Az elmúlt időszak időjárását néhány fokkal enyhébb meleg és a naponta rendszeresen visszatérő zivatarokkal tarkított nyári időjárás jellemezte, mely azonban az ország néhány déli-délkeleti tájegységét több alkalommal elkerülte.
Ahol a jótékony hatású bőséges csapadék nem okozott károkat, a növények fejlődése rohamos mértékű. A napraforgó táblák némelyike már bevirágzott, a kukorica pedig elkezdte címerhányását, bár a növények heterogén fejlődése továbbra is fennáll.
A gazdaságok egy részében megkezdték az őszi árpa aratását, mely a korábbi viharok miatt megdöntött növényállományban a kombájnok óvatos munkáját igényli. Az állattenyésztéssel is foglalkozó üzemek számára a szalma összegyűjtése fontos feladat, másutt pedig a szármaradványok egyenletes felszecskázása jó lehetőség a talaj szervesanyag pótlására. Remélhetőleg csak kevés gazda értékesíti energetikai vagy más ipari célra a megtermelt értékes mellékterméket.
Növényvédelmi célból is rendkívül fontos a learatott területeken a minél gyorsabb tarlóhántás. Rendszeresen kalászossal hasznosított területeken még most sem ritkaság a torsgomba és a szalmadarázs kártétele, mely ellen most is csak a tarlóégetés lenne az egyetlen hatásos, bár környezetvédelmi szempontból aggályos módszer. Manapság inkább minden kutató a tökéletes szalmaszecskázásra és a mikrobiológiai úton elősegített cellulózbontásra esküszik, mely teljes mértékben kielégíti a környezet kímélésének az igényeit, emellett elősegíti a talajok szervesanyag tartalmának növelését. A gabonaszalma köztudottan magas kálium tartalma nem vész el a lebomlás után, hanem beépül a tápanyag garnitúrába.
A gyorsan és jó minőségben elvégzett tarlóhántás után van ideje a talajnak némi pihenőre, kikelnek az elszóródott gabonaszemek, valamint az elfekvő gyommagvak egy része. Lehetőség nyílik a táblák évelő gyomnövényektől való megtisztítására is, mert ebben az időszakban olyan herbicideket is használhatunk melyre más időszakban csak korlátozottan van mód.
Az oly sok vitára okot adó glifozát hatóanyagú gyomirtókkal, valamint a még rendelkezésre álló hormonhatású készítmények hatásosan gyérítik, a más módon nem kezelhető aprószulák, mezei acat vagy fenyércirok gyomnövényeket. A tarlógyomirtás lehetősége még évtizedek múltán is hatásos fegyver maradt a növényorvosok kezében, mellyel manapság is élni kell. A jó tarlóhántásra a fokozatosság a jellemző, ami azt jelenti, hogy az első alkalommal csak a szalma mintegy 30%-át forgatjuk be a talajba, a többi pedig takarja, árnyékolja a felszínt. Ez egyrészt elősegíti a magvak csirázását, másrész megvédi a talajt a teljes kiszáradástól, segíti megőrizni a nedvességet. A fokozatos mélyítés során lesz lehetőség az összes szalma- és szármaradvány átalakítására humusszá. A rendelkezésre álló cellulózbontó készítmények mindezt elősegítik és felgyorsítják, ezáltal az utónövény számára beérett, mikrobiológiai szempontból is aktív vetőágyat tudunk készíteni.
