Nem felejti, aki látta – ha mesét írnának erről a titokzatos fáról, valahogy így kezdődhetne. Az egyre sötétebb, ködösebb, nyugalmas novemberi tájképet varázsolja mesébe illővé termésével ez a fa, de alig tudunk róla valamit is.
Tavaly novemberben találkoztam először egy hatalmas „valamivel” egy Komárom-Esztergom vármegyei úton, munkából hazafele menet. Először azért ijedtem meg, mert azt hittem, sünt látok, és megrémültem, nehogy elüssem, de ahogy egyet elkerültem, a kocsinak két kereke is megdöccent valamin. Kocsi megáll, kiszállok, és akkor ijedtem meg másodjára, mert fogalmam sem volt, mit gázoltam el. A ködös, sötét, erdővel szegélyezett úton az autó fényszórója több száz „teniszlabdát” világított meg, amik az úttesten és az árokban szétszóródva sorakoztak. Így találkoztam először a narancseperrel.
Lócitrom, majomagy és teniszlabda
A narancseper (Maclura pomifera), más néven vadnarancs, népies nevein pedig oszázsnarancs, ozágok narancsa, gyógyfa, lócitrom vagy majomagy az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó fafaj. Az akáchoz hasonlóan Észak-Amerikában őshonos, nevét pedig William Maclure skót születésű amerikai geológusról kapta, akinek a faj tudományos meghatározását köszönhetjük. Magyarországra Mária Terézia idején hozták be először és az uradalmi birtokokon került telepítésre díszfaként. Laza lombkoronája, buja ágai, mutatós virágai, egyedi áltermései, és ősszel szépen sárgálló lombozata miatt is kedvelt dísznövénykertekben és parkokban is.
Mivel a nyírást, visszavágást és a szennyezett környezetet is jól viseli, városi fának is ajánlható, de még csak kevés helyen találkozhatunk vele. Kastélyparkokban, arborétumokban, elvétve erdőszéleken, védősávokban elcsíphetünk egy-egy példányt, de meglátogathatjuk a Margitsziget közel 200 éves egyedét is, amely az 1838-as jégárat is túlélte.
A narancseper megjelenése
A narancseper tövises ágú, fás szárú, lombhullató, kétlaki növény, amely cserjévé, vagy akár 20 m magasra megnövő fává is fejlődhet. Termése csak a női ivarú fákon nő, amelyek 12-15 éves korban kezdenek teremni. Egy év alatt akár 1-2 métert is képes nőni, és nagy előnye, hogy sem kórokozó gombák, sem kártevő rovarok nem támadják meg. Melegigényes, száraz homoktalajra is ültethető.
A fiatal fák törzse egyenes, az idősebbeké csavarodott, jellegzetesen sárgás, narancsbarnás színű. Barázdás kérge a platánfáéhoz hasonlóan leváló. Olajbarna színű ágai tövisesek. Ezek a legfeljebb 3 cm hosszú tövisek friss hajtásokon, a levélhónaljakban pálhatövisként nőnek, később a szárral együtt elfásodnak. Levele egyszerű, vékony, tojásdad-lándzsás alakú, ritkán karéjos szélű. Tavasszal hozza 8 cm hosszú kétlaki virágát. A kisméretű porzós virágok a hajtások tövén csüngő fürtvirágzatokat alkotnak a hímivarú fán. Termővirágai rövid kocsányokon lógó, gömbölyded közös vacokba, ernyőszerű virágzatokba csoportosulnak.
Látványos, úgynevezett csoportos áltermése nagyon hasonlít méretében (10-15 cm) és felszínében is a narancsra, azonban emberi fogyasztásra nem alkalmas keserű tejnedve miatt. Mérgező vegyületeket nem tartalmaz a gyümölcs, amely tömegében elérheti akár az 1 kg-ot is! A termés szabálytalan gömb alakú, igen kemény, fényes, rücskös-ráncos felületű, színe pedig eleinte világoszöld, később sárgászöld, éretten pedig narancssárga színű lesz. Hazánk éghajlata maximum a sárgászöld színig engedi eljutni, teljesen nem érik be.
