Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) egyik, több mint tíz évre visszanyúló kutatása azt elemzi, milyen hatása van a virágos sorközöknek a szőlő-, gyümölcsültetvényekre.
A legújabb vizsgálatuk pedig a hazai ültetvényekben alkalmazott élő sorköztakarás biodiverzitásra és ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásait mutatja be. Bár szinte közhely már, hogy az agrobiodiverzitás élelmiszerellátásunk és így a jövőnk feltétele is, ennek ellenére a gyakorlati megvalósításban jócskán vannak tennivalóink idehaza (is).
Az elmúlt évtizedekben a gazdaságilag fejlett országokban számos helyen drasztikus csökkenés történt mind a beporzók egyed- és fajszámában, mind az ízeltlábúak biomassza-mennyiségében, tömegességében.
Magyarországon az Erdészeti Tudományos Intézet 1962 óta működteti fénycsapda-hálózatát, hét fénycsapda fogási adatait elemezték 1962-től 2009-ig, és megállapították, hogy évtizedenként hozzávetőleg 20 fajjal szegényedik a befogott minta.
Növényegészségügyi szempontból is lényeges lenne
A HUN-REN Növényvédelmi Kutatóintézet vizsgálatában az általuk monitorozott lucernaföld és közvetlen szegélyének póknépessége 23 év alatt 40-60 százalékkal csökkent. A tendencia hátterében, ha nem is kizárólagosan, de meghatározó mértékben az éghajlatváltozás és az intenzív mezőgazdasági termelés áll.
Mindez tükrözi, hogy a virágos évelők sorköztakaró növényként való alkalmazására szükség lenne az eddiginél nagyobb mértékben, hiszen élőhelyfoltok, amelyek egyes fajok számára menedékek, míg mások számára az élőhelyeik közötti zöld folyosók lehetnek.
A sorközvetések mint hasznos élőhelyfoltok így növelni képesek az ízeltlábúak faj- és egyedszámát, ez pedig mind természetvédelmi, növényegészségügyi szempontból igen jótékony.
Az ízeltlábúakon túl a rájuk épülő táplálékhálóban olyan fajok vannak, melyek gyakorlatilag nélkülözhetetlennek, pl. beporzó, lebontó tevékenységük miatt. Abban az esetben, ha az ízeltlábúak csökkennek, akkor veszélybe kerülhetnek más, ízeltlábúakkal táplálkozó hüllők, kétéltűek vagy számos madárfaj is. Mint ahogy a fecskék számában bekövetkezett drasztikus csökkenés mögött is – többek között – ez áll.
Nem csak a méhek
Eljátszhatunk a gondolattal, mi történik, ha a beporzók eltűnnek. Ebben az esetben számos növényfaj termesztése szinte egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lenne megoldható.
Hazánkban a házi méh mellett hat családban összesen közel 700 vadméhfaj fordul elő, melyek többsége aktív beporzó tevékenységet is végez. A vadméhfajok általában más és más növényfajhoz, vagy növényfajok csoportjához kötődnek, így más-más hatékonysággal porozzák be a növényeket.
A vadméhfajokon kívül számos más rovar is végez beporzást, a hártyásszárnyúak rendjén belül is, de egyéb rovarcsoportoknál is előfordul. Így a zengőlegyek, a lepkék, egyes viráglátogató bogarak, de a hangyák is képesek a beporzásra. Amíg a méhek csak nappal, számos bagolylepke és egyéb éjszaka aktív ízeltlábú éjjelente végez beporzó tevékenységet.
Leghatékonyabb fajösszetételű sorközvetés
„Az élőhelyek sokszínűbbé tétele közismerten fokozza a természet hozzájárulását a sikeres mezőgazdasági termeléshez. Azonban a hazai szőlőművelés és gyümölcstermesztés gyakorlatában csak most számszerűsítjük ezeket a hatásokat.
Abban bízunk, hogy eredményeink és a kutatásban részt vevő gazdálkodók tapasztalatai elősegítik, hogy az állandó növénytakarás a sorközökben minél szélesebb körben a termesztéstechnológia szerves részévé váljon” – foglalta össze Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője.
„Kutatóink arra is keresik a választ, hogy milyen fajösszetételű sorközvetésekkel lehet a leghatékonyabban segíteni a talajvédelmet, a vízmegtartást és a hasznos ízeltlábúakat a szőlőültetvényekben, kifejezetten a mai, egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között.
Az előzetes eredményekből jól látható, hogy virágos növények sorközvetésével eredményesen növelhető a hasznos ízeltlábúak egyedszáma” – számolt be az eredményekről Dr. Mezőfi László, az ÖMKi projektvezető kutatója. Majd kitért a termésmennyiség lehetséges növekedésére is.
Alma esetében termésmennyiség növekedés is
„A szőlő esetében a beporzók támogatásának inkább természetvédelmi és a fajokat megőrző ökológiai jelentősége van, hiszen a szőlő beporzásában a rovaroknak kicsi a szerepe. Azonban a rovarok beporzó tevékenységére jobban támaszkodó gyümölcsfajoknál sokkal inkább felértékelődhet a virágos sorköztakaró aljnövényzet funkciója: például az alma esetében a vadméhek fajgazdagságának növekedésével nő a megporzás sikere is, ami akár termésmennyiség-növekményben is megmutatkozhat.”
Mindemellett azonban kiemelt fontossággal bír az, hogy a virágos sorköztakarás alkalmazásakor a növényvédelmi beavatkozásoknak is „beporzóbaráttá” kell válniuk, vagyis a rovarölőszeres kezeléseket mellőzni kell.
