A különféle csonthéjas termésű gyümölcs- és dísznövényfajoknak van egy közös betegségük, amely fajtól és fajtától függően enyhébb, vagy akár katasztrofális mértékű károkat is okozhat nemcsak a termésben, hanem akár a növény életben maradását is veszélyeztetheti.
Ez a betegség a csonthéjasok moníliája, amelynek kórokozója a Monilia laxa nevű gomba.
A kórokozó valamennyi csonthéjast megtámadja, de a gyümölcstermő fajok között a meggyre jelenti a legnagyobb veszélyt. Megfelelő védelem nélkül a meggy termése akár teljes egészében megsemmisülhet és a gyümölcsfa is olyan súlyosan károsodhat, hogy élete végéig számottevő termésre már nem nagyon számíthatunk.
A fertőzés a virágzással kezdődik
A csonthéjasok moníliája rendkívül gyakori gombafaj. A levegőben szinte mindig találni a fertőzés megindításához szükséges konídiumokat. A fertőző anyag mennyisége éppen ezért szinte sohasem korlátozó tényezője a fertőzésnek.
Nyilvánvalóan a termesztők a kórokozó áttelelő képleteinek ritkításával, összegyűjtésével és megsemmisítésével a gyümölcsösben kialakuló fertőzési nyomást nagymértékben tudják csökkenteni. De egy járvány veszélyes időszakban ez a védekezés nagyon kevés lesz a kórokozó ellen.
A kórokozó döntően a virágzás időszakában a bibén át fertőzi meg a terméskezdeményben az embriót, majd annak elhalása után a virágszáron át behatol a fás részekbe, amelyekben lassacskán terjed a nagyobb átmérőjű ágak irányába. A terjedést sok esetben az egészséges rész határán kiváló mézgacsepp is jelzi.
Eltérő virágzási idők, változó veszélyszintek
A különféle meggy fajták virágzási ideje egymástól nagymértékben eltérő. A nagyon korai fajták az ország déli területein java részben már elvirágoztak ugyan, de a hazai meggy termés zömét adó fajták épp most kezdtek virágozni.
Ráadásul vannak olyan régebbi, igen hosszú tenyészidejű fajták is, mint pl. a Kántorjánosi, amelyek esetében még csak most várható a virágzás kezdete.
A hosszú harmat veszélyesebb, mint az eső
A sikeres fertőzéshez a fertőző anyag és a fertőzésre fogékony állapotú növény mellett még szükséges az is, hogy a környezeti tényezők kedvezzenek a fertőzésnek. A csonthéjasok moníliája esetében ez a minél hosszabb ideig tartó nedvesség borítást jelenti.
A jelenlegi, nagyon változékony, áprilisi időjárásban gyakran alakulnak ki olyan időszakok, amikor nap közben ugyan hétágra süt a nap, a szél is szárítja a virágok felületét, de éjjel, hajnalban és reggel bőséges harmat nedvesíti a meggyfák virágait. Ekkor a fertőzés igen jó eséllyel bekövetkezik.
Nem eső kell tehát a fertőzéshez, bőven elég a hosszabb ideig tartó harmat is. Az a nagyapáink idejéből származó mondás, amely szerint „megette a köd a meggyet”, az teljes mértékben igaz.
A fungicides permetezés most elengedhetetlen
A jelenlegi helyzetben, amikor bármelyik órában kipattanhat egy zivatar bárhol az országban és a hét vége felé várható lehűlés miatt a hajnali páratelt időszakok meghosszabbodása várható, akkor a meggyfák fungicides védelme elengedhetetlen.
Hatékony gombaölő szeres kezelés nélkül csak a rezisztens fajtáktól várhatunk kielégítő termést. Viszont a meggy esetében is igaz, hogy a minőség igencsak fontos értékmérő tulajdonság és az igazán jó ízű, nagy termésméretű, elterjedt fajták esetében érdemi rezisztenciáról nem beszélhetünk.
A bibéket kell megvédeni, nem a leveleket
A védelemhez elengedhetetlen, hogy a már kinyílt virágokat permetezzük le úgy, hogy a fungicid eljusson a bibékre is. A fás részeken a hatóanyagok nem tudnak felszívódni. A lágy szövetű részeken (levelek, szirmok) pedig felszívódnak ugyan az ilyen tulajdonságú hatóanyagok, de a fertőzés nem ott, hanem kizárólag a bibén át tud bekövetkezni.
A kezelések során ezért mindenképpen ügyelni kell a nagyon finom porlasztásra, a tökéleteshez legközelebb álló permetléborításra, amelyet tapadás fokozó adalék használatával növelni is tudunk.
Ugyanakkor fontos, hogy a dozírozás is pontos legyen. Ne adjunk több szert az előírtnál a permetlébe. A meggy virága meglehetősen kényes szerv. Egy kis túldozírozás is tömeges virág és gyümölcs elrúgást is eredményezhet. A moníliától megvédjük ugyan a fát, de termés nem lesz.
A beporzók védelme a termés záloga is
Mivel virágzó kultúra kezelését végezzük, így mind a mézelő méhek, mind pedig a vadon élő beporzó szervezetek (poszméhek, földiméhek) védelmére is ügyelni kell. Ez nem egyfajta öncélú „sötétzöld” okoskodás!
A meggy a többi csonthéjas növényfajhoz hasonlóan rovarok által beporzott növény. Ha a beporzó rovarok tevékenységét gátoljuk, elűzzük, vagy elpusztítjuk azokat, akkor azt a termésünk mennyisége fogja megszenvedni.
A képek a szerző felvételei.
