Az árvakelések növényvédelmi jelentősége
Az idei szélsőségesen aszályos és forró nyári hónapok nem igazán kedveztek a kalászos árvakelések kialakulásának. Ahol még valamennyi víz volt is a talajban aratás után, ott is a kialakult árvakelések jelentékeny hányadát elpusztították a durva hőhullámok és a rendkívüli vízhiány. Az augusztus 20-i hétvége időszakában hullott esők azonban szinte az egész országban hoztak annyi csapadékot, amely már elegendő ahhoz, hogy a kalászosok és az őszi káposztarepce tarlói ismét kizöldüljenek és az árvakelések fejlődésnek induljanak.
Az őszi káposztarepce esetében némileg kedvezőbb a helyzet, mint a kalászosoknál, hiszen a nyár folyamán nem voltak élő, zöld árvakelések, amelyeken az évente 3 nemzedéket nevelő károsítók második nemzedéke táplálkozhatott volna. Jelen helyzetben a repce árvakelések és a lassacskán megjelenő fővetések gyakorlatilag egy időben, párhuzamosan fejlődnek. Ez olyan szempontból szerencsés helyzet, hogy a károsítók (földibolhák, repcedarázs, kis káposztalégy) egy, az árvakelésekkel jócskán megnövelt területen tudnak fejlődni, károsítani. A szokásosnál idén valamivel kisebb kártevőnyomás nagyobb területen oszlik el, így a repce fővetéseket érő kártevőtámadások súlya vélhetően kisebb lesz az előző években megszokottnál.
A kalászos gabonák esetében ugyanakkor az árvakeléseken az augusztus végi csapadék hatására megindulhat egyes kórokozók fejlődése, amelyek később ezekről a fertőzött árvakelésekről települhetnek át a fővetésekre. A kalászosokat támadó számos kórokozó közül döntően a nekrotróf életmódú szervezetek fellépésére lehet számítani. Búzafajok esetében a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) felszaporodását segíthetik az árvakelések. Az őszi árpa esetében leginkább a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) és a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) fertőzésére lehet számítani.
A biotróf életmódú kórokozók, mint pl. a különböző rozsdabetegségek, illetve a gabonalisztharmat (Blumeria graminis) ez évben hátrányban vannak nekrotróf konkurenseikkel szemben. A gyilkos erejű nyári aszály elpusztította, illetve kialakulni sem engedte a kalászos árvakeléseket, így a „zöld futószalag” nem tudott kialakulni, a fővetések és az árvakelések lombozata közti átjárás, átfertőződés a biotróf kórokozók számára nem volt lehetséges.
A nyári aszály és az árvakelések nyári hiánya a nekrotróf életmódú kórokozók számára sem volt előnyös, ugyanakkor ezek a szervezetek az elhalt növényi részeken nagyon hosszú ideig fenn tudnak maradni károsodás nélkül az alkalmas környezeti feltételekre várva, hogy újból szaporodásnak indulhassanak.
A tavaszi, majd nyári aszálynak nyilvánvalóan volt egy olyan pozitív töltetű hozadéka, hogy a kalászosokat veszélyeztető kórokozók populációját meglehetősen alacsony szinten tartotta. Ugyanakkor ez a hatás az árvakelések megjelenésével már egyre inkább csökkenni fog. A különböző, korábban felsorolt, döntően levélfoltosságokat okozó betegségek egy meleg, de nedves augusztusi – szeptemberi időjárás során gyorsan felszaporodhatnak.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az aszályban egyre inkább leszáradó kukoricaállományokból kirajzó levéltetvek is kiváló szaporodási és táplálkozási lehetőségeket találhatnak az árvakelésekben, ahol a fővetések kolonizálásáig még egy nemzedéknyi utódot is létrehozhatnak.
Mi a teendő? Mindenképpen célszerű megakadályozni, hogy az árvakelések – még ha ebben az évben a szokásosnál kisebb mértékben is jelentek meg – kórokozók és vírusvektor kártevők rezervoárjává alakuljanak. Ez legkönnyebben egy sekély talajműveléssel érhető el, amelyet a víz megóvása érdekében mindenképpen hengerrel zárni szükséges. Az ilyen beavatkozások nem járnak durva költségekkel, nem terhelik feleslegesen vegyszerekkel a környezetet, ugyanakkor hatékonyan gátolják az őszi vetéseket veszélyeztető kórokozók esetében a fertőző anyag felszaporodását.
Hertelendy Péter
Her–ba Kft.
