Az őszi búzát megfertőző kórokozók által előidézett növénybetegségek közül a gazdálkodók számára az egyik legnehezebben leküzdhető akadályt a kalászfuzáriózis jelenti. A betegség döntően minőségi problémát okoz, hiszen a fertőzést előidéző gombák által termelt mikotoxinok súlyosan veszélyeztetik mind a gabonából táplálkozó embereket, mind pedig a fertőzött gabonából készített takarmánnyal táplált állatok egészségét.
A fuzáriózis igazság szerint szinte valamennyi gabonánkat megtámadja. Szélsőségesen nedves körülmények között megjelenik az árpán is, bár ott a megfertőzött szemek gyorsan elhalnak, a learatott termésbe nem kerülnek be, ráadásul az árpa esetében a kalászon belül a fertőzés terjedése meglehetősen lassú, korlátozott. Eléggé hasonló a helyzet a rozsban is, ahol a fuzáriumos fertőzés a fertőzött szemek gyors elhalásához, pusztulásához vezet úgy, hogy a fertőzöttséget a learatott terményben már nem igazán lehet felfedezni.
A pelyvás búzafajták is fertőződnek a Fusarium fajok által, de itt a pelyvalevelek meglehetősen hatásos pajzsot állítanak a kórokozók elé. Mire a pelyvalevelek sokaságán átjut a fertőzés következtében kialakult micélium, az igencsak időigényes és nyár lévén jó eséllyel beköszönt az aszály. Ekkor a fertőzési folyamat leáll, a kórokozó nem képes a szem belsejébe eljutni. Éppen ezért a pelyvás „ősgabonák”, mint az alakor, tönke és tönköly sok esetben jóval kisebb mértékben érnek el már veszélyes mértékű belső szemfertőzöttséget.
Leginkább a durumbúzák vannak kitéve a fuzáriózis okozta veszélyeknek. Esetükben a szélsőséges mértékű, a felhasználói oldalról támasztott magas minőségi követelmények azok, amelyek gátolják a genetikai védelem hatékony megnyilvánulását. Sok esetben ugyanis a fuzáriózis elleni rezisztencia és a durumbúzáktól elvárt minőségi paraméterek között nagyon erős negatív korreláció áll fenn, így rettenetesen nehéz olyan durumfajtát előállítani, amely stabilan hozza az elvárt minőségi paramétereket, de érzékelhető rezisztenciával is rendelkezik a kalászfuzáriózist előidéző kórokozókkal szemben.
Most van veszélyhelyzet
A kalászos gabonák, így az őszi búza és társai is – ahogy az közismert – a virágzás időszakában a legfogékonyabbak a fuzáriumfajok fertőzése iránt. Ez az állítás majdnem igaz, de azt mindenképpen tudni kell, hogy a búzafajok már a kikalászolástól egészen a korai viaszérésig nagyon fogékonyak a fuzáriózisra. Még akkor is, ha ténylegesen virágzáskor a legfogékonyabbak.
Ennek fényében a jelenleg vagy már kikalászolt (sőt, néhol már virágzó) búzaállományok a nemrég lehullott, helyenként extrém mértékű csapadék ismeretében egyértelműen veszélyben vannak. A közhiedelemmel ellentétben a fuzáriózis kialakulásához, a fertőzéshez nem a csapadék mennyisége a döntő szempont, hanem az általa kialakult felületi vízborítás a kalászokon. A rendkívüli csapadékok leginkább csak a permetezőgépek mozgását akadályozzák a földutakon, illetve a táblákban, de a fertőzéshez bőségesen elég a jó hosszan tartó esti – reggeli harmatborítás. Ehhez viszont nem kellenek felhőszakadás méretű csapadékok. Bőven elég egy két napnyi jófajta áztató eső. Ebből nemrég volt bőven része hazánk szinte minden régiójának.
A gazdák számára most létfontosságú, hogy a már teljesen kikalászolt gabonaállományokat (ahol a „célfelület”, azaz a kalász már minden növénynél jól látható és permetlével le is fedhető, valamint a kórokozók által is elérhető!) kellő fungicides védelemben részesítsék. Mivel jelenleg minden nappal gyorsul a búza és más gabonák fejlődése, ráadásul szinte minden nap reggelén akár délig harmatosak a búzák, így az egyes táblák fenológiájának naprakész ismerete elengedhetetlen a helyes védekezési döntés meghozatalához. Nagyon kevés olyan eset van a szántóföldi növényvédelem során, ahol a növény fenológiája dönti el a védekezés időpontját. Ez az eset a fuzáriózissal pont ilyen.
Figyeljünk oda, mert védekezés nélkül, vagy elhibázott időzítésű védekezéssel könnyedén a 2011. és a 2019. évi járványos állapotokat láthatjuk viszont gabonaállományainkban.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
