A Prociphilus nembe világszerte mintegy 45 faj tartozik. Magyarországon a nem 5 faja fordul elő.
A cikk I. és II. részében a hazai loncokon károsító levéltetvek közül 4 fajt ismertettünk. A III. (befejező) részben az ötödik levéltetű fajt mutatjuk be, amely a Prociphilus nembe tartozik.
Prociphilus xylostei DE GEER, 1773
A Prociphilus nembe világszerte mintegy 45 faj tartozik. Ezek a fajok többé-kevésbé egyenletesen oszlanak el az északi féltekén, körülbelül 20 Észak-Amerikában, 7 Európában, 3 Közép-Ázsiában és 15 Kelet-Ázsiában. Sok faj életciklusa ismeretlen.
Az ivaros nemzedékek elsődleges gazdanövényei a Rosaceae, Caprifoliaceae és Oleaceae család fajai közül kerülnek ki. A másodlagos gazdanövények a különböző tűlevelűek. Az itt fejlődő parthenogenetikus nemzedékek a gyökereken élnek.
A Prociphilus nemzetségbe tartozó fajok testmérete tág határok között (1,5-4,0 mm) változik. Jellemző tulajdonságuk, hogy potrohcsöveik általában hiányoznak, és a különböző fejlődési alakoknak (beleértve az ősanyákat is) jól fejlett viaszmirigyeik vannak.
Magyarországon a nem 5 faja fordul elő. Mindegyikre jellemző, hogy szívogatásukkal az elsődleges gazdanövényeiken laza, torzult levelekből álló levélfészkeket okoznak.
1. belső kép: Prociphilus bumeliae és Prociphilus fraxini – kőris gubacstetvek.Budapest, XI. 2016.04.28. Gazdanövények: Fraxinus fajok. Az említett két gubacstetű levélfészkei (álgubacsai) nem különíthetők el egymástól.
A fajok meghatározásához a levélfészkekben kifejlődő szárnyas migránsok csápjainak és a fej viaszpórusainak vizsgálata szükséges. Mivel ehhez megfelelő szakismeret és eszközök szükségesek ezért számos irodalmi forrás a két fajt együtt tárgyalja.
2. belső kép: Prociphilus fraxinifolii – amerikai kőris-hajtástetű, Budapest, XI. 2019.07.10. Gazdanövény: Fraxinus pennsylvanica – amerikai kőris
3. belső kép: Prociphilus osmanthae – illatcserje-gubacstetű, Budapest, XI. 2020.05.08. Gazdanövény: Osmanthus x burkwoodii – Burkwood-illatcserje
4. belső kép: Prociphilus xylostei Budapest-Hűvösvölgy, 2014.05.06. Gazdanövény Lonicera tatarika – tatár lonc
1. belső kép: Prociphilus bumeliae és Prociphilus fraxini – kőris gubacstetvek.Budapest, XI. 2016.04.28. Gazdanövények: Fraxinus fajok.
2. belső kép: Prociphilus fraxinifolii – amerikai kőris-hajtástetű, Budapest, XI. 2019.07.10.
3. belső kép: Prociphilus osmanthae – illatcserje-gubacstetű, Budapest, XI. 2020.05.08.
4. belső kép: Prociphilus xylostei Budapest-Hűvösvölgy, 2014.05.06.
A képek jól mutatják a felsorolt fajok szárnyatlan nőstényeinek bőséges viasztermelését. A potrohcsövek és a farok vizsgálata a viaszgyapjú eltávolítása után lehetséges.
A Prociphilus xylostei fajnak hivatalos magyar neve nincs. Az angol „Eurasian woolly honeysuckle aphid” nevét magyar nyelvre eurázsiai gyapjas lonc-levéltetű-nek fordíthatjuk. A név pontosan leírja az egyedek jellemző alaktani tulajdonságát, a test hátoldalát fedő fehér viaszgyapjú jelenlétét.
A faj a világon széles körben elterjedt. A GBIF internetes adatbázis (letöltés:2024.05.02.) a Természettudományi Múzeum, London adataira hivatkozva az következő európai országokat említi: Csehország, Dánia, Egyesült királyság, Hollandia, Németország, Norvégia, Olaszország, Svédország, Svájc. Ázsiában India, Japan, Kazahsztán, Kína, Pakisztán, de behurcolták Észak-Amerikába is.
Magyarországi előfordulását Szalay-Marzsó, L. (1969) közölte Stagona xylostei néven tatár loncról (Lonicera tatarica).
Szelegiewicz, H. – Szalay-Marzsó L. (1999) a Kárpát-medencében csak Szlovákiából, Kárpátaljáról, Erdélyből és Magyarországról (Budapest) jelzik. Elsődleges gazdanövényei az ükörkelonc és tatárlonc (Lonicera xylosteum, L. tatarica), másodlagos gazdanövényei a lucfenyő- (Picea) fajok, amelyek gyökerén élnek.
