levélszáradásra utaló jelek (6. kép). Ezek a területek még tartják magukat, a nagy kérdés az, hogy időben érkezik-e a csapadék és az kellő mennyiség lesz-e.
Kórokozók, kártevők, gyomnövények
Növényvédelmi szempontból egyelőre különösebb problémák nem látszanak az őszi kalászosokban, amely alól azonban a gyomosodás helyenként kivételt képezhet. A jelenlegi száraz körülmények egyik kórokozónak sem kedveznek, nyomaikat elvétve lehet csak megtalálni a vetésekben. A leveleken sok területen látható barna árnyalatú foltok nem növénybetegséghez köthetők, így, ahogy a fentiekben már szó volt róla, nem indokolnak növényvédelmi beavatkozást. Rovarkártevők ebben az időszakban más években sem veszélyeztetik a gabonákat, ilyentől most sem kell tartani. A melegedő időjárás miatt néhány vetésfehérítő bogár minden bizonnyal megjelenik majd, de azok károsítása szinte észrevehetetlen, a tojásrakás sem fog még megtörténni, így jelenlétük védekezést nem tesz szükségessé.
Ami problémát okozhat, az az olyan őszi kelésű és az állományokkal együtt áttelelő gyomnövények helyenkénti tömeges jelenléte, mint a veronika- és árvácskafélék, a tyúkhúr, a zsombor- és ebszikfűfajok. Ezek azért okoznak jelenleg a szokásosnál is nagyobb problémát, mert nagyon komoly konkurenciát jelentenek a kultúrnövény számára az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló vízért folytatott versengésben. Ezért törekedni kell az érintett területek mielőbbi gyomirtására, hogy ez a káros konkurencia minél előbb kikapcsolásra kerüljön.
A bokrosodásról
Nagy kérdés jelenleg, hogy mi lesz a bokrosodás során képződött sarjhajtásokkal. Helyenként a bokrosodás folyamata időben kitolódott, mértéke sok területen elmarad a megszokottól. Mivel a sarjhajtások fejlődésének kulcsa a megfelelő víz- és tápanyagellátás, előfordulhat, hogy bár kellő számú képződött belőlük, azonban ezek a későbbiekben nem fejlesztenek kalászt, esetleg le is száradhatnak. Ez a folyamat az egyik legfontosabb termésösszetevőre, a négyzetméterenkénti kalászszámra hatva az egyik kulcskérdése a jó termésnek. A felszedett töveken egyelőre semmi nem utal a leszáradás megindulására (7. kép), de ez még a későbbiekben is megtörténhet.
Mit tehetünk ebben a helyzetben
Egy ilyen összefoglaló írás végén illik a helyzet kezelésére vonatkozó javaslatot tenni. Ez azonban most egyáltalán nem könnyű, mert általános, minden területen alkalmazható tanácsot ebben a helyzetben nem lehet tenni. Minden területen, minden egyes táblán külön kell értékelnünk a helyzetet és annak megfelelően kell döntenünk. De, a legjobb szakmai meggyőződésemből származó javaslataim a következők lennének.
Amennyiben nem érkezik értelmezhető mennyiségű csapadék, a granulált nitrogénműtrágya felhasználása egyáltalán nem ajánlott azoknak, akik esetleg még nem végezték el a tavaszi fejtrágyázást. Mivel a kiszórt granulátumok hatóanyagának hasznosulása nem biztosított, ezért még az is jobb, ha a zsákban marad a megvásárolt műtrágya. Ahol csak lehetőség van rá, folyékony formában kell megoldani a fejtrágyázásra szánt nitrogénmennyiség kijuttatását. Ennek a hasznosulása sem lesz tökéletes, de ennek ellenére segítségére lehet a növényeknek. Azonban ilyen körülmények között fokozottan fennáll az állomány perzselődésének a veszélye, ezért nagy melegben, erős napsütésben, szélverés vagy hengerezés miatt sérült növényállományban ne juttassuk ki. A kockázat ellenére azokon a táblákon, amelyekben még benne van egy elfogadható termés esélye, érdemes a beavatkozást elvégezni.
Száraz évjáratokban felértékelődik a növények lombozaton keresztüli táplálása, a körülmények okozta stresszhatások levéltrágyákkal, biostimulátor készítményekkel, valamint növénykondicionálókkal történő oldása. Ezek a beavatkozások rendkívül hatékonyak lehetnek, azonban ilyen körülmények között érdemes óvatosan nyúlnunk ezekhez az eszközökhöz, mert hasznosulásuk nem minden esetben biztosított. Természetesen minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy szélsőséges esetben életben tartsuk a növényeinket, vagy kevésbé szélsőséges esetben segítsük őket addig, míg a körülmények nem válnak kedvezőbbé. Azonban nem szabad szem elől tévesztenünk a termelés költségeinek alakulását, azok várható megtérülését, ezért is érdemes a kezelések előtt értékelnünk a fennálló helyzetet, és annak megfelelően meghozni a döntéseket.
A megoldások között természetesen az öntözés is szerepel, azokon a területeken, ahol hozzáférhető az öntözővíz, élni kell a lehetőséggel és egy nagyobb vízadaggal kell támogatni növényállományunkat. Az idei tavaszon örvendetesen sok helyen lehetett gabonatáblát hengerező gépeket látni. Ez a beavatkozás mind a bokrosodásban, mind a talaj nedvességtartalmának megőrzésében segítségünkre lehet. A mostani viszonyokat látva azonban érdemes lehet felfüggeszteni ezt a munkát, ahol tervezték ugyan, de eddig még nem végezték el. Egyrészt a növényállományok fejlettsége sem mindenütt ideális már erre, másrészt a meleg, napos és szeles viszonyok miatt a növények lombozatát érő sérüléseken keresztül fokozott vízvesztés következhet be, amely csak tovább rontja azok állapotát.
Bár nem példa nélküli a szemünk előtt kibontakozó korai aszály, azonban viszonylag ritka, hogy ilyen mértékű vízhiánnyal induljon egy tavaszi vegetáció. Jelenleg senki nem tudja megmondani, hogyan alakulnak az időjárási és csapadékviszonyok továbbiakban. Ezért most különösen érdemes minden munkaművelet, beavatkozás előtt gondosan mérlegelnünk, szemünket a termelési költségeink megtérülésén tartani.