Zsúfolt tartási körülmények, heti rendszerességű trágyázás – Olaszországban sem mindenhol vár „mennyország” a bivalyokra.
Az idén 25 éves Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete második alkalommal látogatott ki Olaszországba 2024 novemberében. A résztvevők zöme bivalytenyésztő volt, összesen 26 fő vett részt a szakmai kiránduláson – olvasható a Magyar Állattenyésztők Lapja 2025. februári számában.
A látogatás célja volt az olaszországi bivalytenyésztés és a mozzarella sajt gyártásának megismerése, szakmai tapasztalatcsere, valamint szakmai kapcsolat kiépítése az olasz tenyésztőkkel.
Olaszországban az olasz mediterrán fajtájú bivaly található, a számuk 420 ezer, és két tartományban – Campania és Lazio – oszlanak meg. Campania tartományban összesen 5 megye van, itt található a bivalyállomány több mint kétharmada (70%) is, ez összesen 290 ezer állatot jelent. A tartományon belül Salerno megyében 110 ezer, míg Caserta megyében 170 ezer bivaly van. A maradék a többi tartományi megyében oszlik meg.
A fenn leírtak alapján úticélként mindenképpen olyan helyet szerettek volna választani a magyar vendégek, ahol a bivalytenyésztésnek nagy hagyománya van, így esett a választásuk a Dél-Olaszországban lévő Altavilla Silentinára. Ez a község Salerno megyében található, Salerno várostól csupán 44 km-re.
A tanulmányi kirándulás alatt összesen 10 gazdaságba látogattak el. Ezek között voltak „kisebb” és nagyobb bivalytartók, magán- és állami tulajdonban lévő gazdaságok. Az idézőjel szándékos, hiszen kint egy kisebb családi gazdaság is 250 állatnál kezdődik, ami magyarországi viszonylatban már nagygazdaságnak számít.
Ennél kisebb állományok ebben a régióban nincsenek. Sőt, vannak olyan gazdaságok is, ahol több ezer állatot tartanak. Annak ellenére, hogy az állatok tartása mindenhol intenzíven történik, nagy kontraszt van a bivalyok tartása és a gazdák gondolkodása között.
Mind a kis- és nagygazdaságokra jellemző, hogy fedett istállókban, nagyüzemi körülmények között, kötetlenül, betonpadozaton, nagycsoportosan tartják a bivalyokat. Az állatsűrűség tekintetében is akadt rossz példa, sok helyen zsúfoltan tartják őket, az egy állatra jutó férőhely nagysága alig haladja meg a 2 m2-t.
Sok helyen pihenőhelyek sincsenek kialakítva. A trágyát általában heti rendszerességgel tolják ki az állatok alól, így ahol nincs pihenőhely, gyakorlatilag a saját trágyájukban tudnak csak feküdni. Van, ahol a trágyából biogáz előállítása történik. Dagonyázásra az állatoknak nincsen lehetőségük.
A legeltetés sem jellemző, bár erre is akad pozitív példa. A rossz éghajlati adottságok miatt a szalmát inkább takarmányozásra használják, szecskázzák, és különféle terményekkel keverve etetik, pl. paradicsomtörköllyel. Nem jellemző, hogy az állatok alá alomanyagként használják.
(Fotó: www.latenutabianca.com)
