A raktári kártevők elleni hatékony, vegyszeres peszticidek használata nélküli védekezéséhez olyan integrált szemléletű védekezési módszerre van szükség, amely magában foglalja a fertőtlenítést, az azonosítást, valamint a megfigyelési és megelőző intézkedéseket. Cikkünk 3., befejező része következik.
Gyakran előforduló kártevők a raktározott gabonafélékben
A tárolt gabona kártevőinek két fő típusa van: az úgynevezett „belső élősködők”, amelyek a gabonaszemek belsejében táplálkoznak, és a „külső élősködők”, amelyek a gabonaszemeken élősködnek anélkül, hogy a magba behatolnának. A külső élősködőket néha „másodlagos élősködőknek” is nevezik, akik a tárolókat a gabonapor, a megrepedt vagy töredezett szemek és a gabonatörmelék jelenléte miatt fertőzik meg, beleértve a belső élősködők által létrehozott gabonaport és sérült szemeket is.
Ezek a kártevők a teljes gabonatömegben táplálkozhatnak, de lokálisan is előfordulhatnak, például a tároló belsejében, ahol a finomszemcsék összegyűlnek a tárolás során. Gyakori belső élősködők közé tartozik például a gabonazsizsik, a gabonacsuklyásszú és a mezei gabonamoly, a külső élősködők közül pedig például az aszalványmoly, a zsizsikfaló fogasnyakú-lapbogár, valamint a rozsdabarna és a közönséges kislisztbogár.
Belső élősködők
Gabonazsizsik (Sitophilus granarius)
A gabonazsizsik az összes raktári kártevő közül a legpusztítóbbak közé tartozik. A lárvák a raktárban tárolt ép gabonaszemek belsejében fejlődnek, így a fertőzést nehéz felismerni és a darálás során eltávolítani. A gabonazsizsik a raktárakban tárolt kukorica, árpa, búza, zab, rizs, bab és más szárított és raktározott élelmiszerek kártevője, különösen az átemelőkben, őrlőkben és az árutárolókban. Peték, lárvák vagy bábok formájában a gabonafélékben fordulnak elő.
A gabonamaradványok között könnyen elterjedhetnek. A kifejlett egyedek a gabona felszínén vándorolva is fellelhetők, különösen, ha a gabonát felkavarták. Jelenlétüket a fertőzött gabonaszemeken megjelenő kimeneti lyukak jelzik. Meleg időben a gabonazsizsik körülbelül öt hét alatt fejlődik a petéből kifejlett egyeddé. A hideg időjárás meghosszabbítja a fejlődési folyamatot.
A szemek felszínén elhelyezett csapdák és a gabonatárolókba helyezett szondák segítségével kimutathatók a kifejlett rovarok. A gabonában lévő lárvastádiumokat a rejtett fertőzöttséget kimutató módszerekkel lehet kimutatni. Ezek közé tartozhat a gabona indikátorpapírokkal történő összepréselése vagy a gabona fajsúlyváltozásának vizsgálata.
Kifejlett egyedek: A kifejlett gabonazsizsiknek hosszú, keskeny „ormánya” és jellegzetes könyök alakú csápjai vannak. A kifejlett egyedek gesztenyebarna vagy vörösesbarna vagy fényes fekete színűek, és körülbelül 2-3,5 milliméter hosszúak. A testet ritkásan rövid, erős, sárga szőrök borítják. A kifejlett egyedeknek nincsenek szárnyaik, és nem tudnak repülni, de rendkívül élénk járásúak. A felnőtt példányok általában nem képesek a betakarítás előtt a szántóföldön lévő terményeket megfertőzni. A kifejlett egyedek 7-8 hónapig élnek, és hűvösebb körülmények között egy hónapig vagy tovább is képesek táplálék nélkül túlélni.
Peték, lárvák és bábok: Ezeket a stádiumokat általában nem lehet látni, mivel az ép szemek belsejében helyezkednek el. A nőstények általában 50-200 fehér petét raknak életük során. A nőstény egyenként rakja le a petéket a gabonaszemekbe fúrt üregekbe, amelyeket viaszos petedugóval zár le. A peték a hőmérséklet és a páratartalom függvényében körülbelül 4-14 napig inkubálódnak, mielőtt kikelnek. Minden egyes fertőzött magban egy fehér, lábatlan lárva fejlődik ki, amely addig táplálkozik, amíg csak a héj marad. A lárva csupasz, fehér bábbá fejlődik, és a szem belsejében bábozódik be. A frissen kikelt kifejlett egyed kirágja magát a gabonából, jellegzetes kimeneti nyílást hagyva maga után. Meleg körülmények között ez az életciklus 4-6 hét alatt befejeződhet, de télen akár 17-21 hétig is eltarthat.
A rizs-zsizsik (Sitophilus oryzae) és a kukoricazsizsik (Sitophilus zeamais)
A rizs- és kukoricazsizsik megjelenésében és viselkedésében hasonlít a gabonazsizsikhez. A kifejlett rizs-zsizsik azonban a gabonazsizsikkel ellentétben képes repülni, és meleg éghajlaton a betakarítás előtt nagymértékű kárt okozhat a kukoricában, a búzában és más gabonafélékben. A kukoricazsizsik nagyobb valószínűséggel repül rá a mezőn lévő érő termésre, mint a rizs-zsizsik, és még a betakarítás előtt megfertőzi a gabonaszemeket.
A mérsékelt éghajlatú területeken azonban a betakarítás utáni fertőzések a leggyakoribbak, és a betakarított gabonából vagy a már fertőzött állapotban levő elraktározott gabonából származnak. Mindkét faj a gabona sokféle fajtáján és a feldolgozott gabonakészítményeken is képes kifejlődni. A kukoricazsizsik azonban elsősorban a kukoricaszemekkel, míg a rizs-zsizsik leggyakrabban a gabonafélékkel kapcsolatban fordul elő. A gabona megbolygatása hatására a kifejlett rizs- és kukoricazsizsikek felfelé vándorolnak, és láthatóvá válnak a gabonatömeg felszínén.
Felnőtt egyedek: A rizs-zsizsik és a kukoricazsizsik szinte megkülönböztethetetlen egymástól. Mindkettőnek jellegzetes ormánya és csápja van, amely a zsizsikfélék családjára jellemző könyökformában behajló csápokkal rendelkezik. A kifejlett rizs- és kukoricazsizsik általában tompa vörösbarnától a feketéig terjedő színű, a hátán négy halvány vörösesbarna vagy narancs-barna ovális rajzolattal. A kukoricazsizsik kifejlett példányai általában sötétebb színűek és fényesebbek, mint a rizs-zsizsik. A kifejlett egyedek hosszú életűek (néhány hónaptól egy évig), és a gabona felszínén vándorolva láthatók. Mindkét rovarnak teljesen kifejlett szárnya van a fedőszárny alatt, és mindketten tudnak repülni.
Peték, lárvák és bábok: Ezeket a stádiumokat a gabonában lévő járatokban és üregekben találjuk, így általában nem látszanak. A kifejlett rizs-zsizsik egyedek négy-öt hónapig élnek, egy-egy nőstény akár 300-400 petét is lerakhat a gabonaszemekbe. A peték fényesek, fehérek, átláthatatlanok és tojásdadok vagy körte alakúak, a lárvák pedig fehérek és lábatlanok. Egyszerre akár egy mag két oldalán is kifejlődhet két rizs-zsizsik. A báb szintén fehér, de lábakkal, szárnyakkal és a kifejlett rovar ormányával rendelkezik. A bábozódás után az újonnan kifejlődött kifejlett egyed kirágja magát a gabonaszemekből, szabálytalan szélű lyukat hagyva maga után.
