Az időszerű növényvédelmi teendők között jelenleg a kalászos gabonák védelme élvez abszolút elsőbbséget. Közülük is a kenyérgabona védelme a kalászfuzáriózis ellen az a probléma, amely jelenleg a legtöbb gazdálkodót foglalkoztatja.
A kalászfuzáriózist előidéző Fusarium fajok fertőzéséhez most ideálisak a feltételek. Az elmúlt hetek csapadékos időjárása már a kalászolás időszakában is veszélyeztette mind a kenyérbúzát, mind a tritikálét, mind pedig a többi fajnál a fertőzésre jóval fogékonyabb durumállományokat. A veszély a gabonák virágzásának beköszöntével csak erősödött.
A virágzási időszak különösen kritikus
A búzafajok alapvetően a kikalászolástól egészen a tejes érés végéig fogékonyak a Fusarium fajok fertőzésére. Ugyanakkor ezen a hosszú időszakon belül is van egy kisebb fogékonysági csúcspont a virágzás idején. Sajnálatos módon ez az időszak az idei évben egybeesett egy meglehetősen csapadékos periódussal. Ez a szerencsétlen együttállás pedig hatalmasra növelte a gabonák fuzáriózisának veszélyét.
Kevés csapadék, mégis ideális körülmények
Ráadásul igen sok esetben a csapadék csak enyhe szitálás, sokszor műszerekkel nem is mérhető mennyiségek formájában érkezett meg. Ahhoz kevés volt, hogy a talajokban még most is fennálló vízhiányt csökkentse, de a kalászok felületének huzamosabb ideig tartó nedvesen tartásával a fertőzésre alkalmas állapotokat idézett elő.
A fuzáriózishoz alapvetően nem milliméterekben mérhető nagy csapadékok kellenek, hanem csak minél hosszabb ideig fennálló felületi vízborítás. Ehhez szerencsétlen eloszlásban (mint idén is) szinte minimális mennyiségű csapadék is elegendő lehet.
A fungicides kezelés halasztása komoly veszélyt rejt
Sajnálatos módon az idei időjárásban előfordulhatnak olyan esetek is, mint pl. 2011-ben vagy 2019-ben, amikor is egyszerűen nincs lehetőségük a gazdálkodóknak a gabonák hatékony megvédésére. Azok a búzaállományok, amelyek a mostani, korábban kezdődött csapadékos periódus elején még nem voltak kikalászolva, nem kaphatták meg a fungicides kezelést a csapadékos időszak előtt.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy a kalászolás óta a folyamatos csapadék, időnként a szél, illetve a táblák esetleges megközelíthetetlensége okán a védekezésre eddig még nem kerülhetett sor, és a közeljövőben sem látszik esély rá. Viszont ahol lehet, és még nem történt meg a kalászfuzáriózis elleni fungicides védekezés, azt most minél hamarabb végre kell hajtani!
Lisztharmat: az árpában már korán támadott
Az árpa, különösen az őszi árpa meglehetősen sok növénykórtani jellegű kihívással nézett szembe az idei évben, és a megpróbáltatásoknak még egyáltalán nincs vége. Az árpa lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) különösen meghálálta a szokásosnál melegebb és napsütéses áprilisi időjárást, és helyenként igen durva fertőzéseket idézett elő a fungicides védelem nélkül maradt állományokban.
Ráadásul a lisztharmat további terjedésére is számítani lehet, amely a még aktív, fotoszintetizáló felső levélszintek tönkretételével további terméscsökkenést eredményezhet.
A nedves május kedvezett a nekrotróf kórokozóknak
A májusban beköszöntött, immáron kb. két hete tartó hűvösebb, csapadékosabb időjárás ugyanakkor a különféle nekrotróf, nedvességkedvelő kórokozókat segítette. Így ezek legveszedelmesebbike, a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) meglehetősen erős felszaporodásba kezdett. A fungicides védelmet még nem kapott állományokban akár teljes lombveszteséget is előidézhet, annak minden negatív következményével együtt.
Ramulária: a rejtőzködő veszély
Az idei év érdekessége az egyébként nem túl gyakori, bár azért terjedőben lévő ramuláriás levélfoltosság (Ramularia collo-cygni) eléggé kiterjedt körű megjelenése szerte az országban. Ez a nekrotróf kórokozó rendkívül szereti az idősebb növények lombozatát pusztítani.
A jelenlegi fertőzések – figyelembe véve a fertőzés további terjedését nagymértékben segítő várható felmelegedést is – lehetővé tehetik a kórokozó számára az árpa megmaradt, még ép leveleinek is a kolonizálását. Éppen ezért ez ellen a kórokozó ellen még akkor is érdemes fungicides védelmet bevetni, ha azt az árpa egyébként az optimális időszakban, azaz a szárba indulás elején már megkapta.
Alattomos, de nagyon nagy pusztítóerővel bíró kórokozóról van szó, amely – hasonlóan a vele összetéveszthető hálózatos levélfoltossággal – csak az engedélyezett készítmények legmagasabb dózisával állítható meg.
A képek a szerző felvételei.
