Kevesen tudják, hogy a siófoki homoknak egészen különleges tulajdonsága van, amitől az 1800-as évektől rendkívül keresetté vált.
A magyar tengernek nevezett Balatonról koránt sem tudunk még mindent, ezt támasztja alá a Sonline.hu somogyi hírportál érdekes visszaemlékező cikke is. Vajon mi az a halezüst, és miért gyűjtötték Siófokon a vasport?
Az 1800-as évek Magyarországa még teljesen más világ volt, mint a mostani, hazánk Habsburg uralom alatt állt. A hivatalokban sem volt természetes a magyar szó, az ügyintézés latinul vagy németül folyt, és persze akkor még nem voltak sehol a számítógépek, és modern világunk megannyi más technikai csodája.
Ebben az időszakban rengeteg iratport használtak fel a hivatalok, és úgy tartották, hogy Balatonfüreddel átellenben, vagyis a siófoki fövenyen található ebből a legjobb minőségű. A különféle kancelláriákba rengeteget elhordtak belőle, mégpedig azzal a céllal, hogy a friss tintát felitassák vele, és ezáltal a levelet hamarabb borítékba tehessék.
Az anyagot egy idő után Balaton por néven emlegették, vastartalmát a hajdani vulkáni tevékenységnek köszönhette. Közelebbi vizsgálata kiderítette, hogy apró drágakődarabok is vannak benne, de persze nem olyan mennyiségben, hogy attól felbecsülhetetlenül értékessé váljon. Jókai Mór is megemlítette az útleírásaiban, hogy hiába merült fel sok földesúrban a Balaton részleges lecsapolásának terve, a meder „vasporos és magnéziás” talajában a kultúrnövények aligha éreznék jól magukat.
Siófok környékén hosszú ideig gyűjtötték tehát a tintaporzót, mígnem végül kiment a használatból. A víz által kimosott, a Balaton iszapjából származó vaspor gyűjtése elsősorban női munkának számított, és tavasztól úgy mosták, mint az aranyat.
Szintén különleges tevékenység volt abban az időben a műgyöngykészítés. Az igazgyöngyökhöz hasonló díszeket a balatoni halak pikkelyéből kinyert, gyöngyszerűen csillogó anyagból készítették, de jellemzően nem itthon, hanem a már akkor is a divat központjának számító Franciaországban. Siófokról rengeteg balatoni halezüst került nyugatra, de aztán ez a módi is véget ért, és ma már csak nagyon kevesen emlékeznek a magyar tenger hajdani kincseire.
A halpikkelyt ma is használja a szépségipar:
