A tavasz elérkeztével, a melegebb időjárás hatására fokozatosan megindul a hazai gyümölcsösökben is az idei vegetáció. Az újonnan kialakuló biomassza meglehetősen sok károsító (és kórokozó) számára nélkülözhetetlen táplálékforrás, amelyért komoly verseny alakul ki nemcsak a különböző károsítók között, hanem a károsítók és a gazdálkodók között is.
Ebben az időszakban a gyümölcsfákon fajonként eltérő mértékben ugyan, de alapvetően még igen kicsi az idei friss növekmény mennyisége, így az egyes kártevők egy-egy rügy kiodvasításával, egy-egy virágcsokor megrágásával sokkalta nagyobb kárt is okozhatnak, mint amelyet direkt kártételként az elfogyasztott növényi anyaggal egyébként okoznának.
A tavaszi, kilombosodási időszak döntően a különböző, a lombot (is) pusztító hernyók jelenlétéről szól. Egy részük, mint pl. a különböző araszoló lepkék hernyói teljesen nyíltan, szövedék védelme nélkül, magányosan károsítanak. Ellentétben a veszélyesebb és gyakoribb sodrómolyokkal, amelyek hernyói már egészen korán, rügyfakadás idején megjelenhetnek, és amelyek a kifejlődött leveleket szövedékkel összeszőve, védett helyen, szabad szemmel nem látható módon táplálkoznak. E csoportba évente egy-, két- és háromnemzedékes fajok is tartoznak. Igazság szerint azon kívül, hogy legtöbbjük a sodrómolyok (Tortricidae) családjába tartozik, csak a táplálkozás jellege és a kárkép köti össze őket.
A sodrómolyok esetében fontos, hogy minél hamarabb észrevegyük a jelenlétüket. Mivel meglehetősen gyorsan és hatékonyan változtatják búvóhellyé a megtámadott rügyekből kihajtó leveleket és virágokat, így ellenük hatékonyan csak felszívódó inszekticidek alkalmazásával lehet eredményesen védekezni.
A lepkék között érdemes még megemlíteni a gyűrűspillét, hiszen ennek a nem túlságosan gyakori károsítónak a hernyói is ebben az időszakban károsítanak. A késő ősszel rajzó lepkék által az ágakra gyűrű alakban lerakott petecsomók telelnek át és a kikelő hernyók csapata igen aktív levélfogyasztóvá válik.
Hátránya ennek a károsítónak, hogy sokáig károsít, a hernyók végig egy csapatban maradnak az általuk készített szövedék védelmében és csak éjszaka hagyják el azt, hogy táplálkozhassanak. Az ilyen, falkában történő táplálkozás akár részleges tarrágást is okozhat a gyümölcsfákon. Ellenük hatékony lehet a mechanikai védekezés is, hiszen a hernyófészkek sokszor már korán felismerhetők. Mivel éjszaka nyílt színen, a szövedék védelmén kívül károsítanak, így ellenük bármilyen kontakt hatású inszekticid eredményes lehet.
A gyümölcsösben ilyenkor nem csak lepkék, illetve hernyóik károsítanak. Az alma és a körte virágzatában esetenként találkozhatunk apró, barnás színű, gubacsokká átalakult bimbókkal, amelyekben a bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) lárvái élnek és károsítanak.
A viszonylag korán, rügyfakadás idején rajzó imágók ellen nehéz a védekezés. Igazság szerint nem olyan gyakori kártevő, hogy számszerűsíthető termésveszteséget okozzon. Mivel egy virágcsokorból általában mindig hagy néhány virágot, amelybe nem helyez el petét, így jelenléte egyfajta természetes termésszabályozásként is felfogható. Jelen időszakban, amikor már a kártevő lárvái a bimbók belsejében károsítanak, amúgy sem lehet ellene hatékonyan védekezni.
Az ország egyes részein, főleg erdők környezetében tavasszal gyakoriak lehetnek a különböző lombormányosok (Phyllobius spp.). Ezek az évente egy nemzedéket nevelő, viszonylag jól repülő bogarak néha tömegesen lephetik el a gyümölcsfákat és ekkor nagyobb lombkártételt is okozhatnak. Esetükben csak a bogarak a kártevők és mind végig nyíltan, szabad szemmel jól látható módon károsítanak. Szükség esetén szinte bármilyen kontakt inszekticiddel eredményesen kordában tarthatók.
A jelen levő károsítók időben történő észlelése nagyon fontos, hiszen csak így lehet – szükség esetén – az általuk okozott kártételt egy védekezéssel megelőzni. Vonatkozik ez az olyan kártevőkre is, amelyek szinte az egész évben jelen vannak a gyümölcsösben, mint pl. a mezei pocok (Microtus arvalis).
Ellene a talajszinten növekvő növényzet térnyerése, megnövekedése miatt később már sokkal körülményesebb védekezni, mint most, amikor még kicsiny a növényzet és a járatok jól láthatók. Az esetleges védekezés során ne feledjük, hogy a pocok ellen véralvadásgátló szerrel történő védekezés esetén szükséghelyzeti engedélyt is kérvényezni kell! Cink-foszfid hatóanyagú készítményeknél ez nem szükséges, de az ilyen jellegű készítmények nedves körülmények között nem használhatók hatékonyan.
A szemlézések során érdemes az olyan kórokozókat is szemmel tartani, amelyek esetleg elkerülhették a tél végi metszés során történő eltávolítást. Ilyen pl. az alma lisztharmat (Podosphaera leucotricha), amelynek a fertőzött rügyekből előbújó primer fertőzése nagyon feltűnő. Ellene ebben az időszakban (hacsak nem rendkívül tömeges a megjelenése) sokkal hatékonyabb a metszőolló használata, mint bármelyik fungicid.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
