Zöldségtermesztőknek a foszfortrágyázásról

A műtrágyázás „hőskorában”, mikor az állam által dotált nitrogén, foszfor és kálium bőségesen került kijuttatásra, esetenként pazarlásra, a talajok jól feltöltődtek, és lévén a foszfor egy „nyugodt tápelem”, a gyökérzónában maradt, éveken keresztül biztosította a növények foszforigényét. Csak ott volt a közepes szinten vagy az alatt, ahol tudatlanságból vagy hanyagságból, de nem foglalkoztak a talajok tápanyagellátásával.  A 90-es években ebből a tartalékból éltünk, majd később, köszönhetően a műtrágya beszerzési árak drasztikus változásának, a visszafogott műtrágya-felhasználás következtében fokozatosan csökkentek a tartalékok, különösen a foszfor esetében.

Minden bizonnyal, a zöldségfélék esetében valamivel jobb a helyzet, a magasabb bruttó termelési érték ezen a téren is valamivel nagyobb mozgásteret biztosít, de ha a tápanyag-visszapótlást próbáljuk a korszerűnek mondható, mérlegszerinti trágyázás alapján értékelni, megállapítható, hogy hiányos. A jelensége egyre több szántóföldi zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaság talajai esetében megfigyelhető, a talajokban a hagyományos módszerekkel (AL) mért foszfortartalom csökkenés jól kimutatható.

Közel 10 éve lapunkban a foszfort „Gyakran elfelejtett tápelemnek” tituláltuk, már akkor a foszforhiányos tápanyag-gazdálkodás jelei a borsónál, a babnál, a káposztaféléknél fellelhetőek voltak. Ha akut hiány csak ritkán is volt kimutatható, sok esetben a mennyiségi, minőségi, termésbiztonsági nehézségek jelentkezésében a foszforhiány is közrejátszott.

Foszfor a növényben

A foszfor a növényben szerves (pl. nukleinsavak) és szervetlen (ortofoszforsav kalcium-, magnézium- és káliumsók) formában egyaránt megtalálható. Számos fontos vegyületet a nitrogénnel közösen alkot, ezért a növény szervein belül általában hasonló eloszlást mutat, mint a nitrogén (lombozat, szár), de a generatív szervekben a nitrogénhez képest, jelentős, háromszoros, hatszoros a felhalmozódása, ebből adódóan ezeknek a szerveknek a kialakulására és funkcióira jelentősen kihat.

Foszfor a talajban

A talajban nagy mennyiségű foszfor van a növények számára nem, vagy nehezen hasznosítható formában, a készletnek csak töredéke található a talajoldatban, azaz a növény számára felvehető formában. A tápanyag-hiány akkor keletkezik, ha a talaj tápanyag-szolgáltató képessége lassúbb, mint a növény tápanyag-hasznosítása (felvételi üteme), vagy a tápanyagfelvételt valamilyen tényező lassítja, akadályozza. Ilyen gyakori gátló tényező a zöldségnövények esetében (pl. paprika, paradicsom, csemegekukorica, saláta) a hideg talaj, továbbá a kedvezőtlen pH viszonyok (lúgos közegben, magas mésztartalom esetén nehezebben oldódó Ca- és Mg-foszfátok keletkeznek, míg erősen savas kémhatás következtében (5-5,5 pH alatt) nehezen hasznosítható vas- és alumíniumfoszfátokká alakul át. De oka lehet a foszforhiánynak a talajban lévő tápelem-aránytalanságok is (foszforhoz viszonyított magas nitrogén-, ritkább esetben magas cink- és mangántartalom).

A talajokban a szervetlen vegyületek mellett szerves foszfortartalékok is vannak, amelyek enzimek segítségével a növények számára hasznosíthatóvá válnak. Bizonyos mikroorganizmusok a nehezen felvehető ásványi foszfort is képesek a növények számára mobilizálni, ezt az utóbbi időben gyorsan terjedő baktériumokkal és gombákkal történő talajoltások kedvező eredményei is igazolják.

