A téli időjárás a kalászos gabonákat veszélyeztető kórokozók esetében nem minden esetben korlátozza azok várható tavaszi elterjedését. Vannak olyan kórokozók, amelyek már eleve nagy előnnyel, hatalmasra duzzadt populációval indultak neki a télnek és életmódjukból következően a téli fagyok nemhogy csökkentették volna állományukat, hanem még segítségére is voltak ezen kórokozóknak.
Az árpa, így az őszi árpa is kimondottan „beteg” kultúra. Hazánkban meglehetősen sok kórokozója van. Néhány akár önmagában is képes lehet nemcsak a termés radikális csökkentésére, hanem az állomány teljes elpusztítására is.
Nekrotróf kórokozók előnyben
Az árpa kórokozói között a levélfoltosságokat előidéző kórokozók nagy számban fordulnak elő. Ezek között igazság szerint egy olyan faj van, amely szinte minden évben előfordul és pusztító ereje révén akár szélsőséges mértékű termésveszteség okozására is képes. Ez a kórokozó a Drechslera teres tömlősgomba, amely a hálózatos levélfoltosság néven ismert betegségért felelős.
Az árpát veszélyeztető betegségek közül a biotróf kórokozók, mint a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei), vagy az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) olyan erősen kötődnek a gazdanövényükhöz, hogy életben maradni, szaporodni kizárólagosan élő növényi szöveten képesek. Ennek megfelelően, amikor elpusztul a növény lombozata, akkor a rajta élő biotróf életmódú paraziták is „mennek a levesbe”.
A nekrotróf életmód előnyei
A nekrotróf életvitelű kórokozók szaporodni csak akkor képesek, ha már van a növényen elpusztított fitomassza. Mind ivartalan úton képződő konídiumaikat, mind pedig ivaros úton képződő termőtesteiket és aszkospóráikat kizárólag csak ott képesek kifejleszteni. Ez a tény elsőre eléggé súlyos korlátnak tűnhet e kórokozók számára, de a jelenlegi helyzetben erősen segíti a szóban forgó kórokozók fennmaradását és szaporodását.
A nekrotróf kórokozóknak, így az árpában élő Drechslera teres gombának nincs szükségük arra, hogy a nyár folyamán az árvakelésekre átjussanak, majd onnan vissza tudjanak kerülni a fővetésekre. Nem igénylik a „zöld futószalag” meglétét.
Az árvakelések szerepe a fertőzésben
Az elmúlt év nyarán az őszi árpa árvakelések még tudták hasznosítani a májusi csapadékot, jókora lombozatot is kifejlesztettek, amely a nyár folyamán erősen el tudott fertőződni a hálózatos levélfoltossággal. Hiába volt jónéhány forró, aszályos periódus. Az ilyen időszakokban elhalt levélzeten amint kedvezőbbre, párateltebbre fordult az időjárás, tömegesen képződtek a kórokozó konídiumai, amelyek tovább fertőzték a még zöld levélfelületeket.
A tél sem jelent megállást
Hasonló a helyzet a téli jeges-havas körülményekkel is. Az ősz folyamán az árvakelésekről az árpa fővetésekre átjutott populációk már ősszel megerősödtek. A tél folyamán elhalt lombozaton tömegesen képezhettek újabb konídiumokat, amelyek a hótakaró nélküli időszakokban tovább tudták terjeszteni a fertőzést.
Ráadásul a kórokozó a levelek szöveteiben sem tétlenkedett. A gomba micéliuma a vastag hótakaró alatti, viszonylag melegebb körülmények között tudott terjeszkedni a növényben. Ennek eredménye az a létrára emlékeztető rajzolat, amelyről ez a betegség a nevét is kapta.
Mire számíthatunk tavasszal?
Tavasszal, a hó elolvadása után sok árpaállományban lehet majd találni kiterjedt és súlyos hálózatos levélfoltosság fertőzéseket. Ráadásul ezek egy része a téli fagyok miatt elhalt levélzet, illetve a kialakuló élettani eredetű levélfoltosságok miatt nehezebben is lesz észlelhető. Ha nem figyelünk oda, akkor a kórokozó már kora tavasszal elszabadulhat és ennek eredménye jó eséllyel hatalmas lombveszteség lesz, amely értelemszerűen hasonló mértékű termésveszteséget is fog eredményezni.
Az őszi árpa esetében általános hazánkban az az alapvetően helyes növényvédelmi gyakorlat, hogy szárbaindulás időszakában kap a kultúra egy hatékony fungicides lombvédelmet. Viszont ha nagyon korán elszabadulna egy kórokozó (jelen esetben a hálózatos levélfoltosságért felelős Drechslera teres), akkor ez az időzítés már eléggé megkésett lesz. Nem szabad ilyenkor kivárni a szárbaindulás időszakát.
Amikor a kijuttatás válik akadállyá
A fungicides lombvédelmet ugyanakkor több dolog is erősen megnehezíti kora tavasszal. A hó elolvadásából származó víz idén olyan mennyiségű, hogy jó eséllyel hosszú ideig megakadályozhatja azt, hogy bármilyen géppel rámenjünk a táblákra. Itt tehetne igen jó szolgálatot a drónos kijuttatás. Sajnos őszi árpa kezelésére – legjobb tudomásunk szerint – még nincs olyan készítmény, amelynek lenne engedélye permetező drónokkal történő kijuttatásra.
A kórokozó ráadásul egy igazán „kemény ellenfél”. Meglehetősen jól ellenáll a különféle fungicid hatóanyagoknak. A hálózatos levélfoltosság ellen éppen ezért a legjobb készítmények maximális, engedélyezett dózisát kell alkalmazni! Ebben nem érdemes spórolni, mivel a kezelés könnyen hatástalan lehet.
Az olcsó megoldások kockázata
További problémát okoz, hogy sok gazdálkodó a hatóanyag, illetve a növényvédő szer kiválasztásánál kizárólag a készítmény fogyasztói árát veszi figyelembe. E tekintetben értelemszerűen a különféle, generikus gyártóktól származó, tebukonazol hatóanyagú készítmények vannak előnyben. Ez a hatóanyag tényleg hatékony a kórokozó ellen, viszont kora tavasszal a hatékonysága, illetve a növényben történő transzlokációja az alacsony hőmérséklet miatt nagyon lecsökken.
Fontos tehát, hogy a triazolok csoportjába tartozó hatóanyagot tartalmazó fungicidet hidegben ne használjunk! A kórokozó leküzdésére vannak hidegben is hatásos egyéb hatóanyagok. Ezek ugyan drágábbak, de ha egyéb, pl. kijuttatás technológiai hibát nem követtünk el, akkor képesek ezt a nehezen elpusztítható kórokozót is megfékezni.
A képek a szerző felvételei.