Gabonacsuklyásszú (Rhyzopertha dominica)
Ez a kártevő a meleg éghajlaton a leggyakoribb, de a szállításra kerülő gabonában bárhová eljuthat. Mind a kifejlett egyedek, mind a lárvák jelentős károkat okoznak. A kifejlett egyedek igen erős állkapcsokkal rendelkeznek, így képesek az ép magokba fúródni. Könnyen repülnek, a légáramlatokkal képesek terjedni, ezért feromonokkal ellátott csapdákkal már sikerült őket csapdába ejteni, több kilométerre az élelmiszerraktáraktól vagy feldolgozó létesítményektől. A kifejlett egyedek és a lárvák elsősorban a raktározott gabonafélék, köztük búza, kukorica, rizs, zab, árpa, cirok és köles magjaival táplálkoznak.
Az apró gabonacsuklyásszú kimutatásának legegyszerűbb módszere a gabona szitálásával és a kifejlett egyedek felkutatásával érhető el. Ezzel a módszerrel azonban nem lehet kiszűrni a gabonaszemek belsejében lévő lárvákat, bábokat és kifejlett egyedeket. A kifejlett egyedeket a gabonaszemekbe rejtett szondás csapdákkal lehet kimutatni. A csapdákat a gabonában kell hagyni, és rendszeresen ellenőrizni kell. A csapdáknak 2-7 napig kell a helyén maradniuk, mert 10 °C alatti hőmérsékleten, amikor a rovarok már nem mozognak, hatástalanok. A feromonnal ellátott repülőcsapdák kifejezetten alkalmasak a kifejlett egyedek kimutatására. A szondás csapdákhoz hasonlóan a repülőcsapdák is relatív értéket mutatnak, és hőmérsékletfüggőek, mivel 20 °C alatti hőmérsékleten kevés rovart tudnak megfogni.
Felnőtt egyedek: A kifejlett egyedek 2–20 milliméter hosszúak, vörösesbarnától a feketéig terjedő színűek és hengeres alakúak. A fej felülről nem látható, és a pronotumon (a test elülső részén) reszelőszerű fogazat található. A kifejlett egyedek úgy károsítják a gabonát, hogy a magokba fúródnak, és a megrágott anyagból származó porral borítva hagyják hátra a magokat. A nőstények életük során 200-500 petét raknak. A petéket lazán helyezik el a gabonában vagy a rovar által létrehozott porban.
Peték, lárvák és bábok: A peték az első lerakáskor általában fehérek, és a kikelés előtt rózsaszínűvé vagy barnává válnak. A lárvák mozgékonyak, és a teljes gabona magjaiban fejlődnek. A fejlődés gyorsabb a teljes gabonán, mint az ugyanabból a gabonából készült liszten. A fiatal lárvák nem tudnak behatolni a sértetlen szemekbe. A bábozódás a gabonában történik.
Mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella)
Ez a kártevő gyakran előforduló és igen veszélyes kártevője a kalászos növénykultúráknak, a raktározott héjas gabonának és más apró szemű terményeknek, de a támadás a szemek felületére korlátozódik. A szántóföldi fertőzés egyes régiókban gyakori, de érzékeny a hideg hőmérsékletre, így a hidegebb területeken nem gyakori. A lárvák a gabonaszemekben fejlődnek ki. Mivel a lárvák fejlődésük során végig ugyanabban a gabonaszemben maradnak, az ömlesztett gabonában a fertőzés általában a külső rétegekre korlátozódik. A mérsékelt éghajlaton a mezei gabonamoly lárvastádiumban telel át a raktározott gabonaszemekben vagy kiszóródott búzában, hulladékban, szalmakupacokban vagy bálázott szalmában. A kifejlett egyedek májusban kelnek ki.
