A napraforgó a hazai szántóföldi kapás kultúrák közül az egyik „legbetegebb” fajnak számít. Sok kórokozója között sajnos vannak olyanok is, amelyek ellen a vegetációs időben már nem sokat tehetünk.
Az egyik ilyen, veszélyes, nagy kártétel előidézésére képes kórokozó a napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii). A többi peronoszpórától eltérő fertőzésmenete folytán a tünetek észlelésekor már nem igazán van esélyünk védekezni ellene.
Nem árt megismerkedni ezzel a veszélyes károsítóval, hogy az általa okozott kártételt mérsékelni tudjuk.
Földalatti kórokozó
A napraforgó peronoszpóra a többi peronoszpóra féle gombához hasonlóan petespórák (oospórák) alakjában marad fenn a talajban. Ott képződnek a kórokozó zoosporangiumai, majd később a kelő félben levő napraforgó növények földalatti részeit megfertőző zoospórái is.
Gyakorlatilag ugyan az megy végbe, mint más, „rendes” peronoszpóra gomba esetében a föld fölött. A fertőzéshez is ugyanúgy cseppfolyós vízre van szükség, így a napraforgó peronoszpóra fertőzésére nedves talajállapotok mellett számíthatunk.
Tünetek a primer fertőzés után
A fertőzés következtében a kikelő növények magukon hordozzák a primer fertőzés jellegzetességeit, azaz a levél erek és a körülöttük levő szövetek elsárgulását, az erek mentén a levelek fonáki részén a hófehér sporangium szőnyeg kialakulását, valamint a magasságbeli növekedés elmaradását.
Ennek következtében a növények életük végéig törpék maradnak, termést nem hoznak, illetve a virágzatukban kialakuló termés léha marad.
A napraforgó tág térállású, kapás kultúra lévén nem képes a szomszédos növények révén kompenzálni a beteg növények okozta kiesést, így a peronoszpóra fertőzés által okozott tőveszteséggel a termésveszteség is egyenesen arányos lesz.
Szekunder fertőzés: ritka, de létező veszély
A kórokozó képes ugyan „hagyományosan”, a leveleken képződő sporangiumokból fejlődő zoospórákkal a vegetációs időszak elején a levegő útján történő terjedéssel újabb leveleket is megfertőzni, de ez a szekunder fertőzés általában ritka, jelentősége elhanyagolható.
A termesztők idén, a nemsokára megkezdődő vetést követően, a kikelő állományban már találkozhatnak a kórokozó fertőzésének primer tüneteit hordozó növényekkel. Ekkor már viszont semmit sem tehetnek a betegség kialakulása és a várható kártétel ellen.
Agrotechnikai védekezés: ritkán alkalmazott módszer
A napraforgó peronoszpóra ellen számos védekezési lehetőség ismert a termelők számára is, ugyanakkor ezek egy részét gazdasági megfontolásokból nem szívesen alkalmazzák (agrotechnikai védelem), más védekezési módszerek pedig esetenként nem éppen megbízhatóak.
Az agrotechnikai védelem alapja az, hogy a napraforgót legalább 4 éves vetésváltásban termesztjük. Ez nem csak a peronoszpóra, hanem más betegségek, mint pl. a szintén a talajból támadó fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) ellen is védelmet nyújt.
Ugyanakkor a napraforgó meglehetősen „pénzes” növény, így a gazdálkodók sok esetben nem tartják be ezt a visszavetési időszakot és lerövidítik 3, vagy akár 2 évre is. Ezzel a fertőzési nyomást rendkívül nagymértékben megnövelik.
Kémiai védekezés: csak a vetés előtt hatásos
A kémiai védelem alapvetően a fungicides csávázást jelenti, mivel a kórokozó ellen a levélen át ható fungicidek alkalmazása gyakorlatilag hatástalan. A fungicides csávázásra jelenleg a metalaxil-M hatóanyagú Apron XL 350 FS, illetve az oxatiapiprolin hatóanyagú Lumisena készítmények használhatóak.
Bár mindkét készítmény hatásos, ugyanakkor érdemes észben tartani azt a tényt is, hogy a csávázószerek szélsőségesen nedves, valamint szélsőségesen száraz talajállapotok mellett nem képesek hatásukat teljes mértékben kifejteni. Így lehetnek fertőzött növények a csávázás után is.
Rezisztencia és a fajtavizsgálatok hiányosságai
Elméletileg a legegyszerűbb megoldás a rezisztens hibridek termesztése lenne. Sajnos ezen a téren van a legtöbb probléma, amely a termesztők számára a beteg növények sokaságában nyilvánul meg.
Hazánkban egy napraforgó hibridnek a Nemzeti Fajtajegyzékbe történő felvétele előtt át kell esnie egy alapos regisztrációs vizsgálaton, ahol sok egyéb tulajdonság mellett a hibrid rezisztenciáját is vizsgálni kell a hazánkban előforduló napraforgó peronoszpóra rasszokra. Ez a vizsgálat azonban sajnálatos módon meglehetősen hézagos.
Magyarországon a MATE kutatói folyamatosan monitorozzák a hazánkban előforduló napraforgó peronoszpóra fertőzésekből izolálható különböző rasszokat. Van néhány, konkrétan a 704 és a 714 számú rassz, amelyet még 2014-ben írtak le, mint Magyarországon új rasszt.
Ennek ellenére a Nébih 2014-ben még mindig nem vizsgálta a napraforgó hibridek rezisztenciáját ezekre a rasszokra! Az általa vizsgált 710 és 730 számú rasszok a MATE 2014. évi vizsgálatában az izolátumok 26%-ában fordultak csak elő!
Ráadásul ne nagyon legyen kétségünk abban a tekintetben, hogy az új rasszok megjelenése és elterjedése ezzel véget ért. Igen jó eséllyel vannak már ezeknél is újabb rasszok, csak éppen még nem tudunk róluk.
A rezisztencia vizsgálatok hiányossága miatt a köztermesztésbe kikerülő vetőmagok hiába „Plasmopara rezisztensek”, ez csak elméletileg van így. Ha egy termelő talajában van egy olyan peronoszpóra rassz, amelyre a regisztráció során nem történt tesztelés, akkor ott a betegség biztosan fel fog lépni.
Ez nem jelenti azt, hogy az új hibridek feltétlenül fogékonyak lennének az új rasszokra. Lehet, hogy rezisztensek, de ellenőrzés híján erről nincsenek információk.
A toleráns hibridek szerepe és kockázata
A termesztők számára némi kiutat jelenthet a problémából az, hogy néhány napraforgó hibrid (pl. az SY Neostar CLP) gyakorlatilag toleránsként viselkedik a kórokozóval szemben.
A fertőzés megtörténik, a kórokozó-gazdanövény kapcsolat nagyon látványos tünetekkel ki is alakul, de egy adott fenofázis után a növény „kinövi” a kórokozó által előidézett depressziót és egy teljes értékű termés elérésére lesz képes. Úgy, hogy alsó levelein mindvégig mutatja a fertőzés tüneteit.
Növekvő fertőzési nyomás: hosszú távú veszély
Amíg nem lesznek az újabban azonosított napraforgó peronoszpóra rasszok ellen bizonyítottan rezisztens hibridek, addig az ilyen, toleránsnak tekinthető hibridek termesztése jelentheti a megoldást.
Ugyanakkor ennek is megvan a veszélye, mivel a kórokozó képes a növényen szaporodni, így a peronoszpóra fertőző anyagának mennyisége (és ez által a fertőzési nyomás) a talajban csak növekedni fog.
A képek a szerző felvételei.
