Érdemes egy ragadozót visszatelepíteni a hajdani élőhelyére, ha ott nyilvánvaló veszélyt jelentene az állattartók jószágaira? Erről kezdődött vita Skóciában.
Különös helyzetbe kerültek a skóciai juhtenyésztők, ami miatt levélben is kénytelenek voltak tiltakozni országuk mezőgazdasági minisztériumánál. A fekete pofájú skót birkákat (Blackface Sheep) tenyésztők 1901-ben alapított szövetsége egy olyan tervet kezdett el keményen kritizálni, amelynek talán meg sem kellett volna fordulnia a döntéshozók fejében.
A jó szándékú elképzelés szerint visszatelepítenék az eurázsiai hiúzokat az Anglia legészakibb csücskében lévő Kielder erdőbe, ám ennek – érthetően – a skót állattenyésztők egyáltalán nem örülnének. A ragadozók egykor egész Európában elterjedtek voltak, ám a 20. század közepére sok helyen kihaltak. Napjainkra számos erdőbe visszatelepítették őket, még Magyarországon is előfordulnak az Északi-középhegységben, elsősorban az Aggteleki Nemzeti Park területén.
A hiúz általában éjjel tevékeny, de ha éhes, nappal is vannak aktív periódusai. Vadászterületének kiterjedése az 50–60 négyzetkilométert is elérheti, így joggal aggódhatnak a skót juhtenyésztők. A ragadozó az egerektől és más kisemlősöktől kezdve az őzekig és szarvasborjakig mindent zsákmánynak tekint, egy bárány elejtése sem jelent neki komoly nehézséget.
Skóciában az állattartók „veszélyes és szükségtelen” lépésnek tartják a tervezett visszatelepítést, aminek szerintük nem lenne pozitív hozadéka, viszont egy újabb csúcsragadozót akasztanának a nyakukba. Bár elismerik, hogy a vadvilág és a biodiverzitás védelemre szorul, ám ennek nem ez a legmegfelelőbb módja. Példaként a rétisasok mesterséges felszaporítását hozták fel, ami szintén káros hatást gyakorolt a természetre és a mezőgazdasági vállalkozások egy részére.
A juhtenyésztők attól félnek, hogy a hiúzok esetében sem lehetne kordában tartani a populáció számát, és a ragadozók előbb-utóbb veszélyt jelentenének Skócia déli részére. Kiemelték azt is, hogy az utóbbi évtizedekben komoly erőfeszítések folytak az európai mókus megmentése érdekében, márpedig a hiúzok erre az őshonos fajra is veszélyt jelentenének. Mivel a hiúz éjszakai, rejtőzködő állat, így az elterjedése a turizmus számára sem jelentene nagy vonzerőt, márpedig egyik indokként éppen ezt hozták fel a döntéshozók.
Így vadászik az (ibériai) hiúz:
