Május utolsó hetében túlnyomórészt időjárási frontoktól mentes, mérsékelten meleg, gyakran szeles időjárás uralkodott.
A hőmérséklet általában éjszakára sem csökkent 10 C0 alá, a nappali maximumok pedig 20 fok felettiek voltak. Csapadék csak szórványosan esett, kisebb záporok formájában. A viszonylag magas relatív páratartalom és az erős harmatképződés miatt sok betegség és kártevő terjedése tovább erősödött.
Szinte minden növénykultúrában erősnek mondható a levéltetű fajok terjedése, a kolóniák kialakulása. A levegőben szinte már zavaróan sok a szárnyas levéltetű alakok mennyisége, emiatt újabb növények fertőződnek meg.
A kalászos gabonák betegségei közül továbbra is uralkodó a sárgarozsda, bár a terjedés a számára már magasnak mondható hőmérséklet miatt lecsökkent, de még nem szűnt meg. A többfelé jellemző 40-50 %-os levélfertőzés így is magasnak tekinthető, és a másik jelentősen fertőző lisztharmattal együttesen még a többszöri védekezésben részesített árpa és búzatáblák sem tekinthetők egészségesnek. A lazább szerkezetű talajokon az őszi árpa már „szőkül”, de a búzával együtt a kalászfuzáriózis veszélye továbbra is fennáll, különösen a korábbi viharok által megdöntött táblarészeken. A mérsékeltnek mondható vetésfehérítő lárvafertőzöttség elhúzódónak tekinthető, mert L1-től L4-es lárvafokozatig változó a lárvák fejlettsége. A levéltetű fertőzöttség a zászlósleveleken és a kalászokon itt is általános jelenség, főként újabb és újabb kis kolóniák megjelenése jellemző.
A tág határok közötti fejlettségű napraforgón folyamatosan telepszik be a fekete levéltetű, a növények 40-50 %-án alakultak ki a kezdődő kolóniák. A korai fertőzés erősödése a nagyszámú szárnyas alak miatt elkerülhetetlennek látszik. A mérsékelt drótféreg fertőzöttség a napraforgóra és a kukoricára továbbra is jellemző. A lárvák fejlettsége igen eltérő lehet, szinte növényenként változó, a legfejlettebb lárvákból viszont már megjelentek a pattanóbogarak. A fény-és feromon csapdák folyamatosan és emelkedő létszámban fogják a vetési- és gyapottok bagolylepkéket, ezért fontos a veszélyeztetett növénykultúrák rendszeres ellenőrzése, különösen ott, ahol erős a gyomosodás, mert az ilyen területek kedveznek a peterakásra.
A szépen fejlődő repcetáblák kártevő fertőzöttsége lecsökkent, kártevő jelenlétre inkább csak a deformálódott és becőszúnyoggal fertőzött termések utalnak. Magasabb fertőzést inkább csak a táblaszéleken lehet találni, de a gombás eredetű (fóma, botritisz, alternária, szklerotinia) betegségek tünetei levélen, száron és a termésen kisebb-nagyobb mértékben egyaránt megtalálhatók. A védekezés szükségességéről táblaszinten kell dönteni, a fertőzöttség mértékétől függően.