Felnőtt egyedek: A moly kicsi, halványbarna, szárnyfesztávolsága körülbelül 13–20 mm. Az elülső szárnyak agyagsárgák és jellegtelenek; a hátsó szárnyak szürkék. Az elülső és hátsó szárnyak hátsó szélei rojtosak. A kifejlett egyedek rövid életűek (kb. 7 napig élnek) és nem táplálkoznak. A kifejlett egyedek gyorsan repülnek, ezért könnyen kialakul a keresztfertőzés. Ugyanakkor gyengék is, ezért nem tudnak mélyen behatolni a sűrűn tömörített gabonafélékbe.
Peték, lárvák és bábok: A peték egyenként vagy változó számú csoportokban helyezkednek el. A nőstény 80-200 petét rak le a mag külső oldalán, illetve más rovarok által készített barázdákba vagy lyukakba. Az újonnan kikelt lárvák a magba fúródnak. A lárvafertőzés kezdetben nem hagy látható nyomokat a szemeken, mivel a lárvák fejlődése egyetlen szemen belül történik.
A fiatal lárvák fehér színűek, kivéve a fejüket, amely sötét. A kifejlett lárvák körülbelül 3,17 mm hosszúak, és általában sárgásfehér színűek, a fejük sárgásbarna. Egy kukoricaszemen két-három lárva is kifejlődhet, de más szemekből csak egy kifejlett egyed fejlődhet ki. A bábozódás előtt a lárva közvetlenül a gabonamag héja alatt egy kisebb, kör alakú, áttetsző „ablakot” kialakítva kamrát épít. A bábfülke vörösesbarnától a majdnem feketéig terjedő színű lehet. Az újonnan kelt kifejlett egyed átnyomja a maghéj ablakát, és egy kis, kerek lyukat hagy maga után, általában a gabonaszem koronájának csúcsán.
Külső élősködők
Zsizsikfaló fogasnyakú-lapbogár, Oryzaephilus surinamensis
A zsizsikfaló fogasnyakú-lapbogár az egyik leggyakoribb kártevő a gabonatárolókban, de előfordul még az emelőkben, a malmokban, a feldolgozóüzemekben, a raktárakban és a konyhákban is. A gabonatárolókban törött magvakkal és gabonamaradványokkal táplálkozik. A lárvák a lisztben, a gabonakészítményekben és sok más szárított élelmiszerben is kifejlődnek.
Kifejlett egyedek: A kifejlett egyedek körülbelül 2-3 milliméter hosszúak. A test nagyon lapos, és jól alkalmazkodik a repedésekbe és hasadékokba való bemászáshoz. A mellkas szélei fűrészszerűen szabdaltak, és mindkét oldalon hat kiemelkedés található rajtuk. A szárnyak jól fejlettek, de nincs feljegyzés arról, hogy ez a rovar repülne. A kifejlett példányok rendszerint rendkívül aktívak, és hajlamosak elvándorolni a táplálékforrástól, ha a populáció túl nagyra nő.
Peték, lárvák és bábok: A nőstények általában 375 petét raknak. A peték egyenként vagy kis tömegben kerülnek a táplálékba. A zsizsikfaló fogasnyakú-lapbogár lárvái sárgásfehérek, kivéve a fejüket, amely barna. A kifejlett lárvák hossza kevesebb mint 3,1 mm. A bábozódásra készülve a lárva egy szilárd tárgyhoz tapad. A báb egy táplálékrészecskékből álló sejtben alakul ki. A lárvák külső váza lehull, de a bábsejtben marad. A bábnak ugyanolyan hat nyúlványa van a mellkas mindkét oldalán, mint a kifejlett egyednek.
Vörösesbarna és közönséges kukorica-kislisztbogár (Tribolium castaneum) és (Tribolium confusum)
Ezek a háztartásokban és élelmiszerboltokban a tárolt termékek két legfontosabb kártevője, melyek viselkedésükben és a megfertőzött termékek típusát tekintve hasonlítanak a zsizsikfaló fogasnyakú-lapbogárhoz. Az Egyesült Államokban a kukorica-kislisztbogár az északi államokban gyakrabban fordul elő, mint a vörösesbarna kukorica-kislisztbogár. A vörösesbarna és a közönséges kukorica kislisztbogár nagy számban lehet jelen a fertőzött gabonában, de nem képes megtámadni az ép vagy sértetlen gabonát.
