A nikkel ezüstös fehér színű, kemény fém. Az elemi nikkel nagyon reakcióképes, így elsősorban vegyületek formájában található meg. A szervezetbe kerülése elképzelhető szájon át (táplálékkal, vízzel), belégzéssel, illetve a bőrrel történő érintkezés révén.
Természetes módon vulkáni tevékenységgel, illetve a földkéreg eróziójával jut a környezetbe, ahonnan kis koncentrációban az élelmiszerbe, vízbe, levegőbe és a talajba kerül. Egyes talajok (pl. az úgynevezett szerpentin talajok) az átlagosnál nagyobb koncentrációban tartalmazzák. Normál körülmények között a környezetünkben mérhető koncentrációja: 300 ng/l vizekben, 3-1000 mg/kg mezőgazdasági művelés alatt álló talajokban és 6-20 ng/m3 a légkörben.
A földkéreg átlagos nikkeltartalma 80 mg/kg. A felszíni talajok nikkeltartalma 0,2-450 mg/kg között változik, a világátlag 22 mg/kg, a szerpentin talajok nikkeltartalma elérheti a több ezer mg/kg-ot. A hazai talajok nikkeltartalma széles tartományban (<5-50 mg/kg) változik, a hazai háttérérték (A-érték) 0,5 mg/kg. A homok- és vályogtalajokban kevesebb nikkel található, mint az agyagtalajokban.
A talajokba nikkel kerülhet a bányászat, kohászat során, illetve az olajszármazékok, szén és szemét elégetésével. A forgalmas utak mentén a dízelolaj elégetése következtében juthat a talajba.
A nikkel talajbéli mobilitása és növények általi felvehetősége fordított arányban áll a talaj kémhatásával, így a túlzott nikkelfelvétel ellen legkönnyebben a talaj meszezésével védekezhetünk. A nikkelakkumulációt a szerves anyag, a foszfor- és magnéziumkijuttatás is csökkentheti. A nikkel a szakirodalmi adatok szerint a talajokban eléggé mozgékony és a növényekbe is könnyen bekerül. A talajok és a növények nikkeltartalma általában pozitív korrelációban áll egymással. A nikkel a növényeken belül könnyen szállítódik, így a levelekbe is, a magvakba is bekerülhet. A szennyezetlen talajokon fejlődő növények nikkeltartalma általában 0,1-5 mg/kg.
A nikkel nem esszenciális mikroelem, biológiailag kedvező hatása azonban bizonyított. A nikkel az ureáz enzim alkotórésze, így a hüvelyes növények nitrogén-anyagcseréjében fontos szerepet tölt be. A növényekben 10-100 mg/kg nikkeltartalom esetén jelentkeznek toxicitási tünetek: a növények növekedése és gyökérfejlődése gátolt, a leveleken a vasklorózishoz hasonló tünetek alakulnak ki. Nikkelmérgezés esetén csökken a növények fotoszintézise, transzspirációja, nitrogénkötése és vasfelvétele.
Forrás:
https://kockazatos.hu/anyag/nikkel-%C3%A9s-vegy%C3%BCletei;
Simon L. (2006): Toxikus elemek akkumulációja, fitoindikációja és fitoremediációja a talaj-növény rendszerben, Nyíregyháza