Az őszi hónapok egyik legfontosabb teendője a betakarítás. A termés elvitele után a tarlón maradt, sokszor hatalmas tömegű és térfogatú szerves anyagot mindenképpen célszerű valahogy visszajuttatni a talajba. Szükséges ez már csak azért is, hogy a mezőgazdasági területeken a szén körforgását biztosítani tudjuk, és talajaink lassan, de érzékelhetően csökkenő szervesanyag-tartalmát megóvjuk, a csökkenés ütemét legalább is lassítsuk.
A tarlómaradványok talajba történő bedolgozása során a mikrobiológiai bomlás elősegítésére napjainkban már egyre több gazdálkodó alkalmaz különféle mikrobiológiai készítményeket. Ugyanakkor ezek a szerek (igen sok esetben nem is növényvédő szerek, hanem termésnövelő anyagok) a talajba juttatott nagy mennyiségű szénhidrát lebontásának segítése mellett más módon is hasznosnak bizonyulhatnak.
Szántás nélkül, vagy szántással?
A már letakarított tarlókon a növényi maradványoknak a talajba történő bedolgozása során szinte minden évben felmerül a kérdés, hogy milyen módszerrel juttassuk be azt az irgalmatlanul nagy mennyiségű, lebontásra váró szerves anyagot a talajba. Mivel ilyenkor elsődlegesen a talaj „megsegítése” a célunk, így jobb, ha a talajok mikrobiális életében otthon levő szakemberek tanácsaira hallgatunk. Márpedig a hozzáértő szakemberek véleménye egyértelmű: kerüljük a szántást!
A forgatás nélküli műveléssel szemben a szántás ránézésre sokkal szebb eredményt mutat, mivel kicsi a felszínen maradt növényi törmelékek mennyisége. Ugyanakkor a forgatás nélküli művelésnél a talaj felszínét sokszor meglehetősen nagy mennyiségű törmelék boríthatja. No, ez az a tipikus eset, amikor a szemre szebb végeredmény a kevésbé jó! A felszínen levő maradványok fékezik a szelet, ezzel védik a talajfelszínt a szél által okozott deflációtól. A szántás esetében ez a hatás szinte elhanyagolható.
A szántás során – főleg nehezebb, vizesebb talajokon – a tarlómaradványok olyan anaerob környezetbe is kerülhetnek, ahol a mikrobiológiai lebomlás meglehetősen lassú. Előfordulhat, hogy 2-3 év múlva egy szántásnál „visszakapjuk” a most talajba munkált szár és egyéb maradványokat. Ráadásul a forgatásos művelés csökkenti, elégeti a talajok szervesanyag-tartalmát, így lehet, hogy több kárt okozunk vele, mint a bejuttatott, még mikrobiális feltárásra váró szerves anyaggal.
A forgatás igazság szerint egy lórúgás erősségű arcul csapása a talaj mikrobiális életének. Lejuttatjuk olyan mélyre a felszín közelében őshonos mikrobákat, ahol azok már nem érzik jól magukat és felhozzuk a felszín közelébe azokat, amelyek mélyebb rétegekben élnének szívesen. Ezzel mindkét mikrobapopuláció egyidejű csökkenését idézhetjük elő.
Miért most?
A talajaink mikrobiális kezelésének legjobb időpontja az őszi talajmunkákhoz köthető. Még melegek a talajok (bár a levegő hajnalonként már nagyon hideg is lehet), így a bejuttatott mikrobák szinte azonnal elkezdhetik áldásos tevékenységüket. A betakarítás után elvégzett talajmunkák pedig kiváló lehetőséget adnak ezen készítmények mielőbbi bedolgozására. Ez meglehetősen fontos tényező, hiszen élő anyaggal, talajban élő mikrobákkal végezzük a kezelést, amelyek számára minden, a szabad levegőn eltöltött perc akár halálos is lehet. Ezért is fontos, hogy ha mikrobiális készítménnyel kezeljük a tarlóinkat, akkor a készítményt a lehető leghamarabb dolgozzuk be!
