A növénybetegséget okozó egyes kórokozók esetében a termesztőknek sokszor okoz gondot az, hogy egy adott károsító ellen nem akkor kell védekezni, amikor maga a kártétel már láthatóvá válik.
Ez a „részben vakon” történő védekezés több veszélyt is magában rejt. Amennyiben a gazdálkodó a szükséges időben a tünetek hiányában nem hajtja végre a védekezést, akkor kénytelen lesz a károkat elszenvedni. Ilyenkor a kórokozó fellépésére külső jelek általában nem, vagy csak közvetve utalnak, így a potenciális veszély ismerete nélkül gyakorta elmarad a szükséges védekezés.
Ha viszont akkor védekezik, amikor már látványos tünetek mutatják a kórokozó jelenlétét, akkor sok esetben azzal a problémával szembesül, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a kórokozó ellen már semmit sem lehet tenni.
Vírusos megbetegedések
Igazság szerint ilyen probléma az őszi kalászosok esetében a vírusos megbetegedések esete is. Védekezni csak a vektor szervezetek ellen tudunk az ősz folyamán. Viszont a tünetek már csak tavasszal jelentkeznek, amikor már semmiféle lehetőségünk sincs a kórokozóktól a növényeket megszabadítani.
A virózisok esetében közvetlenül a kórokozó ellen semmilyen készítménnyel sem lehet védelmet elérni. A vírusos megbetegedések ellen kizárólag a vektor szervezetek elleni hatékony inszekticides kezelések adnak megfelelő eredményeket, amelyeket nagyban segíthetünk a genetikai védelem (rezisztens fajták termesztése), illetve az agrotechnikai védelem (korai vetés kerülése, vírus rezervoár területek megszüntetése stb.) helyes alkalmazásával.
Ugyanakkor téves az a hiedelem, amely szerint a gabonákban pusztító vírusok kizárólag ősszel okozhatnak súlyos károkat. levéltetveket és kabócákat szinte a teljes vegetációs időszakban találhatunk a kalászosokban a tél kivételével.
Ráadásul tavasszal a populációjuk hatalmasra is duzzad. viszont a vírusok drasztikus kártételéhez az is szükséges, hogy a fertőzés után minél több idő teljen el, a vírus kolonizálni tudja az egész növényt. A tavaszi levéltetű dömping során is történik vírus átvitel, de érdemi tünetek kialakulására már egyszerűen nincs idő.
Parazita gombák
Vannak olyan parazita gombák is, amelyek károsítását, a tünetek megjelenését szintén csak tavasszal észlelhetjük, ugyanakkor ebben az időszakban már semmit sem tehetünk ellenük. Az árpának két ilyen betegsége is van, amelyek esetenként súlyos kártételt is okozhatnak.
Az egyik ilyen kórokozó az árpa fekete porüszögje (Ustilago nuda hordei). A betegség megjelenését csak az árpa kikalászolása és virágzása idején lehet észrevenni, amikor is a kalász helyén egy fekete spórákból álló halmaz jelenik meg, amely pár nap alatt elporlik.
Ezek után már csak az üres kalásztengely emlékeztet arra, hogy ott valami kórokozó károsított. A gomba egy olyan virágfertőző parazita, amely élete folyamán végig együtt és a növénnyel minden vizuálisan látható tünet előidézése nélkül.
A kalász helyén kialakuló spórakötegből a szél által szállított spórák a szomszédos, vagy távolabbi növények kalászaiban fertőzik meg a virágokat. Nem véletlenül jelennek meg ezek a fertőzött kalászok virágzáskor, mivel a kórokozó csak ebben az időszakban képes a terjedésre.
A másik, szintén virágfertőző kórokozó az árpa helminthospóriumos levélcsíkoltsága (Drechslera graminea), amely viszont a növény több szervén is okoz látható tüneteket. A fertőzött növények a kalászolás idején azzal tűnnek ki egészséges társaik közül, hogy leveleiken, még a levélhüvelyen is hosszú, azok teljes hosszán végigfutó lilás fekete csíkok alakulnak ki, melyek egy idő után elbarnulnak és el is halnak.
