Mint azt már megszokhattuk a FruitVeB esetében, rendkívül alapos, objektív és üdítően kritikus az a 2013–2022 közötti időszakról szóló, átfogó zöldség-gyümölcs ágazati jelentés, amelyet a szakmaközi szervezet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közreműködésével elkészített és közreadott.
A dokumentum számos szempont alapján elemzi az ágazatot, ezek közül az alábbiakban a főbb kihívásokat és a követendő fejlesztési irányokat mutatjuk be.
„A szükséges fejlesztési irányokat alapvetően nem az ágazat szereplői választják meg, hanem a gazdasági és természeti környezet, mint külső környezeti tényezők jelölik ki.”
Akiknek volt már lehetőségük részt venni a szakmaközi szervezet konferenciáin, szakmai műhelyein, azok tanúsíthatják, hogy nem volt olyan esemény, amelyen ez az alapvetés el ne hangzott volna.
A gyakori ismétlésnek pedig az az aggasztó apropója, hogy ezt az ágazat résztvevői (is) hajlamosak elfelejteni. Az elemzés a legfontosabb kihívásokat kiemeli és a válaszokat is megadja azokra.
„Az európai versenytársak és a vevők mint közvetlen versenykörnyezetünk erőteljes versenyre kényszerítenek: a jó minőséget a lehető legalacsonyabb áron kell piacra vinni.
Az európai piacon domináns, koncentrálódó vevői oldal igénye, hogy nagy és egységes árualapokkal rendelkezzünk, amivel homogén minőségben, megbízhatóan és a lehető leghosszabb szezonban, legszélesebb termékpalettával, illetve lehetőleg alacsony árakon kiszolgálható a piac.
A versenytársak is általában jelentős árversenyre kényszerítenek, különösen a túlkínálattal jellemezhető időszakokban. A zöldség-gyümölcs fogyasztás tízéves távlatban növekedett, de 2022-től kezdve – az erősen inflációs környezetben – újra csökkent.
A munkaerő-ellátottság mennyiségét és minőségét tekintve sem megfelelő. A hazai és európai munkaerő-helyzet valószínűsíthetően a jövőben sem javul” – olvasható a jelentésben.
Mint az megfogalmazzák a szerzők, mindennek következtében a hazai zöldség-gyümölcs önellátottságunk az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent. A legtöbb ágazat esetében egyre kevésbé versenyképes, olyannyira, hogy a belföldi piacainkat is problémás immár ellátni. Mindez az importfüggőséget és kiszolgáltatottságot növeli.
Ezzel párhuzamosan az export folyamatosan csökken, tehát romlik a külkereskedelmi egyenleg is. Ha a folyamat folytatódik, akkor akár a piacon maradás feltétele is veszélybe kerülhet.
Emellett a tendencia mellett az inputanyagok és az energiaárak drasztikus emelkednek, illetve a beruházások is jelentősen drágultak ebben az időszakban. Viszont a rekordmagas infláció miatt a zöldség-gyümölcs kereslet 10–20%-kal mérséklődött, vagyis egy volumenében csökkenő piacon kellett volna, kellene növekedést elérni.
„Mindezen tényezők – lényegében tőlünk függetlenül – kijelölik azt az utat, amely irányba fejlesztenünk kell.”
Ezek pedig a szakmai dokumentum szerint a következők: hatékony termelés, amely alatt a professzionális, intenzív, magas technológiai színvonalat kell értenünk. Ennek eredményeképpen pedig a növényből sikerül kihozni a genetikai maximumához közelítő termést.
Termésbiztonság, amely egyet jelent az időjárási károk elleni védelemmel. A szakemberek ebben a dokumentumban is kiemelik azt a tényt, hogy mindennek, vagyis a zöldség-gyümölcs ágazatban a termésbiztonság és hatékonyság alapja az öntözés.
Elengedhetetlenül szükséges volna nagy és egységes árualapok melletti szervezett értékesítésre. Mindehhez azonban kellene a homogén termelési/termelői színvonalon nyugvó érdekközösség, együttműködési hajlam jelentős fejlődése, és akkor még nem esett szó a posztharveszt kapacitásokról, illetve a szürkegazdaságot nem erősítő adózási környezetről.
