A fűtés nélküli fóliasátrakban a klíma szabályozására (fényviszonyok, hőmérséklet, levegő összetétel, páratartalom) az üvegházakhoz képest kevés lehetősége van a kertésznek.
Lehet jó fajta, nagy hatékonyságú műtrágya, kiváló minőségű öntözővíz, ha a termesztő létesítményben a klímaviszonyokat és a tápanyagellátást nem tudja megfelelően szabályozni, illetve kézben tartani, nem tudja az eredményes termesztés egyik fontos feltételét, a növény fejlődési egyensúlyát biztosítani.
A növekedés szabályozása szempontjából fontos a fajta jellegének ismerete:
- generatív, azaz intenzív virág és termésképzésre hajlamos fajták és
- vegetatív, azaz erős szár- és lombképződésre hajlamosak.
Ezeknek a tulajdonságoknak az egyensúlyba tartását nagyobb mértékben a környezeti tényezők szabályozásával, kiesebb mértékben termesztés technológiai megoldásokkal lehetséges.
Klímaszabályozás
A klímaszabályozássalkapcsolatos módszerek nagy előnye, hogy igen gyorsan és hatékonyan alkalmazhatók, bár ennek mindig határt szab a termesztő-létesítmény technikai színvonala és felszereltsége (fűtés, szellőzők, ventilátorok stb.).
Tartós és kiegyenlített meleg, magas, 22 °C feletti léghőmérséklet a lombnövekedést segíti, az ennél alacsonyabb értékek (20 °C alatti) egy határig (14-16 °C-ig) a virágzást generálják. A nappali és az éjszakai hőmérséklet differenciája szintén hatással van az egyensúlyra, nagyobb eltérések a virágzást serkentik, míg a kisebb (1-2 °C) különbség intenzívebb lombozat képződéssel jár.
Azokban az üvegházakban, amelyekben hőmérséklet könnyen és pontosan szabályozható, az optimális hőmérsékleti értéket a besugárzás folyamatos mérésével, a fényviszonyok függvényében határozzák meg. Kézi vezérlésű szellőztetés esetén az 1. táblázat alapján javasolt a nappali léghőmérséklet szabályozása.
Évszak | Fényerősség (lux) | Léghőmérséklet (°C) |
Téli hónapok | < 5 000 | 17 |
Kora tavaszi időszak | 5-10 000 | 19 |
Késő tavaszi időszak | 10-20 000 | 22 |
Átlagos nyári hónapok | 20-30 000 | 23 |
Forró, tűző napsütéses nyári napok | 30 000< | 25 |
Éjjel az asszimilációval ellentétes folyamat, a disszimiláció, azaz a légzés zajlik, mely üteme a hőmérséklet emelésével növekszik. Magas éjszakai hőmérsékleten sok cukor, asszimiláta bomlik le, a növény „felemészti” magát. Az éjszakai és nappali hőmérséklet különbséget a technológiák 2-7 °C-ban jelölik meg, a paradicsom téli hajtatás során kevesebb, nyáron nagyobb napi különbség tartása indokolt.
Óvatosan emeljük a léghőmérsékletet!
Hajnali órákban veszélyes a léghőmérséklet hirtelen emelése! Az érzékenyebb, vékony, gyorsabban átmelegedő levélzet megindítja a vízszállítást, azaz „jelzést ad” a gyökérnek. Ugyanakkor a kisebb felület miatt lassabban melegedő bogyó még merev, rugalmatlan, nem képes a gyökérzet által hirtelen jelentkező víznyomásnak ellenállni, ezért megrepedhet (1. kép).
A tavaszi időszakban gyakran tapasztalható hajtáscsúcs vékonyodás is erre, a hirtelen hőmérsékletváltozásra is visszavezethető. A légtér fokozatos emelésével vastagabb csúcsi hajtást, fejlettebb fürtöket és rövidebb ízközöket érhetünk el.
Az egyre gyakrabban tapasztalható hőségnapok (32-35 °C fok felett) hatására, már lassul az asszimiláció (35 °C felett megáll), rosszul köt a növény. A túlmelegedett bogyókon a káliumhiányra emlékeztető, sárgás barna karima jelenik meg a csészelevelek körül, 32 °C felett a paradicsombogyó színét adó likopin és karotin képződés leáll, helyette fakó vörös, inkább sárga vagy barna színt adó flavonoidok halmozódnak fel.
Gyakori szellőztetés a virágképződést generálja, a ritkább a lombnövekedésnek kedvez. Melegben nemcsak a hőmérséklet csökkentése miatt szükséges a szellőzők és ajtók nyitása, a fóliában felgyülemlett oxigént el kell vezetni, helyette a szabadból szén-dioxidban gazdagabb levegőre kell cserélni az intenzívebb asszimiláció érdekében.
Öntözés, vízellátás
Nedves közeg esetén a vegetatív fejlődés erősebb, míg a szárazabb talaj és töményebb talajoldatból adódó magasabb EC érték a virágképződést generálja. Csepegtető öntözés esetén kevesebb a gyökérzet, a csepegtető testek közvetlen közelében helyezkedik el, ebből adódóan jól és gyorsan lehet a virágzás és a lombképződés arányát (egy határig) szabályozni.
Ritkább, de nagyobb vízadagokkal a generatív hatást fokozzuk, szemben a gyakoribb és kisebb vízmennyiség kijuttatásával, a talaj kiegyenlítettebb víztartalmával a lombképződést segítjük.
Napfelkelte után kb. 2 órával kezdjünk öntözni, és napnyugta előtt szintén kb. két órával korábban fejezzük be. Későbbi indítással és korábbi befejezéssel a generatív jelleget fokozhatjuk.
