Az előzetes feltevés szerint nem kellett volna különbségnek lennie a Hold sötét és világos oldali talajának minősége között, ám a valóság a szakembereket is meglepte.
A Hold állandó kísérőnk, amely évezredek óta megragadja az emberek képzeletét. Az 1960-as évek legvégén az Egyesült Államoknak sikerült embert küldenie a hozzánk legközelebbi égitestre, azóta viszont kissé megfeledkeztünk róla. Az utóbbi időkben más nagyhatalmak is szemet vetettek rá, a kínaiak csaknem két évtizede szintén elindították a holdistennőjükről elnevezett Csang-o kutatási programot.
2007-től még csak egy holdszondájuk keringett 16 hónapon át az égitest körül, 2013-ban azonban már sikeres landolást is végrehajtottak. A 2020 novemberében elindított, immár ötödik Csang-o program keretében már anyagmintákat is gyűjtöttek, amelyeket hazaszállítottak a Földre, hogy tüzetesebben is megvizsgálják. A 2024-es hatodik küldetés szintén nem üres kézzel tért vissza.
A kínai missziók érdekessége, hogy ők a Hold túlsó, sötét oldalát veszik célba, abban bízva, hogy eddig nem tapasztalt felfedezéseket tehetnek. Ez a számításuk pedig bevált, hiszen olyan talajmintákat sikerült szerezniük a Holdról, amely a kutatókat is töprengésre késztette. Az égitest felénk eső, világos oldalával ellentétben ugyanis ott a holdpor nem csontszáraz és laza, hanem inkább ragacsos és csomós, amiből könnyen lehetne arra következtetni, hogy vízzel vagy más folyadékkal érintkezve vált ilyenné.
Eltérő fluiditás
Egy kínai kutatócsoport alapos vizsgálat alá is vette a furcsa mintákat, és eredményeiket a közelmúltban publikálták. A sötét oldalról származó anyag úgynevezett nyugalmi szöge valamelyest eltér a világos oldalétól, ez mindenképpen fontos észrevétel. A vízszintes sík és a lejtő síkja által bezárt szöget nevezzük nyugalmi szögnek, és a nagy fluiditású porok nyugalmi szöge kicsi, míg a kis fluiditású poroké nagy. A Hold túloldaláról származó holdpor nyugalmi szöge valamivel nagyobb, ami kisebb fluiditásra utal.
A további vizsgálatok kizárták, hogy ez mágneses erő vagy valamiféle agyagos ásványok jelenlétével volna magyarázható. Sokkal inkább arról van szó, hogy a Hold túlsó feléről származó talajminta részecskéi meglehetősen apróak, finomak (átlagosan 48,4 mikrométeresek), ez hozza létre az összetettebb, „csomós” alakzatokat. Az égitest sötét felén a mállási folyamatok intenzívebbek, ez okozza a látványos eltérést a Hold két fele között.
Ezt találta Kína a Holdon:
