„Amit Dubajban hallottam, itthon még mindig nehéz kimondani”

A szerző gondolatai valójában egy közép-európai dilemmát tükröznek: miközben a világ agrár-élelmiszeripara rendszerszinten gyorsul, sok országban – köztük Magyarországon is – még mindig nehéz nyíltan kimondani, hogy a versenyképesség már nem kizárólag a termőföldön dől el. A szlovén tapasztalatok több ponton is ismerősek lehetnek számunkra. Éppen ezért érdemes a cikk tanulságait magyar szemmel újraértelmezni.

Az agrárium nem önálló ágazat, hanem iparág

A dubaji esemény egyik legerősebb üzenete az volt, hogy az élelmiszer-termelést nem lehet leválasztani az energiáról, a vízről és a logisztikáról. A szlovén szerző hangsúlyozza: hűtőlánc nélkül nincs állandó minőség, állandó minőség nélkül nincs piac, piac nélkül pedig nincs beruházás. Ez a gondolkodásmód alapvetően különbözik attól a megközelítéstől, amely az agráriumot még mindig elsősorban termelési kérdésként kezeli.

Silal: integrált rendszer, nem elszigetelt fejlesztések

A szlovén beszámoló egyik kulcspéldája a Silal Innovation Oasis, amelyet sokan tévesen egyszerű innovációs központként képzelnek el. Valójában ez egy teljes agrár-élelmiszeripari rendszer, ahol a fejlesztésnek nem az a célja, hogy jól mutasson egy prezentációban, hanem, hogy gyorsan működő termeléssé és piacképes élelmiszerré váljon.

A kutatás, a termesztés, a feldolgozás és a kereskedelem egy láncban van kezelve, így az innovációt már eleve a piac logikája szűri. Ez a szemlélet sok közép-európai országban még hiányzik, ahol a fejlesztések gyakran egymástól elszigetelten valósulnak meg.

A víz: környezetvédelem helyett versenyképesség

A szlovén beszámoló szerint Dubajban a víz nem elsősorban környezeti kérdésként, hanem gazdasági tényezőként jelenik meg. Az öntözés hatékonysága nemcsak a csövek és szivattyúk minőségén múlik, hanem az irányításon, a mérésen és az adatalapú döntéseken. Egy rosszul menedzselt rendszer könnyen alacsony kihasználtságú, drága infrastruktúrává válik.

Genetika és alkalmazkodás: nincs idő halogatni

A cikkben visszatérő gondolat, hogy a genetikai fejlesztések és a stressztűrő megoldások nélkül az agrárium gyorsan versenyhátrányba kerül. Bár az Egyesült Arab Emírségek extrém környezete különleges, a klímaváltozás hatásai Európában is egyre erősebbek. A szlovén tapasztalat szerint a nosztalgia nem válasz a biotikus és abiotikus kihívásokra.

CEA és vertikális termesztés – realista megközelítés

A kontrollált környezetű termesztési rendszerek a stabil minőség miatt vonzóak, de a szerző szerint ezek sem csodamegoldások. Energiaigényük, hűtési költségük és a szükséges szaktudás hiánya komoly kockázat. A kérdés nem ideológiai, hanem gazdasági: hol van piaca, és ki képes üzemeltetni?

Adatok, mesterséges intelligencia és szuverenitás

A szlovén beszámoló külön figyelmet szentel a mesterséges intelligenciának, amely Dubajban már alapvető operatív eszköz. A legnagyobb kérdés azonban az adatok tulajdonlása. Ha az adatkezelés szabályozatlan, a termelők könnyen kiszolgáltatottá válhatnak a globális platformoknak.

A valódi érték a betakarítás után keletkezik

Germšek egyik legerősebb állítása szerint az élelmiszerláncban a legnagyobb hozzáadott érték nem a termelés során, hanem a betakarítás után jön létre. Hűtés, válogatás, csomagolás és logisztika nélkül nincs stabil minőség és nincs alkuerő a piacon.

Tanulság magyar szemmel

A szlovén cikk üzenete számunkra is világos: az agráriumról kevesebb romantikával és több rendszerszemlélettel kell beszélni. Az élelmiszer-önrendelkezés nem jelszó, hanem infrastruktúra, adat, irányítás és végrehajtási képesség kérdése. Ha ezt nem mi határozzuk meg, mások fogják.

(Forrás: Prihodnost hrane: Zakaj se ne odloča na njivi ampak v verigi)

^{Kiemelt kép: Pixabay}