A moníliás fertőzések utóélete: mit tehetünk most?

A hervadó, elhaló lombozatért a csonthéjasok moníliája (Monilia laxa) néven ismert gomba a felelős. A kórokozó hazánkban rendkívül gyakori gombafaj, amely súlyos károkat okozhat mind a különféle érintett gyümölcsfákon, mind pedig a fogékony dísznövényeken.

Védekezés virágzás idején

A csonthéjasok moníliája alapvetően kétféle módon képes fertőzéseket előidézni a fogékony gazdanövényeken. Egyrészt a különböző sebzéseken keresztül, amely szinte minden növényen gyakorta előfordul. Ez a kórokozó nem egy nagy patogenitással bíró gomba, szereti, ha valamilyen segítsége van a fertőzéshez. Erre egy nyílt, még el nem parásodott, fásodott seb különösen alkalmas.

A fertőzés másik módja, amelynek nyomaival napjainkban is találkozhatunk, a virágok bibéjén át történő fertőzés. A különféle csonthéjas növényfajok fogékonysága e tekintetben eltérő. A dísznövények között a babarózsa (Prunus triloba) fogékonysága kiemelkedő. Nem is csoda, hiszen e díszcserje esetében a bibék a virágokból akár centiméteres távolságra is kiemelkedhetnek.

A meggy különösen veszélyeztetett

A gyümölcstermő haszonnövények körében a meggy (Prunus cerasus) messze a legfogékonyabb, amelyet e tekintetben a kajszibarack (Prunus armeniaca), majd a szilva (Prunus domestica) követ.

A csonthéjas haszonnövények esetében a virágok bibéje ez a pont, ahol a fertőzés könnyedén bekövetkezhet. Ehhez persze a fertőzéshez szükséges egyéb feltételeknek, így a fertőző anyag jelenlétének és a megfelelő környezeti feltételeknek is teljesülniük kell.

Mivel ez a kórokozó igencsak gyakori faj hazánkban, így a levegőben szinte mindig van annyi konídium, amely egy masszív fertőzéshez elegendő.

Amennyiben a virágzás idején folyamatos vízborítás éri a virágokat, úgy a harmadik feltétel is teljesül és a fertőzés bekövetkezhet. Sajnos szinte minden évben történik kisebb-nagyobb moníliás virágfertőzés a csonthéjas kultúrákban.

A fertőzés után a gomba az elpusztított virágból annak szárán át bejut a vesszőbe és a fás szövetekben folytatja parazita életmódját. Ennek látványos tünetei a napjainkban észlelhető hajtás hervadások, elszáradások.

Védekezési teendők

Amennyiben nem, vagy nem kellő eredménnyel védekeztünk virágzás idején a kórokozó ellen, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a monília már benn van a hajtások, ágak fás részeiben és lassan, de biztosan elpusztítja azokat.

E tekintetben azok a fajták vannak nagyobb veszélyben, amelyek a nagy vázágakon, netán a törzsön is képesek termő képleteket, virágokat fejleszteni.

Meggy esetében pl. az Érdi Bőtermő, illetve az Újfehértói Fürtös fajták ilyenek. Esetükben egy szokványos virág fertőzés azonnal a nagyobb fás részek fertőződését, majd lassú pusztulását idézheti elő.

Miért hatástalan ilyenkor a permetezés?

Mivel a monília innentől kezdve farontó gombaként viselkedik, több év során képes lehet a fa teljes elpusztítására is.

Mindamellett, hogy a kórokozó a fás részekben lassan haladva fokozatosan elpusztítja a gazdanövényt, ezek a mostanság látható elfonnyadó hajtások eléggé sokáig masszív fertőzési forrásként is szolgálnak.

Csapadékos, párás, ködös időjárás esetén meglehetősen gyorsan „kiszőrösödhetnek”, azaz az elhalt növényi részeken megjelenhetnek a monília konídiumai is. Ezt a folyamatosan jelenlevő fertőzési forrást mindenképpen célszerű a kertből eltávolítani.

Jelenleg a csonthéjasok moníliája ellen a fungicidekkel végzett állománypermetezés teljességgel hatástalan. Ez csak virágzás idején képes megállítani a kórokozót. Helyette a fertőzött részek mechanikai eltávolítása vezethet csak eredményre.

A fertőzött ágakat el kell távolítani

Minden, a kórokozó által elpusztított ágat, hajtást távolítsunk el a gyümölcsfákról! Szerencsére a legtöbb csonthéjas egy mézgakiválással jelzi az ágakon, hogy éppen meddig jutott előre a kórokozó a fás részekben. Mindenképpen egy kisebb, még egészséges résszel együtt távolítsuk el a fertőzött ágakat.

Ezeket a nyesedékeket ne hagyjuk a gyümölcsösben, hiszen ugyanolyan fertőzési források, mintha a fa koronájában hagytuk volna őket. Vagy égessük el, vagy ássuk be a talajba, de a felszínen ne maradjanak ezek a fertőzési források!

Sebkezelés nélkül nő az újrafertőződés veszélye

Mivel lehet, hogy nagyobb ágakat is érint ez a metszési folyamat, a nagyobb sebek esetében azok újra fertőződését mindenképpen célszerű megakadályozni. Erre a célra a sebek elsimítását végezzük el először, hogy a sérült felület minél kisebb legyen. Erre a célra a speciális alakú kacorkés a legcélszerűbb.

Utána ne maradjon el a sebek kezelése! A legjobb erre a célra a gazdaboltokban kapható valamelyik faseb kezelő paszta alkalmazása, de ha más nincs, az olajfestékes lezárás is megteszi. Ne hagyjuk magukra a fertőzött fákat a kórokozóval, mivel ez ha lassan is, de a fák életét is veszélyeztetheti!

^{A kép a szerző felvétele.}