Szarvasmarha-tartás a trópusi szigetvilágban – hogy csinálják Francia-Polinéziában?

A rendkívüli széttagoltság és a domborzati szélsőségek miatt a mezőgazdaságilag művelhető terület nagyon kevés (~10%), az alig 300 ezer lakos élelmiszer-szükségletét sem lehet helyben megtermelni. A jelentős elérheti a 90%-ot! Elsősorban a magas élelmiszer-árakkal és az alacsony lakossági jövedelmekkel magyarázható, hogy a lakosság 70%-a túlsúlyos, 40% pedig kifejezetten elhízott, ugyanis elsősorban a nagy energiatartalmú, de olcsóbb és egészségtelenebb termékeket vásárolják.

Növelni önellátottságot, de ha nincs hol?

A 2021-2030-as időszakra vonatkozó, a francia-polinéziai kormány által készíttetett mezőgazdaság-fejlesztési stratégia úgy fogalmaz, hogy a polinéziai mezőgazdaság szerkezetét három fő gazdaságtípus alkotja. Az elsőbe minden méretű, professzionális és kereskedelmi termelésre orientált gazdaság tartozik, családi vállalkozások vagy vállalatok formájában friss mezőgazdasági termékekkel látják el a piacokat.

A második típusba néhány ezer kis családi gazdaság tartozik, amelyek önellátásra törekednek, de termelésük egy részét rendszeresen vagy esetenként értékesítik, hogy kiegészítsék a háztartás bevételeit. Az utolsó típusba az a több mint ezer gazdaság tartozik, amelyek kizárólag kopratermeléssel foglalkoznak.

Francia-Polinézia nem része az Európai Uniónak, így KAP-támogatás nincsen a szigetvilágban. A helyi kormányzati források azok, amikből a polinéziai mezőgazdaságot támogatni lehet, ami azt jelenti, hogy az egy hektárra jutó összes támogatás Guadeloupe estében 5716 €, Réunionon 6402 €, Martinique-on 8192 €, mindeközben Új-Kaledóniában 248, Polinéziában 618 €.

Mit mutat a 2023-as összeírás?

A Francia-Polinéziai Statisztikai Intézet által a 2023-as általános mezőgazdasági összeírás alapján készített elemzésből kitűnik, a fölmérés során 4080 mezőgazdasági üzemet regisztráltak, ezek közül közel 1200 kizárólag kopra előállításával foglalkozik. A növénytermesztésre használt mezőgazdasági terület, a kókuszültetvények kivételével, 3135 hektár, ami Francia-Polinézia teljes szárazföldi (!) területének 0,8%-a.

A mezőgazdasági munkaerő 5050 teljes munkaidőben foglalkoztatottnak felel meg, a gyakorlatban körülbelül 9500 fő vesz részt a mezőgazdasági munkában. A gazdaságok vezetői közül csak egynegyedük dolgozik teljes munkaidőben a gazdaságban. A gazdaságvezetők átlagéletkora 49 év, 31% nő. Érdemi eredmény, hogy a gazdálkodók általános szakmai képzettségi szintje jelentősen javult, 2023-ban a legalább középiskolát végzettek aránya 30% volt, 6%-a végzett felsőfokú tanulmányokat.

A gazdák a nehéz gazdasági körülmények ellenére elégedettek munkájukkal, mondják ezt annak ellenére, hogy legtöbben anyagi nehézségekkel küzdenek. A gazdaságok vezetőinek több mint egynegyede állítja, hogy a mezőgazdasági termelésből származó jövedelmük nem elegendő ahhoz, hogy megvásárolják az élelmiszereket és az alapvető szükségleti cikkeket.

Ellentmondásos helyzet az állattenyésztésben

Az állattenyésztésben talán a legnagyobb bővülést a méhészet mutatja, 2023-ban 212 méhészt tartottak nyilván, 6581 méhcsaláddal. A méhészek fele kevesebb mint 30 méhcsaláddal rendelkezik, egynegyedük 30 és 50 közötti, további egynegyedük pedig több mint 50 méhcsaládot tart, és a méhészek egynegyede nő.

Az általános mezőgazdasági összeírás szerint 2012-höz képest nőtt a sertés-, kecske- és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó gazdaságok száma. 2023-ban 453 sertéstelepet regisztráltak, 16.000 egyeddel (1. kép).

176 gazdaságban 4571 szarvasmarhát tenyésztenek, az állomány nagysága 2012 óta szinte változatlan, de a gazdaságok száma 41%-kal nőtt. 181 gazdaságban 8370 kecskét tartanak, így 2012-höz képest a szarvasmarhákhoz hasonlóan itt is több gazdaság van, de kevesebb állat.

Nőtt a baromfitartó-telepek száma is, 2012 és 2023 között 55-ről 126-ra. A szalmonella-járvány által érintett nagy gazdaságok nehézségei ugyanis tojáshiányhoz vezettek, ami kis gazdaságok létesítését eredményezte. A baromfiállomány 254.000 egyedet számlál, a 126 baromfitenyésztő közül 2023-ban 109 tojótyúk-tartással foglalkozik (2. kép).

