A rebarbara tavasszal szinte egyik napról a másikra erőre kap a kertben, majd egyszer csak megjelenik a növény közepén egy vaskos, furcsa szár. Nem új levél készül, hanem virágzat.
Ilyenkor sokan rögtön ollóért nyúlnak, mert úgy hallották, a virágzó rebarbara már nem jó semmire. Pedig a helyzet ennél jóval árnyaltabb. A virágzás nem probléma, inkább egy természetes jelzés, amit érdemes jól értelmezni.
Nem baj, ha virágzik a rebarbara
A rebarbara virágzása teljesen természetes folyamat. A növény főként akkor hoz magszárat, ha hosszabb ideig hűvös időjárás éri, vagy már több éve ugyanazon a helyen fejlődik. Az idősebb tövek kifejezetten hajlamosak erre, hiszen elegendő energiát raktároznak a szaporodáshoz.
Fiatal növényeknél azonban a korai virágzás gyakran arra utal, hogy valami nincs rendben. A háttérben állhat tápanyaghiány, túl nedves talaj, rendszertelen öntözés vagy akár az is, hogy az előző években túl sok szárat szedtek le róla.
A termésre viszont hatással van
Bár a virágzás önmagában nem teszi tönkre a növényt, a termés mennyiségét azért befolyásolja. A rebarbara ilyenkor ugyanis egyre több energiát fordít a magképzésre, emiatt a levélnyelek vékonyabbak, rostosabbak lehetnek, és általában kevesebb is fejlődik belőlük.
Aki sok rebarbarát szeretne lekvárnak, süteményhez vagy fagyasztásra, annak érdemes minél korábban eltávolítani a virágszárat. Ha viszont csak néhány szárat használ fel a szezonban, nem feltétlenül szükséges beavatkozni.
A virágzó rebarbara nem mérgező
Makacsul tartja magát az a tévhit, hogy a virágzás után a rebarbara fogyaszthatatlanná válik. Ez nem igaz. A levélnyelek továbbra is ehetők maradnak, és az ízük sem romlik meg egyik napról a másikra.
A félreértés hátterében az áll, hogy a rebarbara levelei valóban sok oxálsavat tartalmaznak, ezért nem alkalmasak fogyasztásra. Ez azonban virágzás nélkül is így van. A szárak oxálsavtartalma jóval alacsonyabb, ezért normál mennyiségben biztonsággal fogyaszthatók.
A szedési idő végét sem a virágzás jelenti. A kertészeti gyakorlatban inkább június 24-éhez, Szent Iván napjához kötik a betakarítás végét, mert nyár közepére természetes módon emelkedik az oxálsav mennyisége a szárakban.
Nemcsak a kertész profitálhat belőle
A rebarbara magas, krémszínű virágzata nemcsak látványos, hanem a beporzó rovarok számára is értékes táplálékforrás. A méhek, poszméhek és más hasznos rovarok szívesen látogatják a virágokat, főleg tavasszal, amikor még kevesebb a nektárt adó növény a kertekben.
Éppen ezért sokan kompromisszumot kötnek: néhány tövön eltávolítják a virágszárat a nagyobb termés érdekében, egy-két növényen viszont meghagyják a virágzatot a rovarok miatt.
Így érdemes eltávolítani a virágszárat
Ha a cél a bőségesebb termés, a virágszárat érdemes még fiatal állapotban eltávolítani. A legjobb, ha nem vágják le késsel vagy metszőollóval, mert a nyílt seb könnyebben rothadásnak indulhat.
A kertészek inkább azt javasolják, hogy a szárat kézzel, finom csavaró mozdulattal törjék ki közvetlenül a tövénél. Így a növény gyorsabban regenerálódik, és hamarabb újra a levélnyelek fejlesztésére koncentrál.
A virágbimbó sem feltétlenül hulladék
A fiatal, még zárt rebarbarabimbók fogyaszthatók is. Enyhén savanykás ízük van, sokan párolva vagy salátákhoz használják fel őket. Bár Magyarországon ez még kevésbé elterjedt, Nyugat-Európában több helyen szezonális különlegességként tartják számon.
A levelek ugyan nem kerülhetnek a tányérra, de a kertben jól hasznosíthatók. Áztatva káliumban gazdag növényi oldat készíthető belőlük, amelyet paradicsom, cukkini vagy burgonya tápanyag-utánpótlására is használnak.
Képek: Pixabay.