Magyarországon nem gyakori faj. A kártevők gyűjteményes fényképezése során (2004-2024) csak két alkalommal (Budapest – Hűvösvölgy, 2014.05.06. és Budapest, XI. 2020.05.10.) találtuk meg a faj egyedeit a tatárlonc levelein.
A levélen okozott tünetek:
A keretezett belső képen a levél eredeti – a főérrel párhuzamosan a levélfonák irányába összesodort – állapotában látható. A kép többi része ugyanezt a levelet mutatja az óvatos kigöngyölés után. A levél felső oldalán sárga foltosan márványozott levelek hasonlítanak a közönséges lonc-levéltetű – Rhopalomyzus lonicerae által okozott kárképre.
A hasonló tüneteket okozó két faj azonban biztonságosan és egyszerűen elkülöníthető a levélfonákon található levéltetvek szemrevételezésével. A közönséges lonc-levéltetű szárnyatlan egyedei krémsárgák, „csupaszok”, az eurázsiai gyapjas lonc-levéltetű (Prociphilus xylostei) egyedeit azonban fehér viaszgyapjú bevonat fedi (lásd az 5. sz. képet).
A kolóniákat a hangyák nem látogatták. Az egyedek által kibocsátott mézharmatcseppeket is finom viaszbevonat fedi, ezáltal azok könnyebben kigurulhatnak a levélsodratból.
A fiatalabb lárvák háti felületén a fehér viaszgyapjú vékonyabb és a test eredeti zöldessárga színe részben látható. Az idősebb lárvákon a viaszgyapjú sűrűbb, a leghosszabb és a legvastagabb viasz-szálak a potroh hátulsó részén találhatók.
A test hasi/ventrális felületét finom viaszpor fedi, rajta hosszú viasz-szálak nem találhatók.
Az InfluentialPoints.com levéltetű specialista weboldalon olvasható, hogy az ősanyák összes utódából szárnyas (migráns) egyedek fejlődnek.
Külföldi megfigyelések szerint a levélsodratokban szívogató egyedek egy része a lonc fásodó vesszőinek kérgére vándorol át és ott távolabbról is jól látható bőséges fehéres viaszgyapjút választanak ki.
A képen bemutatott kárképpel saját vizsgálataink során nem találkoztunk.
A tavasszal kifejlődő szárnyas migránsok a másodlagos gazdához, a lucfenyő (Picea abies, Picea obovata) és (esetenként) a fenyő (Abies) vékonyabb gyökereihez repülnek és ott parthenogenetikus nemzedékekben szaporodnak. Október-novemberben az ivaros alakokat szülő ún. sexuparák a fenyőről visszatérnek a loncra. Az ivaros alakok megjelenése után a megtermékenyített nőstények a rügyek tövéhez és a kéreg repedéseibe rakják az áttelelő petéiket.
A loncon károsító hazai levéltetvek természetes ellenségei között Győrfi, J., Bajári, E. (1962) említik az Aphidius urticae fürkészdarazsat amely a Rhopalomyzus lonicerae és a Prociphilus xylostei parazitoidja. Ez a fürkészdarázs élősködik még Microlophium carnosum BUCKTON, 1876 és a Hyadaphis passerinii (Del Guercio, 1911) levéltetveken is.
A Microlophium carnosum levéltetű Magyaroszágon is megtalálható, a kolóniák a csalán fajokon szívogatnak. A Hyadaphis passerinii (elsődleges gazdanövényei a loncok) megtalálható Európában és a Közel-Keleten, valamint Ázsia egyes részein, behurcolták Dél-Afrikába, Ausztráliába és Amerikába is, de hazai előfordulását még nem jelezték.
Az Aphidius nemből több fajt is hasznosítanak a biológiai védekezésben szabadföldön és zárt termesztő berendezésekben. Ezeknek a fajoknak a tömegtenyészése megoldott, szabad felhasználású kereskedelmi készítményeik (Biobest és Kopper) nemcsak a levéltetvek ellen alkalmazhatók.
Az Aphidius matricariae fürkészdarazsat mintegy 40 levéltetű faj ellen alkalmazták az 1990-es évek elejéig Budai, Cs. (2006). Ma az Aphidius colemani és az Aphidius ervi széles körű elterjedésével mesterséges alkalmazása háttérbe szorult. ENIR (Magyarországon engedélyezett növényvédő szerek hivatalos adatbázisa – elérés: 2024.05.06.)