Komoly kártevőknek számítanak a lisztüzemekben és mindenütt, ahol gabonakészítményeket és más szárított élelmiszereket dolgoznak fel vagy tárolnak. Ezek a kártevők olyan repedésekben és hasadékokban is megtalálhatók, ahol a gabona esetleg kiszóródott. A magas nedvességtartalmú gabonafélék vonzzák őket, és szürke elszíneződést okozhatnak a szemeken. A bogarak rossz szagot árasztanak, ami befolyásolja a fertőzött termékek ízét, jelenlétük pedig elősegíti a gabona penészesedését.
Kifejlett egyedek: A kifejlett bogarak körülbelül 3,1 mm hosszúak, és több mint három évig is elélhetnek. A vörösesbarna kukorica-kislisztbogár képes repülni, különösen vihar előtt, de a közönséges kukorica-kislisztbogár nem repül. A kifejlett egyedeket vonzza a fény, de ha megzavarják őket, fedezékbe húzódnak.
Peték, lárvák és bábok: A peték fehérek, mikroszkopikus méretűek, és gyakran lisztdarabok tapadnak a felületükhöz. A vékonyka lárvák színe a krémsárgától a világosbarnáig terjed. Az utolsó testszelvényen két sötét, hegyes nyúlvány található.
Aszalványmoly, Plodia interpunctella
Ezek a molyok a raktározott gabona és a gabonakészítmények gyakori kártevői, lárváik a lisztben, a becsomagolt élelmiszerekben, a zsákos gabonában és a raktározott gabonában is kárt okoznak. A kártétel általában a raktározott hüvelyes kukorica és a kis szemek felszíni rétegeire korlátozódik, de a lárvák bárhol képesek táplálkozni, mivel a molyok kúszva rakják le petéiket. E moly fertőzéseit a szennyezett anyag bőséges pókhálósodása jellemzi. A lárvák a felszínen táplálkoznak.
A legtöbb kárt a tárolt termékekben akkor okozzák, amikor a lárvák hatalmas mennyiségű selymet fonnak, amelyek a tárolt termékekben felhalmozzák a székletszemcséket, a levetett bőröket és a petehéjakat. A tárolt termékekben e szennyeződés miatt keletkező kár meghaladja a rovarok által elfogyasztott táplálék mennyiségét.
Kifejlett egyedek: A kifejlett molylepkék 8–10 mm hosszúak, és átlagos szárnyfesztávolságuk körülbelül 12–18 mm. A mellső szárnyak alsó kétharmada vöröses bronzszínű, rézszínű fényű, szabálytalan sötét sávokkal. A felső egyharmad ezüstös fehér vagy szürke. A hátsó szárnyak ezüstszürkék, hosszú szőrszálakkal. A kifejlett egyedek általában rövid életűek (kb. 7 napig élnek), és nem táplálkoznak.
Peték, lárvák, bábok: Egyetlen nőstény a párzás után akár 400 petét is lerakhat. A szürkésfehér peték egyenként vagy csomókban helyezkednek el, és általában közvetlenül a lárva tápanyagforrására rakódnak. Kikelés után a lárvák elkezdenek szétszóródni, és néhány órán belül képesek megtelepedni a táplálékforrásban, selymes fonalat hagyva maguk után. A fiatal lárvák fehér színűek, kivéve a fejüket, amely sötét. A kifejlett lárvák általában sárgásfehérek, zöldes-fehérek vagy rózsaszínűek. Egy kifejlett lárva körülbelül 1,2 mm hosszú. A kifejlett lárvák gyakran elhagyják a fertőzött szövetet, és bábozódási helyet keresve tovább kúsznak. A lárvák vagy egy selyemgubóban vagy fedetlenül bábozódnak be. A bábok 30-60 mm méretűek és halványbarna színűek.
