Az ősz egyik régóta várt, ünnepi eseménye a szüret. A szőlő Európa legtöbb népe által nagyon kedvelt gyümölcs, amelyet frissen is és bornak elkészítve is nagyon sokan fogyasztanak. A gasztronómia eme nemes alapanyagát ugyanakkor rendkívül nehéz úgy megtermelni, hogy közben a szőlőt veszélyeztető ezernyi kártevő és kórokozó ellen is hatékonyan védekezni kell.
A szőlő sajnos rendkívül „beteg” növény. Több olyan kórokozó is veszélyezteti, amelyek akár önmagukban is képesek lehetnek a teljes termés megsemmisítésére, de akár a növény elpusztítására is.
A szőlő lisztharmatos betegsége
A szőlőnek hazánkban sajnos négy olyan kórokozója is van, amelyek ellen mindenképpen védekezni kell, különben elpusztíthatják a teljes termést és a tőkék kondícióját is annyira leronthatják, hogy az már a növényállomány létét is veszélyeztetheti.
A szőlő egyik leginkább látványos betegsége a peronoszpóra. Kórokozója a Plasmoprara viticola nevű gomba szinte a teljes vegetációs időszakban veszélyezteti a zöld növényi részeket. A fiatal, még virágzó fürtöket, valamint a már érett fürtöket a szürkepenész (Botrytis cinerea) tudja akár teljes mértékben elpusztítani.
A szőlő feketerothadása (Guignardia bidwellii) szintén képes a lombozat és a vesszők mellett a teljes termés amortizálására. A sor végére került az egyik legismertebb, szintén eléggé látványos tüneteket előidéző szőlőlisztharmat (Uncinula necator).
A lisztharmat eredetileg nem őshonos Európában. A filoxéra járvány után az amerikai szőlőfajok szaporítóanyagával került át Észak-Amerikából Európába és sajnálatos módon igen jól érzi itt magát.
Áttelelési stratégiák változása
A szőlőlisztharmat biológiájában, konkrétan az áttelelésének módjában egy emberöltővel korábban döntő változás következett be. Korábban ugyanis megszokott volt, hogy ez a kórokozó micéliumos formában a rügyek belsejében telel át és tavasszal ezek a fehér színű ”gyertyás” hajtások jól mutatták a kórokozó jelenlétét. Metszéssel ráadásul könnyedén eltávolíthatóak voltak. Napjainkra ez az áttelelési módszer nagyon megritkult.
Jelenleg a szőlőlisztharmat döntő mértékben az ősz folyamán kifejlesztett kemény, ivaros úton létrejött termőtestek, azaz kazmotéciumok formájában telel át. Ezek az őszi csapadék hatására lemosódnak az ősz folyamán kolonizált zöld felületekről és egy részük fennmarad a tőkéken a fás rész háncsa között. A jövő évi fertőzések innen fognak kiindulni!
Beavatkozási lehetőség
A szőlőlisztharmat ilyen módon történő áttelelését a jelen időszakban még van lehetőségünk megakadályozni. Mivel a szüret már lezajlott, így mindennemű korlátozás nélkül használhatjuk az engedélyezett, akár igen hosszú várakozási idejű fungicideket is a szőlőben. A cél most az, hogy még a kazmotéciumok végleges kifejlődése és beérése előtt elpusztítsuk a kórokozót, amely ott tobzódik a lombozaton.
Sokan a szüret után már nem szeretnek költeni a szőlőre, pedig egy ilyen kezeléssel jó eséllyel kiválthatunk néhány olyan kezelést, amelyet a szőlő kisleveles fenofázisában kellene, hogy alkalmazzunk a kórokozó ellen. Ekkor még nagyon nehéz az első tüneteket a levélzeten meglelni, így könnyedén elszabadulhat a lisztharmat fertőzése. Alaposan lecsökkentve a fertőzőanyag mennyiségét nagy valószínűséggel a kisleveles fázisban történő kezelést megspórolhatjuk.
Ne hagyjuk magukra a szőlőinket a szüretet követő időszakban sem, mivel egy károsító felszaporodását és kártételét mindig könnyebb (és olcsóbb!) megelőzni, mint a már elszaporodott kórokozót, vagy kártevőt kellő hatékonysággal elpusztítani. Most itt a lehetőség hatékonyan fellépni a szőlő lisztharmat ellen. Éljünk ezzel a lehetőséggel!
A kép a szerző felvétele.