A narancseper felhasználása
Őshazájában, Észak-Amerikában nem számít különlegességnek, fűrészáruként is könnyen hozzá lehet jutni, de a hazai faiparnak igazi ritka kincs nehéz, kemény, erős anyagú fája, amely rugalmas és hajlékony is. Megmunkálása nehéz, azonban közvetlen a talajjal érintkezve is kiemelkedő tartóssággal bír, időjárási viszontagságokkal szemben is jól megállja a helyét. A vadnarancsfát kivágása után 3-5 évig pihentetni szükséges, csak ezután szabad megmunkálni, de a türelemért nagy jutalom jár. Kiváló tulajdonságai miatt több íjkészítő mester is használja a legstrapabíróbb íjak alapanyagául. Ezenkívül vasúti talpfákat, kerítéselemeket és fadíszeket is készítenek belőle.
Szárított fájának rendkívüli a fűtőértéke, nyílt tűzrakó helyen és nyitott kandallóban nem is használható a felcsapó szikrák miatt. Ha sövényvágás alkalmával pár narancseperfa gallyat beviszünk a tűzre, olyan elképesztő hőleadást tapasztalhatunk, hogy a kályha vagy kandalló közelében meg sem lehet maradni.
Magas pigmenttartalma miatt festőnövényként is számontartják. A narancseper fájából kivonható sárga festékanyagot már az indiánok is használták. Korábban gyapjút és pamutot festettek vele, emiatt is számos népies elnevezést kapott, például sárgafának, sárga brazíliai fának, fustikfának, fustelfának, fisetfának is nevezték.
A szokásos eperfafajok mellett a narancseper leveleit is begyűjtik a selyemhernyók etetése céljából Japánban. Bolíviában a növény levével fogfájást, a kérgével és a levelével görcsös fájdalmat is csillapítottak. Az indián népek a szem gyógyítására, sőt rákbetegség ellen is használták.
Antioxidáns-tartalma miatt termése felhasználható tartósításra. Olajával ízesítenek bizonyos likőrféléket, levéből szörpöket, üdítőket készítenek. Főzete a fürdővízbe öntve selymesíti, fiatalítja a bőrt, erős narancsillata nyugtató, stresszoldó hatású.
További érdekességek a narancseperről
Oszázsnarancs neve onnan ered, hogy fájából az osage (oszázs) nép és más indián törzsek korábban hajóorrokat és más eszközöket készítettek.
A narancseper akkor is terem, ha nincs a közelben hímivarú fa, amely beporozza. Ebben az esetben a gyümölcs egyszerűen nem tartalmaz magokat.
A narancseperfát Franklin D. Roosevelt projektjében használták az éghajlat befolyásolására és talajerózió elleni védelemként. 1934-ben indult a projekt, és 1942-re kb. 220 millió fát telepítettek. Innen ered amerikai angol köznyelvi neve, a hedge apple, ami sövényalmát jelent.
Funkciója nemcsak a díszítés volt, ugyanis tüskés ágai miatt a drótkerítések, szögesdrótok elterjedése előtt a narancseperből nevelt sövényekkel tartották vissza a haszonállatokat a szökéstől, vagy éppen védelmi vonalként alkalmazták a ragadozókkal szemben.
A ma élő állatok nem szívesen fogyasztják keserű termését, azonban egyes kutatók úgy gondolják, hogy a kihalt, nagytermetű emlősök, mint a mamutok is fogyaszthatták a narancsepret. Manapság csak a keleti szürkemókusnak szolgálnak táplálékul a gyümölcsben rejlő magok.
Bármennyire is „jópofa” a termése, amikor őszi kirándulás alkalmával találkozunk a növénnyel, a fa alatt elhaladva óvatosak legyünk, mert a lehulló gyümölcsök akár komoly sérülést is okozhatnak nagy tömegük és méretük miatt!
