A téli rendkívül nedves, csapadékos időjárás nem csak a sok helyen meglehetősen későn elvetett kalászosokon élősködő kórokozóknak kedvezett, de a növények számára sem volt ideálisnak nevezhető. A nagyon sok helyszínen teljesen vizes, átázott, levegőtlen talajok ugyanis nem kedvezőek az őszi vetésű kalászosok számára.
Élettani sárgulás
A hideg, vízzel telített talajból a késő őszi időszak óta a kalászosok tápanyagfelvétele meglehetősen nehézkessé vált. Ennek következményeképp a tavasz folyamán gyakori egyes gabonafélék, különösen az őszi árpa erőteljes és egyöntetű sárgulása. A teljes növényzetet érintő sárgulás sohasem növénykórtani jellegű és szinte minden esetben élettani okok, jelen esetben súlyos tápanyaghiány áll a háttérben. Az őszi árpa esetében az élettani sárgulásnak alapvetően két oka van.
Az árpát sokszor már nagyon korán, néha már szeptember elején elvetik és a növény kihasználva a melegebb időszakot hatalmas méreteket érhet el. A hatalmas lombozat kineveléséhez felhasználja az alaptrágyázás során kijuttatott tápanyagok jelentékeny hányadát, de főképp a nitrogént. Az elmúlt év ősze meglehetősen csapadékos volt, amelyet hasonlóan csapadékban dús téli hónapok követtek. A nedves talajállapotok igencsak segítették a nitrogénnek, mint a talajban leginkább mozgékony tápelemnek a kimosódását. Napjainkra az őszi árpa állományoknak már nagy szükségük lenne erre a tápelemre, de ennek mennyisége a gyökérzónában már rendkívüli módon lecsökkent.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a jelenlegi talajállapotok az ország jelentős hányadán nem teszik lehetővé a gabonák tavaszi fejtrágyázásának megkezdését. A sáros, felázott talajokon a műtrágyaszóró gépek elsüllyednének. Ha még valamilyen mértékben járhatók is a gabonák táblái, az ilyen vizes talajokon a taposási kár és a talajszerkezet súlyos károsodása elkerülhetetlen.
A másik ok, amely felelős az árpaállományok napjainkban már érzékelhető sárgulásáért az, hogy ez a kultúra az eddigi időszakban döntően a lombozatát fejlesztette. A gyökérzet fejlődése messze elmaradt a lombozatétól és jelenleg egy minimális méretű gyökérzet áll csak a növények rendelkezésére.
A kisméretű, a lombozat méretével összhangban egyáltalán nem lévő gyökérzetnek ráadásul egy meglehetősen hideg talajból kell(ene) gondoskodnia a növények táplálásáról. Ez még akkor sem tudná elegendő nitrogénnel ellátni a napközben a meleg levegőben már növekedésnek indult leveleket, ha a talajokban a jelenleginél sokkal több nitrogén lenne.
Élettani levélfoltosságok
A gabonáknak – ahogy más növényeknek is – a nitrogén mellett sok más egyéb tápelemre is szükségük van. A makroelemek (foszfor és kálium) mellett egy sor mezo- és mikroelem is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kalászos gabonák növekedése, fejlődése rendben megtörténjen. Ezek jelentős része ugyanakkor a hideg talajból nem, vagy csak minimális mértékben vehető fel. Sok mikroelem – főleg a különböző fémek – a vizes, levegőtlen talajállapotok mellett olyan vízoldhatatlan formává alakul át, amelyet a növények képtelenek felvenni és hasznosítani. Bár jelentékeny részük csak minimálisan mozog a talajban, így kimosódási veszteség szinte alig van, de a talajban való tényleges jelenlétük ilyen környezetben nem jelenti azt, hogy a növények hozzájuk is tudnak férni.
A gabonák alapvetően rézigényes növények, de több más nyomelemre is szükségük van. Amikor ténylegesen megérkezik a tavasz és hirtelen gyorsan felmelegszik a levegő, a kalászosoknál is felpörögnek a biokémiai folyamatok. Ennek következtében a napfénynek legjobban kitett növényi részeken a sejtekben olyan káros anyagok is képződnek, amelyek gyors lebontása fontos feladat a növény számára. Az ilyen lebontó, átalakító funkcióért felelős enzimrendszerhez több nyomelem, így pl. réz, cink és mangán is kell. Ennek hiányában ezek a mérgező vegyületek károsíthatják, majd el is pusztíthatják a növényi sejteket.
Sajnálatos módon sok gazdálkodó a tavasz folyamán csak a nitrogén pótlásáról gondoskodik, de a gabonák mikroelemigénye javarészt kielégítetlen marad. Ennek következtében alakulnak ki azok a szigorú rendszer szerint elhelyezkedő levélfoltok, elhalások, amelyek a növény jelentős fotoszintetizáló felület veszteségét, és ezáltal termésveszteséget is okozhatnak. Érdemes tehát a kora tavasz folyamán, amint lehet a nitrogén mellett a gabonák mikroelem-ellátásáról is gondoskodni.
Az élettani levélfoltosságok mindig egy meghatározott rendszer szerint helyezkednek el a leveleken. Általában a levélcsúcsnál kezdődnek és fokozatosan terjednek a levél alsóbb részei felé. Eleinte igen apró, milliméternél kisebb átmérőjű vizes foltok, amelyek idővel elhalnak. Szélesebb levelű fajtákon ezek a foltok a levél hajlatában alakulnak ki, ahol a legnagyobb szögben éri a napfény a levelet.
Nagyon fontos, hogy ne keverjük össze ezeket az élettani eredetű foltokat a különböző kórokozók által előidézett tünetekkel! A kórokozók jelenléte a leveleken mindig véletlenszerű és sohasem követ egy jól körülírható elhelyezkedési mintát.
Az is fontos, hogy ne használjunk ilyenkor fungicideket a nem létező kórokozók ellen! Az ilyen kezelések eleve pénzkidobásnak minősülnek, de a már élettani stressz alatt álló növények sem mindig örülnek egy újabb kémiai behatásnak.
Előfordulhat, hogy a talaj állapota a kezdeti tünetek megjelenésekor még mindig olyan, hogy onnan gyökéren keresztül nem sok szükséges tápanyagot tud a gabona felvenni. Ilyenkor igen jól jöhet egy, a kalászosok számára összeállított lombtrágyás kezelés. Amíg a kezdődő foltokban nem történik meg a sejtek elhalása, addig a kalászosokra adaptált összetételű lombtrágyás kezelésekkel a még csak kezdeti károsodást elszenvedett levelek szépen visszazöldíthetők.
Bár ezek a tünetek csak hetek, hónapok múlva fognak várhatóan jelentkezni, de ismerve a jelenlegi kedvezőtlen talajállapotokat, mindenképpen érdemes előkészületeket tenni az élettanilag bajba került növények kellő időben történő kisegítésére.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