A juhtenyésztés szinte ismeretlen a szigeteken, 2023-ban 5 gazdaságban mindössze 96 állatot találtak az összeírók. A 6 nyúltenyésztő összesen 336 állatot tartott 2023-ban). A lótenyésztők száma 64-re nőtt, az állatok száma viszont 900-ról 500-ra csökkent.

Tejtermelés a „Ferme Polyculture” gazdaságban

A „Ferme Polyculture” az egyetlen professzionális, tejelő szarvasmarhákat tartó gazdaság egész Francia-Polinéziában, az általa művelt terület nagysága 220 hektár, ebből 160 hektárnyi telepített legelő, 60 hektáron pedig évente két betakarítással silókukoricát és silócirkot termelnek. Az alkalmazottak száma 10. Az állomány gerincét 140 tehén jelenti, ebből egyszerre 120 van termelésben, 20 pedig szárazon áll. A tiszta tejhasznú fajtákról fokozatosan térnek át a Brahmannal keresztezett állományra, nagyjából 10-15%-os brahman-vérvonallal.

A ’Brahman’ kiváló borjúnevelő, bírja klímát, viszont tejelő marhának nem használható, így csak keresztezett egyedei jöhetnek számításba. Úgy vélik, következetes szelekciós munkával elő lehetne állítani egy kifejezetten a trópusokhoz alkalmazkodott tejhasznú fajtát. A bikák kiválasztásánál a lábszerkezet számít, ugyanis fontos szempont, hogy az állatok a gyakran fölázott, nedves trópusi legelőkön is biztonsággal tudjanak járni. Az üszők első vemhesítésére 18-20 hónapos korukban kerül sor.

Három-négy éven belül el szeretnék érni a 180 tehenes állománynagyságot. A takarmány gerincét a legelő adja, amit kukorica és/vagy cirokszilázs, valamint kopra- és szójapogácsa, valamint sörtörköly egészít ki (3. kép).

A kiegészítő takarmányozás a bikaborjak esetében hangsúlyos, ugyanis ezeket minél előbb vágóhídon értékesítik. A legeltetés mellett elengedhetetlen a kiegészítés, mivel egy hektárra 3,4 állat jut. A szakaszos legeltetés során ugyanarra területre kéthetente kerülnek vissza az állatok. A legelőkön korlátozottan használnak műtrágyát, viszont elengedhetetlen a rendszeres meszezés a savanyú (pH 4,8-5,2) talajokon.

A 2 x 12 állásos fejőházban naponta kétszer fejnek, a napi termelés 1250-1300 liter, amit egy helyi üzem pasztőrözött tejként forgalmaz, ami itt unikális termék, mivel a tej zöme tejporból előállított UHT-tej. A tejminőséget havonta ellenőrzik, úgy csíraszámra (két alkalommal), mint beltartalomra (egyszer), a fehérje 30-32, a zsír 32-34 gramm/liter. A vágóállatokat a helyi húsüzem dolgozza föl. A bikaborjak vagy hathónaposan kerülnek vágóhídra 100-110 kg-os, vagy 20-24 hónapos korukban, nagyjából 300 kg vágottest-tömeggel.

Húsmarhatartás fotovoltaikusáram-termeléssel ötvözve

A Faaapu Manahune szövetkezet agrovoltaikus rendszerrel kombinált húsmarha-tartása érdekes példa arra, amikor a termelést egy gazdálkodó energiatermeléssel ötvözve jut több forrásból bevételhez. 12 hektáron 26 ezer, összesen 50 ezer m² felületű napelem termel áramot, legkevesebb ötezer háztartás igényét kielégítve. A tárolásról egy 10,7 MWh-s LFP-lítiumakkumulátor-telep gondoskodik. Az áramot a beruházó értékesíti, a gazdálkodó a földjét adja bérbe 25 évre, neki bevételt a földbérleti szerződés ad, garantáltan, hosszú távon.

Az állatok gyorsan megszokták a napelemeket, olyannyira, hogy esőben ezeket használják esőbeállóként. Ez napi 3-5 mm csapadék esetében még nem okoz gondot, de ha több esik hosszabb időt töltenek a napelemek alatt és érthető módon emiatt komolyabb taposási kárral kell(ene) számolni, ezért esős időben inkább máshova hajtják őket (4. kép).

Noha sem növényvédő szert, sem állatgyógyszereket nem használnak, a bio minősítés megszerzésére két okból sem törekednek. Egyrészt azért, mert így egy esetleges szükséghelyzetben van mihez nyúlniuk (ideértve a műtrágyát is, ha föltétlenül szükséges), másrészt pedig a bio minőséget nem fizetik meg a fogyasztók.

A cikk az Agrofórum 2025. decemberi számában jelent meg. Hasonló szakmai tartalmakért KATTINTSON!

^{A képek a szerző felvételei.}