„A környezet- és természetvédelem, illetve a természeti erőforrások kimerülése.”
Ma már ez is megkerülhetetlen kérdés ebben az ágazatban. A szerzők szerint a biológiai növényvédelem; növényvédelmi prognózisok, modellezések és monitoringozás; az anyag- és energia-felhasználás csökkentése, racionalizálása; regeneratív mezőgazdaság, megújuló energia használata (napenergia, termálenergia stb.) a megfelelő válasz egy részét képezik.
„A nagy termésbiztonságú termelés alapja a hatékonyságnak és a szervezett értékesítésnek is, és maga után vonja az intenzív, magas fajlagos terméshozamokat produkáló intenzív termelési, művelési rendszereket is.
Az időjárási károk elleni védelem ugyanis csak nagyon drága, magas beruházási költségűtechnológiákkal lehetséges (pl. jégháló vagy fagyvédelem egy ültetvényre, avagy üvegházi zöldségtermesztés termálvíz-fűtéssel), amelyeket csak a magas hozamokban rejlő magas profitokkal van esély kitermelni.”
A dokumentum kitér arra, hogy egy időbeni, két ellentétes kihívásnak kellett (kellene) a termelőknek megfelni, az egyik a piac által elvárt alacsony ár. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy a piac által gyakran elvárt olcsó termék, illetve ugyanannak a piacnak a szervezett és biztonságos ellátása. Ez pedig, állapítják meg a szerzők, szinte egymásnak ellentmondó fogalmak, hiszen
biztonságosan termelni csak tőkeigényes, „drága” technológiákban lehet.
Mindehhez képest, állapítják meg, a termelés hatékonyságában, színvonalában is jelentős az ágazat lemaradása, a szervezettség pedig mindössze 20–25%-os szinten áll. Természetesen vannak olyan termelők, vállalkozások, amelyek európai léptékben is versenyképesek, így az minta is adott arról, hogy mit és hogyan is lenne szükséges csinálni.
Amit tenni kellene
Mivel, mint azt már leszögezték, a visszaesés elsősorban nem a külföldi versenytársaknak tulajdonítható, ezért az ágazat fejlődését csak a hatékonyság és a szervezettség jelentős növelésével mozdítható elő.
Ez, olvasható, azt jelenti, hogy a „támogatásokat és más szabályozó elemeket ebbe az irányba kell koncentrálni, és a lehető legnagyobb mértékben redukálni kell a fejlődést visszahúzó, az adott – versenyképtelen – állapotot konzerváló közvetlen támogatási formákat.”
Szükséges a szaktudás, a tőke, a munkaerő ágazati szintű biztosítása, a hazai kutatási és szaktanácsadási háttér és infrastruktúra erőteljes fejlesztése. Ez utóbbival lehetséges ugyanis megteremteni az ágazat szereplői számára a stabil, hazai szaktudás-bázist, illetve korszerűen felszerelt kísérleti állomásokat, amelyekre égető szükség volna.
Mindezek mellett hatékony pályázati rendszerekre és kedvezményes kamatozású, „olcsó” hitelekre lenen szükség, ezzel biztosítva a fejlesztések tőkeigényét.
A szükséges mennyiségű munkaerő márpedig hiánycikk
A munkaerő esetében csodákban, vagyis a bázis növelésében bízni rövid távon felesleges és káros. A szakmaközi szervezet sem teszi ezt, ellenben javaslatot fogalmazz meg a halaszthatatlan tennivalókról:
„A munkaerőnek mint erőforrásnak azt a közgazdasági tulajdonságát kell kihasználnunk, hogy tőkével részben helyettesíthető. A munkaerő-problematika mérséklésében lehetőség csak az élőmunka-hatékonyság növelésében, illetve az élőmunka kiváltásában rejlik.
A magas fokú gépesítés és automatizálás, az eleve hatékony munkavégzést lehetővé tevő intenzív termelési rendszerek, továbbá e tekintetben is fontos az időjárási károk elleni védelem, mert a mennyiségi vagy minőségi kárt szenvedett kultúrákban az élőmunka hatékonysága is jelentősen romlik.”
(Forrás: FruitVeB)
