Az őszi ipari növények betakarítása során a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek sok tanulságot levonnak az éves munkájukról. Milyen hatást értek el a különböző termesztéstechnológiai újításokkal, és min kell változtatni jövőre? Gyakran derül fény különböző kórokozók jelenlétére is, amelyek már a tarlón lesznek a legszembetűnőbbek. Erre jó példa a napraforgó aratás után a tarlón könnyen észrevehető fertőzések, gombabetegségek jelenléte.
Milyen tünetekre kell odafigyelni és melyek a legfertőzőbb napraforgó szárbetegségek? Milyen kihatással van az őszi kalászosok vetésére ez a kórokozó, és miért érdemes ténylegesen betartani a négy éves vetésváltást a napraforgó esetében? Ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a következőkben.
Piaci változások és a klasszikus ipari növények jövője
Hazánk agráriumában az elmúlt öt évben gyökeres változások kezdődtek el, és a folyamatosan változó piaci viszonyok mellett olyan vetésváltást kell összehangolniuk a hazai termelőknek, amely pénzügyileg és szakmailag is helytálló tud lenni. A gyors piaci változások hatására gyakran túltermelés van a hazai gabonatermesztésben, ennek nyilván árcsökkentő hatása is van.
A KWS ADEMES SU – korszerű, középmagas SULFO LINO hibrid a KWS-től! A KWS ADEMES SU szár erőssége, állomány stabilitása kiváló. Kedvező félig bókoló tányérállás jellemezi. A hibrid M9 rezisztenciával rendelkezik a napraforgó peronoszpórával szemben, a szádorral szemben G rasszig nyújt védelmet.
Emellett domináns a klasszikus ipari növények termesztése, mint pl.: őszi káposztarepce, napraforgó, kukorica. A kukorica termőterületének csökkenése szemmel látható a klimatikus viszonyok változásának hatására. A káposztarepce termőterülete szintén csökkent, illetve az északi termőtájakra szorult vissza.
A napraforgó: értékes, de talajzsaroló növény
A napraforgó egy ellenálló és sokoldalúan felhasználható növény, de ahogy azt a magyar nyelv is tökéletesen leírja, a talajzsarolók közé tartozik. Amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mélyre hatoló gyökerei az átlagostól nagyobb mértékben csökkentik a talaj tápanyag- és víztartalmát. Olyan mértékben, amely már kihatással van az utóveteményre is.
A napraforgó tarlók kezelése során fontos a szervestrágya kijuttatása, illetve a szárbontó készítmények használata, egy klasszikus szártépő kombinálásával. Amennyiben nem tartjuk be az indokolt több éves vetésváltást, a napraforgó termésátlaga is rohamosan csökkenni fog, illetve a talaj felső termőrétege az „A” szint olyan mértékben fog erodálni és kiürülni, hogy azt a gazdálkodó csak hosszú és költséges talajjavítással képes helyrehozni.
Fómás fertőzés és fekete szárfoltosság a tarlón
A tarlón lévő fertőző képletek egyik leggyakoribb formája a napraforgó fómás fertőzése (Phoma macdonaldii). A termőterület növekedésével egyre gyakoribbak lettek hazánkban is a magasabb hőoptimumot igénylő gombás fertőzések. Az epidémia kialakulásához a kórokozó, fertőző képletek, és tápnövény hármas együttállása szükséges. A nem megfelelően megtervezett vetésváltások hatására sajnos ezek a szaporító képletek felszaporodhatnak a talajban, és évekig fertőznek már a vetés pillanatától kezdve.
Az elszáradt szárrészeken telel át a napraforgó fekete szárfoltossága is. A konídiumok nedvesség hatására máris elkezdik az infekciót a tavasz második felében. Jellemzője, hogy a száron lévő fekete foltok tipikusan a levél és a szár ízesülésénél találhatóak meg, később ezüstös színt öltenek. Erős infekció esetében a szár el is törhet a betakarítás előtt.
Az aratás után ezért nagyon fontos a szárrészek kezelése, és aprítása. Kerülni kell az utóveteményben a fogékony gazdanövényeket, és érdemes gombaparazita baktérium készítményt kijuttatni. A megelőzéshez hozzátartozik, hogy 4-6 leveles állapotban érdemes egy felszívódó gombaölőszeres kezeléssel összekötni a posztemergens gyomirtást. Erre a célra a klasszikus triazolok és strobirulinok csoportja is alkalmasak és számos engedélyezett készítményből válogathatnak a termelők.
Kiemelt kép: Pixabay.
