A nyár végéhez érve a nappali hőmérséklet sokszor még nagyon magas is lehet, de a hajnalok gyakran már kellően hűvösek. Ez a nagy nappali hőingadozás, a hosszabb ideig tartó felületi vízborítás és a páratartalom növekedése néhány növényfaj esetében egyes kórokozók hirtelen, drasztikus mértékű előretörését okozhatja.
Különösen igaz ez a kabakosokra, köztük is leginkább az uborkára, amely meglehetősen „beteg” növénynek számít a zöldségfélék között.
Terjedni kezd a lisztharmat
Az őszi időszak elején – akárcsak napjainkban is – gyakori jelenség, hogy az uborka növények levelein gyorsan terjedni kezd az uborka egyik gyakori, közönségesnek számító betegsége, az uborkalisztharmat (Golovinomyces orontii, syn.: Erysiphe cichoracearum).

Ez a kórokozó döntően a lombozatot veszélyezteti, amelynek színén vastag, fehér micéliumbevonatot képez. A lombozat sok esetben erre a támadásra a levelek idő előtti leszáradásával, a növények felkopaszodásával reagál.
Miért kedveli az őszi időjárást?
Az uborkalisztharmat alapvetően egy nagyon melegkedvelő kórokozó, de a hőigénye mellett a levegő páratartalma iránt is meglehetősen igényes. Igazán elszabadulni csak fogékony fajták, hibridek lombozatán tud olyan körülmények között, amikor a páratartalom hosszú időn át kellően magas. Ez az őszi időszakban a nagy napi hőingadozás és a hajnali pára kicsapódás miatt könnyedén kialakulhat.
Támad a peronoszpóra is
Az uborka egy másik, szintén nagy pusztításra képes kórokozója, az uborkaperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) is újult erővel kezd terjedésbe az őszi időszak kezdetén. Ez a kórokozó is szereti a meleget, de a cseppfolyós víz jelenlétét is mindenképpen igényli a fertőzéshez. A nyár végén, ősz elején már gyakori hatalmas napi hőingadozás és az ebből fakadó tartós hajnali harmatborítás kiváló lehetőséget biztosít ennek a kórokozónak a gyors terjedésre.

A leveleken „gombamódra” szaporodó sárgás, majd később barnás elhalt foltok egy idő után a levél elvesztéséhez vezetnek, amely nélkül a növény képtelen újabb terméseket kinevelni.
Az öntözés dilemmája
Az uborka esetében fontos, a növényvédelmet nehezítő tényező az, hogy ez a növény hazánkban öntözés nélkül nem nagyon termeszthető meg. A folyamatos öntözés ugyanakkor a kórokozók számára is biztosítja a kedvező környezeti feltételeket a fertőzéshez.
A szedés szerepe a védekezésben
Szintén gondot okoz növényvédelmi szempontból, hogy az uborka a többi kabakos növényhez hasonlóan igényli a folyamatos szedést ahhoz, hogy mindig újabb virágokat hozzon, illetve a már megporzott virágokból a termések ki is fejlődjenek. Az idősebb termések meghagyása a növényeken általában az új kötések elrúgását eredményezi.
Ez azért lényeges probléma, mert a fiatal termések rendkívül gyakori, akár 2-3 naponként történő szedését követeli meg. A kórokozók ellen hatékonyabb, felszívódó készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási ideje ennél minden esetben hosszabb.
Régi szerek, bevált megoldások
Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy szinte valamennyi kórokozó ellen léteznek jó hatékonyságú, rövid várakozási idejű, kontakt hatásmódú készítmények. Most eljött az ideje a használatba vételüknek.
A kórokozók elleni hatékony védekezés egy emberöltővel ezelőtt még csak ezekre a készítményekre tudott támaszkodni és mégis hatékonynak bizonyult. A lisztharmat ellen alkalmazott kén, illetve a peronoszpóra (és más kórokozók, mint pl. a kabakosok fenésedése /Colletotrichum orbiculare/) ellen kijuttatott réz hatóanyagú növényvédő szerek nagy előnye, hogy várakozási idejük általában eléggé rövid és ráadásul esetükben nem lép fel szerrezisztencia.
Hosszú, kellően meleg őszi időjárás esetén a kabakos növényektől, így az uborkától is még jókora termésre számíthatunk. Érdemes tehát felvenni a harcot a kora ősszel új erőre kapó kórokozókkal szemben.
A képek a szerző felvételei.