A virágok és a kertben lévő madáretetők a bennük lévő, erjedő magok révén vélhetően alkohollal látják el a kolibriket.
A gyümölcsöt fogyasztó vagy nektárt kortyolgató állatok gyakran fogyasztanak alkoholt, mivel a természetben előforduló élesztőgombák a cukrot etanollá alakítják. De vajon mit szólnak ehhez az állatok? Egy új tanulmány részletesen bemutatja azt a kísérletet, amelynek során azt próbálták kideríteni, hogy a kolibriket vajon elkábítja-e a cukros vízben lévő alkohol.
Az 1 százalékos alkoholtartalmú alkohol nem okoz gondot. A 2 százalékos alkoholból viszont sokkal kevesebbet fogyasztanak. Ebből az következik, hogy a kolibrik alkalmazkodtak a virágokban és a kerti etetőkben valószínűsíthetően jelen lévő csekély mennyiségű alkoholhoz.
Talán nem is gondolná, de a cukros vízzel teli kerti etetőben egyfajta természetes erjedési folyamat megy végbe – élesztőgombák telepednek meg benne, és a cukor egy részét alkohollá alakítják. Ugyanez igaz a nektárral teli virágokra is, amelyek ideális élőhelyet biztosítanak az élesztőgombának és a cukrot átalakító, és etanolt előállító baktériumoknak.
A Kaliforniai Berkeley Egyetem biológusában, Robert Dudley-ban ez számos kérdést vet fel. Vajon mennyi alkoholt fogyasztanak a kolibrik a mindennapi táplálkozásuk során? Vonzza vagy taszítja őket az alkohol? Mivel az alkohol a növények által termelt cukros gyümölcsök és virágnektár természetes mellékterméke, vajon az etanol nélkülözhetetlen részét képezi-e a kolibrik és a többi állat étrendjének?
„A kolibrik a saját testtömegük 80 százalékát fogyasztják el naponta nektár formájában – magyarázta Dudley, a Berkeley Egyetem integratív biológia professzora. – Ennek nagy része víz, a maradék pedig cukor. De még ha nagyon alacsony is az etanol koncentrációja, az így felvett mennyiség nagy dózisú etanolt eredményezne, feltéve, hogy az valóban megtalálható lenne benne. Meglehet, az etetőkkel nemcsak kolibriket nevelünk, hanem minden egyes alkalommal, amikor meglátogatnak minket, helyet biztosítunk nekik a bárpultnál.”
A professzor a COVID–19 járvány legvadabb időszakában, amikor Közép-Amerika és Afrika vadonjaiban, ahol nektárral táplálkozó napmadarak élnek, nehézkessé vált e kérdések tesztelése, több egyetemi hallgatót bízott meg azzal, hogy kísérletezzenek az irodája ablaka előtti etetőt látogató kolibriken, hogy kiderítsék, vajon a cukros vízben lévő alkohol elriasztja vagy épp ellenkezőleg, odavonzza-e őket. Mindhárom kísérleti alany Anna-kolibri hím volt, akik egész évben az öböl környékén élnek.
A Royal Society Open Science című folyóiratban a héten közzétett tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a kolibrik szívesen kortyolnak az 1 százalékos alkoholtartalmú cukros vízből, és ugyanolyan vonzónak találják, mint a sima cukros vizet. Úgy tűnik azonban, hogy csak mértékletesen iszogatnak, mert csak feleannyit kortyolnak, mint máskor, amikor a cukros víz 2 százalék alkoholt tartalmaz.
Miután Dudley és kollégái két héten át az adagolóban álló cukros víz alkoholszintjét vizsgálták, sokkal alacsonyabb koncentrációt találtak: mindössze 0,05 százalékos alkoholtartalmat.
„Nos, a 0,05 százalék nem hangzik soknak, és nem is az. De ismétlem, ha a testtömegünk 80 százalékát fogyasztjuk el naponta, akkor a 0,05 százalékos etanol-tartalom már jelentős etanol-terhelést jelent a testtömegünkhöz képest – fejtette ki. – Tehát mindez összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy létezik egy természetes, hosszú távú, fiziológiailag jelentős mennyiségű etanolnak való természetes kitettség, amely ebből a táplálkozási forrásból származik. Az alkoholt a madarak nagyon gyorsan elégetik és átalakítják. Ugyanígy van ez a cukrokkal is. Tehát valószínűleg nem érzik a tényleges hatását. Nem részegednek le.”
