A gyümölcsfák tavaszi ébredésük után virágba borulnak, majd a megporzott és termékenyült virágokból elkezdődik a gyümölcsök, termések kialakulása. Ezek a generatív fejlődési folyamatok sok tápanyagot, energiát igényelnek, amelyeket a fák döntően a szervezetükben télire betárolt tartalékokból biztosítanak.
Mint látni fogjuk, a gyümölcsfajok között nagy különbségek vannak abból a szempontból, hogy mennyire vannak ráutalva ezekre a télire betárolt tápanyagokra.
Kezdjük a csonthéjasokkal:
ide tartozik a mandula is a mostani vizsgálódásunk szempontjából, hiszen az is botanikailag csonthéjas gyümölcsfaj, ráadásul a legkorábban virágzó. Ezenkívül a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye és a meggy tartozik még ebbe a csoportba.
Tavasszal a csonthéjasok virágzási időszakában még hideg a talaj, a gyökerek még nem kezdtek el igazán dolgozni, nincs jelentős tápelemfölvétel a talajból. Ha lenne is, még nincsenek levelek, amelyek a tápanyagokat szerves anyagokká alakíthatnák. A virágnyílás ugyanis a csonthéjasoknál megelőzi a hajtások, levelek képződését.
A virágaik a vesszők oldalán lévő valódi virágrügyekből alakulnak ki. Ezek a gyümölcsfák még virágzás után, amikor kis gyümölcskezdemények vannak a fán, akkor is szinte teljes egészében a betárolt tápanyagokra vannak utalva.
Egészen addig, ameddig a hajtások elkezdődnek fejlődni, levelek képződnek, és a talaj is fölmelegszik annyira, hogy a gyökerek tápelemfölvétele elkezdődhessen. Így szép lassan friss tápanyagokhoz jut a növény, a levelek asszimilációs tevékenysége révén fokozatosan egyre jobban ellátja magát szerves anyagokkal, energiával.
Az almatermésűeknél
egy picit más a helyzet, mert a virágzataik vegyes rügyekből képződnek, és minden virágzatot apró levelek vesznek körül. Ezek levélfelülete azonban nagyon kicsi, korántsem tudnak annyi asszimilátumot termelni, amennyire a fának ebben az időszakban szüksége van.
Az alma, a körte, a birs és a naspolya számára is fontosak tehát a télire betárolt tápanyagok a tavaszi meginduláshoz. A csonthéjasoknál később virágoznak, ebben az időszakban már kedvezőbbek a feltételek a tavaszi gyökérfejlődéshez. Így fokozatosan, de főként csak az elvirágzás után egyre inkább a frissen a talajból felvett tápelemek látják el a fa szükségleteit.
A diófák
tavasszal hajtásfejlődéssel indítanak, majd, amikor már elég tekintélyes mennyiségű lomb van a fákon, akkor kezdődik az egyes hajtásokon a hímvirágzatok és a női virágok kialakulása. A nővirágok vegyes rügyekből képződnek.
A hajtások tavaszi indulásához van tehát elsősorban szükségük a diófáknak a tartalékolt tápanyagokra. Virágzáskor és terméskötődéskor már a friss levelek aktívan dolgoznak, a talajból felvett tápelemek egyre fontosabbá válnak a fa ellátásában.
Dr. Szalay László
MATE Kertészettudományi Intézet, Budai Campus
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2023. novemberi számában olvasható.