Elméletileg szinte minden időszak alkalmas lehet(ne) a talajok mikrobiális kezelésére, de józan ésszel belegondolva az őszi hónapok tűnnek a leginkább alkalmasnak erre a feladatra. A téli hónapokban a hideg talajban a mikrobiális tevékenység is lassabb, mint a melegebb időszakokban. Ha fagyott a talaj, akkor annak elmunkálása semmiképp sem lesz tökéletes, a túlzottan levegős művelt réteg hamar kiszáradhat, mélyebben átfagyhat. Egyik sem előnyös a talajban élő mikroorganizmusok számára.
Tavasszal a hideg és sok esetben túlságosan nedves talajok művelése a taposás és tömörödés miatt kockázatos és ugyanúgy, mint télen, a hideg miatt a mikrobiális tevékenység várhatóan visszafogott lesz. A nyári, nyár eleji talajmunkákhoz kapcsolódó kezelések esetében viszont a sokszor túlságosan száraz talajállapot az, amely nem igazán teszi lehetővé a kijuttatott mikrobák működését.
Növényvédelmi célú hatások
A talajaink célzott mikrobiális kezelése megoldást kínálhat néhány olyan kórokozó ellen a védekezésre, amelyek ellen hagyományos fungicidekkel gyakorlatilag hatástalan a védekezés akár csávázásról, akár permetezésről legyen szó. Több olyan kórokozó is van, amelyek a talajból támadva a szántóföldi növénytermesztés során akár katasztrofális méretű károkat is okozhatnak.
A talajan évekig elfekvő szkleróciumokból a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) esetében csak az aszkospórás eredetű fertőzés esetében van esélyünk a lombozatra kipermetezett fungicidek útján a védekezésre. Viszont a micéliális eredetű, szártő korhadást okozó fertőzések ellen a hagyományos fungicidek hatástalanok. Ez a kórokozó ráadásul meglehetősen polifág és kedvenc tápnövényeiben, a napraforgóban és az őszi káposztarepcében hatalmas károkat képes okozni.
Még nála is veszélyesebb a még több tápnövénnyel rendelkező hamuszürke szárkorhadás kórokozója, a Macrophomina phaseolina gomba. Napraforgóban, szójában de számára kedvező körülmények között kukoricában és cirokban is hatalmas károkat képes okozni ez a veszedelmes és gyakori kórokozó.
Szintén több tápnövényűek az utóbbi években elsősorban a napraforgó-állományokban fellépett verticilliumos betegség kórokozói (Verticillium dahliae, Verticillium alba atrum). E két faj, valamint a hamuszürke szárkorhadás kórokozója is igen apró mikroszkleróciumok tömegével marad fenn a talajban és a tünetek megjelenésekor már semmiféle gombaölő szerrel sem tudunk ellenük védekezni.
Szerencsére a gazdálkodók nem csak a „hagyományos” fungicidek közül választhatnak, ha ezen kórokozók ellen kell felvenniük a harcot. Igen sok, javarészt a termésnövelő anyagok között regisztrált (növényvédő szerként regisztrált készítmény csak 4 van) olyan termék van már a piacon, amelyben vagy valamelyik Trichoderma faj (Trichoderma harzianum, Trichoderma asperellum), vagy Bacillus subtilis található. Ezek a mikrobák képesek megtámadni és elpusztítani a már említett kórokozók mikroszkleróciumait. A fehérpenészes betegség szkleróciumai ellen is hatásosak, de ez ellen a kórokozó ellen a Coniuthyrium minitans hiperparazita gombát tartalmazó készítmények is nagyon hatásosak.
Fontos, hogy a mikrobiológiai készítmények alkalmazásától ne várjunk el azonnali és totális hatást! Nem úgy működnek, mint a hagyományos fungicidek, de szisztematikus használatukkal ezek a kórokozók pár év alatt messze a kártételi küszöbérték alá szoríthatók vissza. Ráadásul ezek ellen a talajból támadó kórokozók ellen más védekezési módszer nem nagyon áll a termesztők rendelkezésére. Érdemes élni a lehetőséggel!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