A kutatás egy hosszú távú projekt része, amelyet Dudley és a Berkeley Egyetem munkatársai – Jim McGuire hüllőszakértő és Rauri Bowie madárszakértő, mindketten az integratív biológia professzorai és a Berkeley Egyetem Gerinces Állattani Múzeumának kurátorai – folytatnak. Azt próbálják megérteni, hogy az alkohol milyen szerepet játszik az állatok táplálkozásában, különösen a trópusokon, ahol a gyümölcsök és a cukros nektár könnyen erjed, és ahol gyümölcsevő vagy nektárt kortyolgató állatok nem tehetnek mást, mint hogy ily módon alkoholt fogyasztanak.
A Nemzeti Tudományos Alapítvány által finanszírozott projekt része az afrikai gyümölcsök és a virágok nektárjának alkoholtartalmának vizsgálata az egyetem botanikus kertjében. A gyümölcsök és nektárok alkoholtartalmáról, illetve a nektárt kortyolgató madarak, rovarok vagy emlősök, valamint a gyümölcsevő állatok – köztük a főemlősök – alkoholfogyasztásáról eddig nem készültek szisztematikus tanulmányok.
Néhány elszigetelt tanulmány azonban erre utal. Egy 2008-as tanulmány megállapította, hogy a pálmavirágok nektárjában, amelyet a Nyugat-Malajziában élő patkányszerű kis állatok, a nyílfarkú mókuscickányok fogyasztottak, 3,8 százalékos alkoholtartalom volt. Egy másik, 2015-ben közzétett tanulmány viszonylag magas – mintegy 3,8 százalékos – alkoholkoncentrációt talált a lóriformák, egy madárfaj által fogyasztott nektárban, és azt is megállapította, hogy mind a lassú lóri, mind a véznaujjú maki, egy másik főemlős, a magasabb alkoholtartalmú nektárt részesítik előnyben. Az új tanulmány szerint a madarak valószínűleg a természetes erjedéssel előállított alkoholt is fogyasztják.
„Ez az első bizonyíték a madarak etanolfogyasztására, idézem, a vadonban. Óvatosan használom ezt a kifejezést, mert ez egy laboratóriumi kísérlet és egy takarmányozási célú vizsgálat – hangsúlyozta Dudley. – De a természetes virágokkal való kapcsolat nyilvánvaló. Ez csak azt mutatja, hogy nem csak a nektárral táplálkozó madarak, nem csak a nektárral táplálkozó emlősök, és nem is csak a gyümölcsevő állatok vannak potenciálisan kitéve az etanolnak, amely a táplálkozásuk természetes részét képezi.”
A következő lépés az lesz, mondta, hogy megmérik, mennyi etanol található természetes módon a virágokban, és meghatározzák, milyen gyakran fogyasztják a madarak. Azt tervezi, hogy tanulmányát kibővíti a Nektármadárfélékre és az ausztráliai Mézevőfélékre is, amelyek mindketten ugyanazt a nektárszívó pozíciót töltik be, mint a kolibrik Amerikában.
Dudley évek óta az alkoholfogyasztás és a mértéktelen ivás témakörének megszállottja. A 2014-ben megjelent „A részeg majom: miért iszunk alkoholt és miért élünk vissza vele?” című könyvében olyan bizonyítékokat mutat be, amelyek szerint az emberek alkohol iránti vonzódása evolúciós alkalmazkodás, amely egykoron a főemlősök túlélését szolgálta. A szerző szerint ugyanis csak az ipari alkohol előállításának megjelenésével fordult át a vonzalmunk sok esetben az alkohollal való visszaélésbe.
„Miért isznak az emberek egyáltalán alkoholt, ellentétben az ecettel vagy a többi 10 millió szerves vegyület bármelyikével? És miért van az, hogy a legtöbb ember igazából képes azt lebontani, elégetni és elég hatékonyan felhasználni, gyakran táplálékkal együtt, miközben mások túlzásba is viszik a fogyasztását? – teszi fel a kérdést. – Úgy gondolom, hogy az alkohol iránti vonzalom teljes megértéséhez jobb állatkísérleti modellekre van szükségünk, ahogy annak felismerésére is, hogy az etanol természetes hozzáférhetősége valójában jelentős, nemcsak a gyümölcsökkel és nektárral táplálkozó főemlősök számára, hanem egy csomó más madár, emlős és rovar számára is, amelyek szintén virágokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak – mondta. – Az etanolfogyasztás összehasonlító biológiájának vizsgálata betekintést nyújthat az emberek mai fogyasztási és visszaélési szokásaiba.”
(Fotó: Veronika Andrews/Pixabay)