A kalászok eleinte szabályosan néznek ki, később elhalványodnak, szalma színűvé válnak és könnyűek, léhák maradnak. Ezek a könnyű kalászok egy idő után jól láthatóan kiemelkednek az állományból, mivel az egészséges kalászokat azok jóval nagyobb tömege lehúzza.
A fertőzött kalászok kiemelkedése az állomány fölé segíti a kórokozó terjedését, mivel spórái így a szél által messzebbre juthatnak. Ez a kórokozó – hasonlóan a fekete porüszöghöz – az árpa virágait fertőzi meg. Egészen a kalászolás kezdetéig teljesen láthatatlanul jelen van a növényben és csak kalászolás, virágzás idején mutatkozik meg a gazdálkodók számára.
Fertőzött vetőmaggal
Mindkét említett kórokozó esetében közös vonás, hogy a virágokat fertőzik, a táblára a fertőzött vetőmaggal kerülnek be. Csak tavasszal, virágzás elején észlelhetőek és ekkor már semmilyen fungicides állománykezeléssel sem lehet elpusztítani őket.
Meglehetősen nagy gondot okoz az, hogy jelenlétük igen látványos, így nagyon sok gazdálkodót csábít egy „hátha ez használ” típusú gombaölő szeres beavatkozásra. Ez a cselekedet a környezet felesleges vegyszerterhelése mellet a gazdálkodók pénztárcájára is erősen negatív, költségnövelő hatású.
Egyedüli hatékony védekezést ezek ellen a virágfertőző, vetőmaggal behurcolható kórokozók ellen kizárólag a hatékony, felszívódó hatásmechanizmusú csávázószerek alkalmazása jelent.
Saját termésből történő vetőmag előállítás esetén értelem szerűen kerülni kell az olyan táblákról történő magfogást, amelyben ezek a kórokozók nagyobb számban fordultak elő. Fontos a csávázás minél jobb technikai kivitelezése, mivel ez biztosítja, hogy valamennyi vetőmag be legyen vonva a kellő mennyiségű hatásos készítménnyel.
Mivel egyedül a csávázás nyújt hatékony védelmet ezek ellen a kórokozók ellen, így ősszel a vetés idején uralkodó időjárás is hatással lehet a fertőződésre. Szélsőségesen száraz körülmények esetén a szemeken levő bevonatból alig oldódik ki valamennyi hatóanyag, így a csíranövény a gyökerei révén nem tud elegendő hatóanyagot felvenni a kórokozó elpusztításához.
Szélsőségesen nedves körülmények között viszont előfordulhat, hogy a csávázószer túl hamar leoldódik a kezelt gabonaszemről és annyira felhígul a vízzel teli talajban, hogy a csíranövény már ezért nem képes elegendő hatóanyagot felvenni ahhoz, hogy a benne élősködő kórokozó elpusztulhasson.
Az utóbbi évek aszályos tavaszi időjárása ugyanakkor erőteljesen visszafogja mindkét említett kórokozó esetében a szaporodás sikerességét. A fertőzött kalászokból kiszóródó spóráknak ugyanis a virág felületén ki kell csírázniuk, mielőtt behatolnának a szem kezdeménybe.
Ehhez valamilyen mennyiségű vízre, pontosabban felületi vízborításra is szükségük van. ha ez hiányzik, mint pl. a 2022. év során tapasztalt hosszantartó és erős légköri aszály során, akkor a fekete porüszög és a levélcsíkoltság fertőzése is szemmel látható mértékben visszaesik.
Ami fontos: Bármelyik kórokozót is találjuk meg árpa tábláinkban, bármennyire látványos is a jelenlétük, még véletlenül se vessünk be ellenük fungicideket. Az ilyen kezelésre költött pénz az kidobott pénz lesz, amelynek másutt a gazdaságban biztosan meg lenne a helye.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