A foszforhiány-tünetek – ellentétben a nitrogénnel vagy káliummal – viszonylag lassan alakulnak ki, de jól felismerhetők, a többi tápelem hiányától biztosan megkülönböztethetők. Más makroelemekkel ellentétben az alsó levelek nem világos, klorotikus tüneteket mutatnak, hanem előbb sötétzöld, majd kékes szürke, vöröses zöld színre változnak. A levél fonákán a színelváltozás mindig erősebb és korábban megfigyelhető, mint a levél színén. Akut, súlyos foszforhiánnyal a gyakorlatban ritkán lehet találkozni (pl. levélhullás, a növény felkopaszodása). Ilyenkor a beteg növény növekedése feltűnően gyenge, szára vékony, a gyökérzete fejletlen. A virágzás késik, maguk a virágok csököttek, rosszul kötnek, és néhány zöldségfaj esetében ismert, hogy a termésben fejletlen, rosszul csírázó magvak képződnek.

A foszforhiány a tenyészidőszak elején, a fejlődés kezdeti szakaszában gyakoribb, a tőzegben történő palántaneveléskor gyakoribb, vagy közvetlenül a palántázás után, aminek oka, hogy a fiatal növény lombtömegéhez viszonyítva több foszfort vesz föl, mint a termésképzés időszakában. A gyökér fejletlensége, és az esetenként tapasztalható alacsony termőközeg hőmérséklet is megnehezíti a foszfor felvételét.

Foszfortrágyázás gyakorlata

A hazai műtrágya felhasználás (~ 670 ezer tonna hatóanyag, egy hektárra jutó mennyiség 133 kg műtrágya – KSH adat) 1/6 része foszfor, összességében és arányaiban is kevésnek mondható. A zöldségfélék esetében nagy szórás az egyes növénykultúrák és termesztési módszerek között (intenzív, tápoldatos, támrendszeres termesztés, hajtatás, síkfóliás művelés, stb.), mégis a foszfortrágyázás megtervezése a legtöbb növényfaj és termesztési mód esetében hasonlóan történik, ugyanakkor egyes esetekben (technológiákban) alkalmaznak speciális módszereket is. Általános szempontok a foszfortrágyák esetében: 

• lassan mozog a talajban, erősen kötődik a talajszemcsék felületéhez,
• a tenyészidő kezdetén igényli a növény nagyobb mennyiségben,
• alacsony a sóindexük, kevésbé perzselő hatásúak.

A foszfor esetében – abból adódóan, hogy jelentős mértékben kötődik a talajhoz (évente csak 5-7 cm-t halad lefelé), nem kell kimosódási veszteséggel számolni. Ez kétségtelen előny a nitrogénhez képest, ugyanakkor hátrány is, amennyiben ősszel, az alaptrágyázás idején, a szántást megelőzően nem került sor foszfor-kijuttatásra, ami később, a tenyészidőben nem, vagy csak részben pótolható.

A zöldségfélék foszforigénye a tenyészidő elején jelentős, a mélyre munkált foszfort csak később tudják hasznosítani, ebből adódóan szükséges a foszfortrágya megosztása.  Ugyan a nagyobb részét ősszel juttatjuk ki (80-90 %), de egy kisebb adagot (10-20%) célszerű ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában adni.

A foszfortrágyák sóindexe alacsony, minimális a perzselő hatásuk. Ebből adódóan – ellentétben a nitrogén vagy a kálium műtrágyákkal – nem zavarják a gyökeresedést, a kelést, szükség esetén egyszerre nagyobb mennyiség is adható belőlük. Tápoldatos termesztés esetén csökkenő mennyiségben, de fejtrágya formájában is javasolt adni.

Hiány észlelésekor, esetleg a tünetek kialakulásakor, ellentétben más tápelemekkel, csak lassan és nehezen lehet pótolni. Kritikus esetben többszöri lombtrágyázással, intenzív, termesztésben, ahol lehetőség van tápoldat kijuttatására is, vízben jól oldódó, magas foszfortartalmú (nevezik: Foszforsúlyos), komplex, tápoldatozó műtrágyákkal lehetséges orvosolni.