Az idei márciusi gyors, jóval az átlag feletti nappali hőmérsékletekkel jellemezhető kitavaszodás nemcsak a kalászos gabonák növekedését és fejlődését gyorsította fel, hanem jó néhány kora tavaszi kártevő számára is igen serkentően hatott.
Ezen kártevők egyike a gabonákat károsító földibolhák csoportja, amelynek hazánkban két leggyakoribb faja, a muharbolha (Phyllotreta vittula), illetve a fűbolha (Chaetocnema aridula) élt is a környezeti tényezők által biztosított lehetőséggel és nagyon gyorsan kolonizálták a gabonavetéseket.
Ezek a rendkívül apró, sokszor 2 mm-nél is kisebb bogarak jellegzetes, hosszú lyukakat rágnak a levéllemezbe. A hosszanti lyukak kialakulása során az ereket a kártevők nem rágják át, így indirekt lomb kártétel nem következik be. Viszont a földibolhák hatalmas egyedszáma miatt még ez a nevetségesen kicsinek mondható kártétel is okozhat gondokat.
A levélfelület egyensúlya
A földibolhák esetében a kártevők sokszor hatalmas egyedszáma vezethet olyan mértékű kártételekhez, ahol a lombozat vesztesége már akkora, hogy az a termésre is mérhető, negatív hatással van. nyilvánvalóan akkor történhet nagyobb probléma, ha sok, netán nagyon sok kártevő találkozik kicsi növénnyel, vagy a növény valamilyen ok, pl. szárazság miatt a növekedésében gátolt.
A muharbolha és a fűbolha nem csak az imágók levélzeten okozott kártételében hasonlítanak kissé a vetésfehérítő bogarakra, hanem ízlésükben is. Azokhoz hasonlóan az árpát és a zabot jobban kedvelik a többi egyszikűnél.
Mivel az idei március során a bogarak mozgékonysága a magas nappali hőmérsékletek mellett az átlagosnál nagyobb volt, így a földibolhák sikeresen megtalálhatták a számukra leginkább ízletes tápnövények tábláit. Ezért idén ezek a kártevők lokálisan sokkal nagyobb egyedszámban jelentek meg egyes gabona állományokban, mint más évjáratokban.
Gondot ezek a kistestű bogarak a nagy egyedszámukkal is csak akkor képesek előidézni, ha a növények napi levélfelület gyarapodása érzékelhetően nagyobb a bogarak által okozott veszteségnél és ez az összes levélfelülethez viszonyítva nem jelentős, 10-15% alatt marad. Ha a növényzet túl kicsi és a napi növekedési rátája ennél fogva kisebb, mint a kártevők által előidézett pusztítás, akkor az a kalászos állomány sajnos halálra van ítélve.
A jelenlegi állapotok
A jelen helyzetben a fűbolhák és muharbolhák több gabona állományban is durva mértékben felszaporodtak és a lombozat vesztesége is helyenként jelentékeny. Igaz ez a tavaszi és az őszi vetésű zab és árpa állományokra egyaránt.
Ugyanakkor érdemes most figyelembe venni azt is, hogy az ország jelentős területén a tél végi csapadék a felső talajrétegekből már elfogyott és sok régióban már a víz hiánya fogja vissza a gabonák növekedését. Azon állományokét is, amelyekben a földibolhák már elszaporodtak és károsítanak is.
Mit tegyünk?
Elsőként vessünk egy pillantást a meteorológiai előrejelzésre. Ha nem tévednek hatalmasat a szakemberek, akkor a hét második felében országos esőzésre lehet számítani. Ez igen nagy valószínűséggel felgyorsítja majd a kalászosok növekedését. Meg van az esély arra, hogy a gabonák a szó szoros értelmében kinőjenek a kártevők fogai, pontosabban rágói alól.
Most, a várható csapadék megérkezése előtt 1-2 nappal csak akkor célszerű a földibolhák ellen inszekticides állománykezelést foganatosítani, ha az érintett állomány egy tavaszi kalászos és a lombozat vesztesége már most 20% körüli. Ennél kisebb kártételnél, illetve őszi kalászosok esetében érdemes adni egy esélyt a növényeknek arra, hogy maguk intézzék el a problémát. Ezzel megúszhatunk egy valószínűleg be nem tervezett kezelést, annak minden költségével együtt.
Hiába nagyon ronda első ránézésre a megtámadott gabonák lombozata, ne akarjunk mindenáron rovarölő szeres revansot venni a kártevőkön. Biztosan sikerülne, hiszen ezek a bogarak – ellentétben a vetésfehérítő bogarakkal – nem rezisztensek a szintetikus piretroidokra, csak gazdasági szempontból valószínűleg nem érné meg.
A kép a szerző felvétele.
