A meggy és a cseresznye tápanyag-utánpótlásának sajátosságai

A megfelelő mennyiségű és minőségű termés elérése érdekében ezen gyümölcsök tápanyag-utánpótlására is kellően nagy hangsúlyt kell fektetni.

Mire érdemes odafigyelni, hogyan érdemes a tápanyagot pótolni ezeknél a fajoknál?

Mindkét gyümölcsfaj esetében nagy hangsúly van a megfelelő időben kijuttatott tápanyagon. Fontos a jó összetételű alap- és fejtrágya, amit célszerű a fenológiához igazított lombtrágyával kiegészíteni a vegetáció során több alkalommal.

Sok termelő kételkedik abban, hogy a lombon keresztül kijuttatott műtrágyák dózisa mire is elég, hiszen itt nem nagy mennyiségekről beszélünk. A teljes tápanyag-utánpótlást nem is tudnánk lombon keresztül megoldani. Nem is ez a célunk; ezzel a technológiai elemmel segítjük a növényt, hogy a megfelelő fejlettségi állapotában ahhoz az NPK és mikroelem kombinációhoz jusson, amire a legnagyobb szüksége van.

Cseresznyevirágzás

A meggy és a cseresznye környezeti igénye eltérő, de tápanyagigényük hasonló egymáshoz. Tápanyagfelvételi időszakuk a többi gyümölcsfajhoz képest rövidebb, ezért a megfelelő alap trágyázásról időben kell gondoskodni. A gyümölcsök korán beérnek, ezért nagyon fontos a megfelelő fejtrágyázás, illetve a kiegészítő lombtrágyázás időzítése. Ezen kívül szüret után, a nyári időszakban is nagy gondot kell fordítani a gyümölcsfák megfelelő víz-, tápanyagellátására, hiszen így tudjuk megfelelő kondícióban tartani a növényeinket.

Általánosságban a tápanyag-utánpótlásról:

1. Mindkét faj klórérzékeny, így mind az alap-, illetve fejtrágya esetén a kálium utánpótlást szulfátos műtrágyákkal kell megoldani.
2. Fontos a víz- és tápanyagellátás, illetve az időzítés a megfelelő minőség és kondíció eléréséhez. Külön hangsúlyt kell fektetni a mikroelemek szerepére.
3. Betakarítás után a fákat fel kell tölteni tápanyaggal a következő évi termés megalapozása miatt.
4. A talaj felső 40-45 cm részéről talajvizsgálati elemzése szükséges a megfelelő összetételű tápanyag-utánpótlás elvégzése miatt. Ezt célszerű évente levélanalízissel kiegészíteni. Így láthatjuk, mit tud felvenni a növény és mire kell odafigyelni a gyökéren és a lombon keresztüli növénytáplálásnál.

Fontos, hogy tisztában legyünk az egyes makro- és mikroelemek növényben betöltött szerepével ezért pár gondolatban érdemes ezt áttekinteni.

Főbb tápelemek szerepe:

Nitrogén elsősorban a levélben, hajtásban, termőrészekben, a gyümölcsben található. Legnagyobb igény rá az intenzív növekedési időszakban, illetve a gyümölcsfejlődés idején van. Rossz nitrogén-ellátottság esetén rügy-differenciálódási zavarok léphetnek fel. Gyengül a gyümölcsök kötődése és erős gyümölcshullás léphet fel. A két faj közül a meggy igényesebb a jó nitrogén ellátásra.

Hiány esetén a levelek aprók, halványzöld színűek, keskenyek. Hamar narancsvörös színbe mennek át és gyorsan lehullanak az ágakról. Így kevés termőrügy alakul ki, kevesebb a virág, kisebbek a termések és halványabb a színük is.

Nitrogén-túladagolás esetén a fák fogékonyabbá válnak a betegségekre, fagyokkal szemben kevésbé ellenállóak a termés színe és íze gyengébbé válhat.

Foszfor a növények generatív szerveinek kialakulása szempontjából játszik nagy szerepet, egyenletes ellátása azonban az egész növény fejlődése szempontjából fontos. Legnagyobb igény rá a kezdeti fejlődés időszakában van. Hiány esetén növekedési zavarok lépnek fel, a lomb sötétzölddé majd vörössé változik.

Kálium a gyümölcsfák esetében a legnagyobb mennyiségben felvett tápelem. Fontos szerepet játszik a vízháztartásban, segít a fagy elleni védekezőképesség növelésében. Segít a betegségekkel szembeni ellenállóságban is. A termés minőségi paramétereinek fő meghatározója, de hiány esetén a hozam és a minőség is csökken. A kijuttatott kálium mennyiségét a nitrogénhez viszonyítjuk. Ott, ahol nagyobb mennyiségű nitrogénnel dolgozunk természetesen a kálium arányát is emelni kell.

