A hetekben érik két főbb szilvafajta Magyarországon. A minőségi magyar friss szilva és az ipari szilvapüré külföldön is keresett. A NAK szerint a piaci igények kiszolgálásához komoly ültetvényfejlesztésekre lenne szükség.
Magyarországon az utóbbi időszakban jellemzően évente 45-70 ezer tonna szilva terem, ez az 1990-es évek eleji mennyiség fele-harmada. A hetekben érik két főbb szilvafajta Magyarországon, a Stanley és a President. Jelenleg 6600 hektáron folyik üzemi szilvatermesztés, emellett kedvelt házikerti gyümölcs is. A legjelentősebb termelőkörzet Szabolcs-Szatmár-Bereg (1530 hektár), Bács-Kiskun (1513 hektár) és Pest (1067 hektár) megye. Nagyobb termőterületek találhatók még Heves, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Évente 1,3 kg körüli a szilvafogyasztás: a gyümölcs frissen, lekvárként, befőzve és pálinkaként is népszerű.
A jó minőségű magyar étkezési szilva keresett exportcikk, a kivitel 8-12 ezer tonna között mozog évente, a Magyarországra – jellemzően szezonon kívül – importált friss szilva mértéke elhanyagolható ehhez képest, 400-600 tonna. Az export főleg a német piacra irányul, de jelentős mennyiségeket vásárol Csehország és Ausztria is, valamint a skandináv országok. Hasonlóan pozitív a feldolgozott gyümölcs külkereskedelmi egyenlege is, cukrozott és cukrozatlan ipari szilvapüré formájában exportálunk. (A világ éves szilvatermése 12 millió tonna, ennek az európai termelés körülbelül 10-15 százalékát adja. Mindent összevetve, a szilva közel fele Kínában terem, érdekesség, hogy a második helyen Szerbia áll, 700 ezer tonnás termelésük nagy részéből slivovica, a szerb nemzeti gyümölcspárlat készül.)
Piaci szereplők szerint sokkal nagyobb igény lenne a minőségi magyar árura külföldön is, mint amit a termelés jelenleg képes kielégíteni. A magyarországi szilvaültetvények nagy része azonban elöregedett, sok helyütt nincs öntözés, kevés az intenzív művelésű, korszerű állomány – a piaci követelményeknek megfelelő kiváló minőségű áru előállítására kevesek képesek. Ez egyben magyarázza azt is, hogy a termésmennyiség nagyobb része ipari feldolgozásra kerül. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint ezért a piaci igények kiszolgálásához már a közeljövőben komoly ültetvényfejlesztésekre lenne szükség.
A fajták közt hagyományosan a Cacanska lepotica és a Stanley az uralkodó, sokszor okoz zavart, amikor az egyszerre megérett gyümölcs hirtelen nagyobb mennyiségben jelenik meg a piacon. Pedig különböző fajták sokasága áll a termelők rendelkezésére, melyekkel kibővíthető, elnyújtható a szezon, számos különleges színű vagy alakú gyümölcsöt nevelő fajta is létezik, ezekkel a piac különleges igényű szegmensei is kiszolgálhatóak. A fejlődéshez elengedhetetlen az ültetvényszerkezet átalakítása, az ipari célú ültetvények esetében is szemléletváltásra, megfelelő öntözésre, tápanyag-utánpótlásra és szakszerű növényvédelemre lesz szükség ahhoz, hogy hosszú távon rentábilisak lehessenek.
(NAK)