Az eurázsiai gyapjas lonc levéltetű ellen a házikertben agrotechnikai védekezésként a fertőzött hajtások levágása és megsemmisítése ajánlható. Közterületeken – a ritka előfordulás okán – nem indokolt védekezni.
A loncon élő hazai levéltetvek rövid határozója a kárképek és a szárnyatlan alakok néhány tulajdonsága alapján:
| A kolóniák élőhelye – növényrész | Jellemző tünetek és azonosító bélyegek | A levéltetű neve |
| hajtások | a szárnyatlan levéltetvek teste barna | Trichosiphonaphis polygonifoliae |
| bimbók, virágzat alatti levelek felső oldala | hullámos, felfelé görbülő levelek, a bimbók egy része nem nyílik ki, a szárnyatlan levéltetvek teste sárgászöld, a csápok, potrohcsövek és a farok majdnem feketék | loncsodró levéltetű – Hyadaphis foeniculi |
| levél | Tavasszal a hajtásvégi levelek két széle a középér mentén felhajlik, egyes loncokon nyártól boszorkányseprő alakul ki. A levéltetvek a levél felső oldalán élnek. A szárnyatlan alakok teste tavasszal sötétzöld, hamvas, farok és a kicsi potrohcsövek halványzöldek-fehérek, a csápok és a lábak színtelenek/fehérek. Nyáron a boszorkányseprőben élő szárnyatlanok színe sárgásra változik. | tatárlonc-levéltetű – Hyadaphis tataricae |
| Tavasszal a levél széle a fonák felé lehajlik, sodródik, sárgán márványozott. A kolóniák a levél fonákán élnek, a szárnyatlan alakok teste sárgás/krémszínű, csápjaik barnásak, „füstös” potrohcsöveik közepüknél duzzadtak | közönséges lonc-levéltetű – Rhopalomyzus lonicerae | |
| Tavasszal a levél széle a fonák felé lehajlik, sodródik, sárgásan márványozott. A kolóniák a levél fonákán élnek, a szárnyatlan alakok teste sárgás, de a testszín gyakran nem látható, mert a testet (különösen a potrohot) fehér viaszgyapjú fedi. | Prociphilus xylostei |
A tüneteket mutató loncok állapotát vizsgálva arra következtetésre jutottunk, hogy a cikksorozatban (I.-III. rész) felsorolt levéltetvek szívogatása a növények esztétikai/díszítő értékét és kondícióját a tűrhetőség határán belül csökkenti, de nem veszélyeztetik a növények életét.
A díszítő érték romlása ellen házikertekben a legegyszerűbb védekezési mód a tüneteket mutató hajtások lemetszése. A néhány helyen javasolt égetés és fóliazacskóban való kidobás helyett a környezet védelme szempontjából – jobbnak tartjuk az eltávolított hajtások – 10-15 cm fedőréteg alá – a talajba vagy a komposzt halomba helyezését. A közterületi védekezés nem indokolt.
A felhasznált fényképek a kártevők gyűjteményes fényképezése során (5K rendszer) készültek, az egyéb források a képek alatt kerültek megnevezésre.
Felhasznált irodalom:
- Avila, A. L., Vera, M. A., Ortego, J., Willink, E., Ploper, L. D., Conci, V. C., 2014. Aphid species (Hemiptera: Aphididae) reported for the first time in Tucumán, Argentina.Florida Entomologist, 97(4) 1277-1283.
- Balás, G. – Sáringer Gy.: Kertészeti kártevők Akadémiai Kiadó, Budapest 1982.
- Basky, Zs.: Levéltetvek – Leírás-életmód-kártétel-védekezés, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2005.
- Budai, Cs.): Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek Integrált termesztés Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2006
- Blackman, R. L. & Eastop, V.F. (2006). Aphids on the world’s herbaceous plants and shrubs. Vols 1 & 2. J. Wiley & Sons, Chichester, UK.
- Győrfi, J., Bajári, E. (1962): Fürkészdarázs-alkatúak XII. – Ichneumonoidea XII. – In: Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XI. 15., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1-53.
- Ripka, G. 2008: Checklist of the Aphidoidea and Phylloxeroidea of Hungary (Hemiptera: Sternorrhyncha). – Folia entomologica hungarica, 69: 19-157
- Ripka, G.éza, Érsek L. és Szabó, Á. (2020). Egy új gubacstetű faj, a Prociphilus osmanthae Essig et Kuwana, 1918 (Hemiptera: Aphidoidea) megjelenése Magyarországon. Növényvédelem 81(12), 537.
- Szalay-Marzsó, L. (1969): Levéltetvek a kertészetben. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
- Szelegiewicz, H. – Szalay-Marzsó L.: Levéltetvek IV. – Aphidinea IV. in Magyarország állatvilága. – (Fauna Hungariae) XVII. 15. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1999.