Felvétele a vegetációs idő előrehaladtával növekszik, a cseresznye különösen igényes a megfelelő káliumellátásra.

Hiány esetén a levelek felfelé besodródnak a levélszélek bebarnulnak majd ezek a foltok összeolvadnak.

Kalcium: élettani szempontok mellett a gyümölcsök pulton tarthatóságát leginkább befolyásoló elem. Hiánya esetén a fiatal levelek csúcsának elhalása jelentkezik. Túladagolása esetén Ca antagonizmus, azaz vashiány tünetei jelentkezhetnek. Túlzott jelenléte gátolhatja Mg, B, Mn, Zn, Cu felvételét.

Magnézium: hiány esetén a levél érközök erős sárgulása majd elhalása következik be, általában a főér mentén két oldalon.

Bórhiány esetén rossz a színeződés, rossz a kötődés, a fiatal levelek kicsik, sárgulnak, a hajtáscsúcsok torzultak, elhalnak.

Rézhiány esetén a levelek növekedése leáll, a levélszélek felpördülésével levélhullás kezdődik. A hajtáson csúcsszáradás jelentkezik, ún. „bosszorkányseprűség” alakul ki.

Vashiány klorózis: a legfiatalabb leveleken kezdődik a sárgulás. A levelek lehullása után extrém esetben az ágak elhalása is bekövetkezhet.

Mangánhiány: finom érközi sárgulás, ami hasonlít a kezdődő vashiányra, de a mangán hiánya nem a legfiatalabb leveleken kezdődik. A sárgulás erősödésével úgynevezett hálós klorózis alakul ki, zöld erekkel, majd sárgásfehér pettyezettség is jellemző lehet.

Cinkhiány: általános tünete az aprólevelűség és a rozettás levélállás. A kis levelek teljesen sárgultak mereven felállóak, görbültek, töredezettek. A fő- és az oldalerek zöldek maradnak. Ez a hiány rossz hatással van a virágzásra és a terméskötödésre.

Meggyel teli fa – a szerző felvételei

Összefoglalva a meggy tehát jobban érzékeny a nitrogénellátásra, de természetesen egyes fajták között vannak különbségek. A nitrogénhiány a hajtás és a termővesszők arányával áll összefüggésben, mivel azok a fajták, amelyek rövid termővesszőket képeznek, relatíve több nitrogént igényelnek, hogy megfelelő arányban képződjenek hosszabb hajtások is a termőegyensúly fenntartásához. Igazolták, hogy a korona belsejében csak akkor képződnek virágrügyek, ha a hajtások leveleinek nitrogéntartalma megfelelő. A kijutatott nitrogén mennyiségét a metszés módjával és erősségével, valamint a hajtásnövekedéssel is össze kell hangolni.

Kisebb adag kell, ha a növekedés eléri az 50-60 cm, itt felléphetnek problémák a gyümölcs húskeménységével, illetve érésével.

Nagyobb mennyiségre van szükség, ha a hajtásnövekedés 20-25 cm hosszúságot ér csak el. Itt nagyon fontos, hogy a kijuttatott műtrágya a növekedési időszakban kerüljön ki a növény számára. Itt ki kell emelni a mikroelem pótlást is, hiszen számtalan biokémiai folyamatban szerepet játszanak.

Káliumból sokat használnak fel a meggyfák, hiány esetén legyengülnek a fák, a termőképességük csökken. Fajta és termőhely függő, de a nitrogénadag emelésénél célszerű a káliumadagokat is növelni.

Foszfor esetében a túladagolás elkerülésére érdemes odafigyelni, különösen meszes talajokon, mert cinkhiányt idézhet elő. Ennek az elemnek a hiányára pedig különösen érzékeny a meggy.

A meggy a mikroelemek közül érzékeny még a vas- és a mangánhiányára, ez levegőtlen, illetve nagy mésztartalmú talajokon jelenthet problémát. Ezen mikroelemek pótlása kelatizált lombtrágyákkal jól kezelhető.

Mindkét faj viszonylag N- és K-igényesnek mondható, a megfelelő termés eléréséhez szükséges a megfelelő N/K arány.

Cseresznyénél ki kell térni az éréskor lehulló csapadék hatására bekövetkező termésrepedésre. Ez komoly károkat okozhat még egy jól ellátott állományban is. Itt nagy gondot kell fordítani a megfelelő időben és módon elvégzett kalciumpótlásra. Ezt már a gyümölcsnövekedés időszakától, fajtától függően, több alakalommal is célszerű elvégezni. Ebben az időszakban ezt lombon keresztül tudjuk a leghatékonyabban kijuttatni.