Korszerű létesítményekben a mért besugárzás alapján tápoldatoznak és öntöznek, 1 J/cm2 energia esetén, 2-3,5 ml/m2 mennyiségű tápoldatot, illetve vizet juttatnak ki, ami irányadó lehet a paradicsomot talajon termesztő gazdák számára is (2. táblázat).
Évszak | Fényerősség | Léghőmérséklet °C | Elpárologtatott víz ml/m2 | |
lux | J/cm2/nap | |||
Téli hónapok | < 5 000 | 200-300 | 17 | 400-1050 |
Kora tavaszi időszak | 5-10 000 | 300-600 | 19 | 600-2100 |
Késő tavaszi időszak | 10-20 000 | 600-1200 | 22 | 1200-4200 |
Átlagos nyári hónapok | 20-30 000 | 1200-1800 | 23 | 2400-6300 |
Forró, nyári napok | 30 000< | 1800< | 25-28 | 6300< |
Öntözéskor legyünk figyelemmel a növény fejlettségére! A kezdeti intenzív öntözés erős növekedéssel, de rossz terméskötéssel jár. Ezért az első fürtök termékenyüléséig, az első bogyók megjelenéséig csak keveset szabad öntözni.
A gyökerek keresik a vizet
Talajos termesztésben az ültetést követő visszafogottabb öntözésnek az a kedvező hatása is megvan, hogy a gyökerek a mélyebbre húzódnak („keresik a vizet”), miáltal nagyobb gyökértömeget fejleszt a növény. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzet esetén, túlmelegedett talajon gyorsabban jelentkezik a lankadás, apróbbak maradnak a bogyók.
Miután az első fürtök berakódtak, ugrásszerűen megnő a paradicsom vízigénye, ezt követően az öntözést a fény- és hőviszonyok függvényében végezzük. Fényerősség érzékelő műszerek hiányában laza talajon heti 2-3 alkalommal is szükséges öntözni, kötöttebb talajokon általában a kétszeri öntözés elegendő.
Egy-egy alkalommal 20-25 mm vizet adjunk, ügyeljünk a rendszerességre, kerüljük a túlöntözést, a rendszertelenül adott öntözővíz az érő termések repedéséhez vezet (2. kép).
A tömlős és szórófejes öntözéstől eltér a csepegtető és a szivárogtató tömlős öntözés vízadagolása. Ilyen esetben napi többszöri, akár 6-10 alkalommal kijuttatott kisebb, néhány milliméteres vízadaggal pótoljuk a talaj nedvességét.
Összességében a növény párologtatása a két esetben közel azonos, de a csepegtető és szivárogtató rendszereknél takarékosabb a vízkijuttatás, ebből adódóan kisebb a vízfelhasználás.
Vízpótló öntözésen kívül szükséges lehet a légtér párásítása is. Napi többszöri alkalommal történő, 1-2 mm-es vízadaggal – a gombás és baktériumos betegségek miatt talajra juttatva – a 80% körüli optimális páratartalom meleg napokon is megvalósítható. A páratartalom ellenőrzésénél, mint a hőmérséklet szabályozásánál, nélkülözhetetlenek a pára- és hőmérő műszerek.
Fejtrágyázás, tápoldatozás
A talajra ránézéssel nem állapítható meg, nem tudható, legfeljebb az előző növény fejlődéséből következtethetünk a tápanyagtartalma, ezért célszerű legalább az ültetést megelőzően talajvizsgálatot végeztetni.
A foszfor döntő mennyiségét (~80%) az ültetés előtt kell a talajba dolgozni, és a káliumot is célszerű megosztani, felét az ültetés előtt, másik felét a tenyészidőszakban elosztva, fejtrágya formában juttatjuk a növénynek.
A nitrogént folyamatosan, pontosabban a növény növekedésének megfelelően kell adagolni, de az ültetést követő egy-két hétben, a túlzott vegetatív növekedés miatt, jobb visszafogni és csak az első terméskötések megjelenése után adni.
A fejtrágyázás tápoldatként javasolható, vízben jól oldódó, komplex műtrágyákat érdemes használni. Paradicsom számára, ha a talaj tápanyagtartalma más összetételt nem indokol, a 2:1:3 N:P:K arányú, mezo- (magnézium, vas, kén) és mikroelemeket (mindenek előtt bórt) is tartalmazó komplex a paradicsom számára ideális.
Ezekből alkalmanként 2-3 dkg/m2-nél többet, és 0,5%-nál töményebb tápoldatot a perzselés veszélye miatt ne használjunk. Előnyösebb a gyakoribb, de kisebb adaggal megvalósuló fejtrágyázás.
Szedés
A paradicsom szedése a virágzást követő 45-60-ik napon lehetséges. Utóérő növény, ami azt jelenti, hogy a nem teljesen beérett bogyók a szedést követően bepirosodnak, de a teljes érésben leszedett termése íze mindig jobb.
A hagyományos fajták kb. egy hétig a szedést követően minőségüket megőrzik. A kereskedelemben szeretik a jó pultállósággal rendelkező, úgynevezett LSL fajtákat, amelyek 2-3 hétig is megtartják frissességüket, de ízük esetenként elmarad a lédúsabb régi nemesítésű fajtákétól.
Újabban divat a fürtönkénti szedés, és a fürttel történő értékesítés. Erre a közel egyszerre érő, nagyobb bogyójú, valamint az apróbb termésű szendvics paradicsomok is alkalmasak. A különleges színűnek számító fajták (sárga, lila, cirmos) esetében célszerű megvárni a teljes érést, hogy a fajtára jellemző színanyagok kifejlődjenek.