Elkeseredettek, de kitartanak a Békés megyei méhészek

Kevesebb méz, alacsonyabb ár

A Galla Méhészétet működtető szarvasi származású, de Gyulán élő Galla Gábor minden évben felkerekedik, hogy 50 méhcsaládját – rendszerint ugyanazt az útvonalat bejárva – a már bevált méhlegelőkre, főként a nyírségbe, akácra vigye. „A 2016-os évet én az átlagnál sokkal rosszabbnak mondanám, aminek több oka is van: az egyik, hogy nem lett annyi mézem, mint szokott, pedig ha feltételezem, hogy mindent ugyanúgy tettem, mint eddig, számíthattam volna hasonló termésre, és valami okának kell lenni, hogy nem úgy lett. Az időjárás jónak mutatkozott, aztán a méhlegelőn mégis az derült ki, hogy mégsem olyan jó az idő. Idén én így jártam. Ez az egyik. A másik, hogy az árak nem úgy alakultak, ahogy gondoltuk. A termelő abban reménykedik, hogy ha kevesebb a méz, akkor hátha magasabb lesz az ára, de idén ez még alacsonyabb lett. Ez a két ok megadta, hogy az év összesítése sokkal rosszabb lett, mint amire számítottunk. Azonban nagyon optimista beállítottságú ember vagyok, ettől még nem fogom abbahagyni, mert szeretek a méhekkel foglalkozni. Az összképhez néha az ilyen év is hozzátartozik, valahogy majd ezt is túléljük.” 

Galla Gábor

Az egyik év ilyen, a másik pedig olyan

Makan János Szarvason él, és mintegy 30 éve méhészkedik, évek óta 250-350 családdal. „Számomra ez elhivatottság, akármilyen rossz év van, a méheket szeretem, gondozom, az egész családom részt vesz ebben a munkában. Emellett több lábon is állok, mert más mezőgazdasági tevékenységgel – növénytermesztéssel és állattartással – is foglalkozom. Méztermés szempontjából ez az év volt a leggyengébb. Nem is emlékszem, hogy mikor pergettünk családonként ilyen kis átlagot. Nálam ez most 40 kg volt, jobb években 60-65 vagy esetenként annál is több szokott lenni az éves méztermés.”

Makan Jánosék számára az első hasznosítható mézelő növény a repce, de amikor az április szeles és csapadékos, a méhek nem tudják kihasználni. Elmondása szerint a fagyérzékeny akáccal már évek óta nincs szerencséje. „A Nyírségben az utóbbi 5 évből 3 erősen fagyos volt, már tavaly sem érte meg elvinni méheket. A következő akácos méhlegelőt Nógrádban érjük el, ahová idén csak az állomány kisebb részét, 60 családot tudtam vinni. Az jó döntés volt, mert a méhek 6 nap hordás alatt 20 kg gyarapodást tudtak hozni. A harmadik nagy mézelő növényünk a napraforgó, ami az alföldön és Békés megyében kifejezetten jól mézel, nekünk hagyományosan jó szokott lenni. Tehát ha jók a méhcsaládok, napraforgóból is van egy jó, egy még jobb vagy elfogadható termés. Idén elfogadható volt, 20kg családonként. De ehhez azt is hozzá kell számolnom, hogy abból a mézből olyan 10-15 kg a családnál marad teleltetésre. Nem dicsekszünk ezzel az évvel, de mi, akik a mezőgazdaságban és a méhészetben érdekeltek vagyunk, tudjuk, hogy az egyik év ilyen, a másik pedig olyan.”

Makan János

Ha piacvesztés történik, akkor az padlóra küldi az ágazatot

A gyomaendrődi Czikkely Imre nagyapjától tanulta a méhészkedést, és épp nincs 20 éve, hogy kizárólag ezzel foglalkozik. Átlagosan 500 méhcsaláddal dolgozik, a napi munkálatokban akad ugyan segítsége, de a legtöbb teendő rá marad.

„Mindegy mit beszélünk róla, jobb attól nem lesz. Számomra sem volt szerencsés ez az év. A repce egyáltalán nem sikerült, az elején mindössze 13-14 fokban tudtunk dolgozni. Az akáccal a Mátrában majdnem ugyanez volt a helyzet. Vaddohányon két külön helyen is voltam, egyiken sem sikerült. Napraforgóból az elmúlt évekhez viszonyítva idén nagyjából a fele lett, a hordás időtartama is a fele volt. Az atkával is voltak problémák, de ezek elenyészők ahhoz képest, ami most a mézpiacon van. A felvásárlók idén nem is vették a mézet, még az összes idei megvan, az árak pedig csak lefelé mennek. Ha piacvesztés történik, akkor az padlóra küldi az ágazatot.”

Komoly küzdelem volt a méhatka ellen

A szeghalmi Házi Ferenc korábban szintén 4-6 helyre vitte méheit, de három éve felhagyott a vándoroltatással, azóta álló méhészettel, tenyésztéssel és évi 3-400 méhanya nevelésével tölti mindennapjait. „A vándoroltatás abbahagyásával az anyagi kockázat csökkent, ma már inkább anyaméhneveléssel foglalkozunk, a fiam pedig a sziszifuszi munkát megkövetelő nemesítéssel szimpatizál, ami egész más jellegű tevékenység, nem is foglalkoznak vele túl sokan az országban. Azt szoktam mondani, hogy a méhészet és a mezőgazdaság szorosan összefügg, mert amikor a gazdáknak jó évük van, akkor talán a méhésznek is, de az idei nagyon rapszodikus volt. Amióta az ázsiai méhatka beérkezett az országba, különböző hullámokban okoz gondot, idén mindenki komolyan küzdött vele. Emellett voltak korai fagyok, a méhek nem jöttek megfelelő kondícióba, a kora tavaszi virágokból, majd a repcéből, vadvirágokból és a napraforgóból egyszer-kétszer tudtunk pergetni. Finoman fogalmazva is csak szerény év volt. A mézet ugyan lehet tárolni, de nekünk még a tavalyi is hordóban áll. Méhanya sem kellett annyi, sok megrendelést lemondtak belőle. Veszteségünk ebben ugyan nem volt, de a kereslet nem volt olyan, mint korábban.” – összegezte benyomásait.

Házi Ferenc

A fentieket emellett az is befolyásolta, hogy az elmúlt években a méhészek és a méhcsaládok száma is gyarapodott, miközben a méhlegelők nagysága nem nőtt. Békés megyében jelenleg mintegy ezren foglalkoznak méhészkedéssel, a megyei egyesület 650 tagot számlál, míg a méhcsaládok számát hetvennyolcezerre becslik. Egy km²-re 14 méhcsalád jut, ami a ‘70-80-as években mindössze 4-5 körüli volt.

A viszonylag alacsony termés minősége azonban főként akác és vegyes méz esetén kiemelkedően jónak mondható, amit a felvásárlási ár idén egyáltalán nem tükröz vissza, mivel a nagybani piacon a vegyes méz 600 Ft/kg, az akác 1100 Ft/kg, ami tavaly 1400-1500 forint is volt. Ez a nagyobb méhészetek számára több millió forintos veszteséget is jelenthet, mivel a felmerülő költségek nem voltak alacsonyabbak a korábbi évekénél.

(Csomós Éva – Agrofórum Online)